Ismét itt vagyunk a gyermekkísérletekkel és fertőzéssel teletűzdelt jövővízióban. Thomas (Dylan O’Brian) és erősen megfogyatkozott csapata, miután túlélték az életveszélyes tudományos tesztet, az Útvesztőt, és egy csapat ismeretlen fegyveres felpakolta őket az előző film végén egy helikopterre, hamarosan megérkeznek egy sivatag közepén álló bázisra. Itt más Útvesztők túlélőivel közösen végre ideig-óráig megnyugodhatnak. Van élelem, zuhany, kényelmes ágy, mindaz, amiben már hosszú ideje nem volt részük. Most már azt is tudják, hogy azért vizsgálták őket különböző halálos feladatok során, mert a világban pusztító vírusra egyedül ők immunisak, hála vérüknek és különleges agyműködésüknek. És pont ezért a VESZETT nevű szervezet mindent meg fog tenni, hogy újra elfogja őket és tovább kísérletezzen rajtuk. Igaz ugyan, hogy a mostani szállásuk látszólag biztonságos, ám Thomas hamar gyanút fog, hogy megmentőik valójában szintén a VESZETT-nek dolgoznak.

Az új film elődjéhez hasonlóan, a hollywoodi bestseller adaptációktól szokatlanul merész módon, eltér az alapanyagtól. A James Dahner könyveiben található fantasztikus szerkezetek és lények, valamint a gondolatolvasás helyett továbbra is realisztikusabb megoldásokkal találkozunk. Ezúttal a történethez is jobban hozzá mertek nyúlni, így az egyes fordulatokon és a befejezésen még az is meglepődhet, aki olvasta a regényt. Ezzel azonban nagyjából le is írtuk a film összes pozitívumát.

Az első film a maga zárt terével, a minimálisra csökkentett információ adagolással és a folytonos megfigyelés nyomasztó hangulatával tudott valami aránylag eredetit mondani a már agyonkoptatott tinédzser fanatsy vonulaton belül. Az új filmben azonban a puszta harc az immár kiismert VESZETT ellen egy unalmas Éhezők viadala utánérzéssé egyszerűsíti a Tűzpróbát . Lényegében nincs többről szó, mint hogy egydimenziós konzervkarakterek, elmismásolt, jellegtelen konfliktusaikkal vonszolják magukat hosszan egy végtelen sivatagban, különösebben érthető célok nélkül. A szabályos időközönként beiktatott akciókból hiányzik a feszültség, ráadásul sokszor élnek a készítők azzal a megoldással, hogy a csúcspont előtt elvágják a jelenetet, amivel szintén nem sikerül sem izgalmat, sem hangulatot adni a filmnek.

A törmelékké omlott városok és a kiszáradt tengerek egyszínű, jellegtelen 3D-s látványai már nem sok újjal tudnak szolgálni az apokaliptikus blockbustereken edzett szemeknek. Az egyetlen érdekesebb részlet a földalatti, majd szakadékfölötti menekülés szekvencia, ez azonban csupán egy pár percnyi üdítő kivételt jelent a filmben.

Az arclekaparósan erőltetett bajtársiasság és önfeláldozás pedig kifejezetten kaotikus mondanivalóhoz vezet. A fiatalok, akiknek az agyában ott van a jövő záloga, ami nélkül mindenki egyéniségét vesztett, szenvedő zombivá (a filmben buggyanttá) változik, egymásnak minden határon túlmenően segítenek, ugyanezt az önfeláldozást azonban az idősebbektől lényegében megtagadják. A kortárs csoportosulás valószínűtlen romantikáján túl azonban az egyes szereplők cselekedetei sem mindig indokoltak. Emiatt az előző filmben megkedvelt hősök vagy utálatosak lesznek, vagy kevésbé rossz esetben érdektelenek. Jó példa erre a főhősnő, Teresa (Kaya Scodelario), aki pedig a legérdekesebb figura volt az előző részben. A befejezés utolsó nagy döntése pedig végképp egyértelművé teszi, hogy a készítők csak az előző és a következő film közötti űrt próbálták kitölteni. Kár, hogy erre a célra csak homokot és törmelékeket használtak.

Az Útvesztő: Tűzpróba (Maze Runner: The Scorch Trials)

Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 133 perc, 2015

Rendező: Wes Ball

Forgatókönyvíró: James Dashner

Operatőr: Pados Gyula

Producer: Marty Bowen, Wyck Godfrey, Ellen Goldsmith-Vein

Vágó: Dan Zimmerman

Szereplők: Dylan O'Brien, Kaya Scodelario, Nathalie Emmanuel, Thomas Brodie-Sangster, Aidan Gillen, Giancarlo Esposito, Ki Hong Lee, Patricia Clarkson, Lili Taylor

Bemutató: 2015. szeptember 17.

Forgalmazza: InterCom

Korhatár: 16