Az elmúlt évszázadokban a halál kikerült a nyugati kultúra fókuszából, ettől egyéni, bensőséges, titokzatos eseménnyé vált. Valamivé, amivel nem tudunk mit kezdeni, amire nem hat semmiféle hatalom vagy akarat, amit nem tudunk befolyásolni a döntéseinkkel, ezért ijesztőnek vagy legalábbis kiismerhetetlennek hat. Pláne, ha szándékos. Mivel minden erőnkkel csak az életre figyelünk, hosszabbítjuk, kitöltjük, értelmet adunk neki, ezért – Michel Foucault francia filozófust idézve – az öngyilkosság ámulatba ejt, zavarba hoz. Céljaink, ismereteink, lényegünk korlátait feszegeti, más szóval kínos téma, amit jobb elkerülni.

Bille August rendező azonban szókimondóan a dolgok közepébe vágott, ráadásul nem is akárhogyan: témáját egy meghitt, családi összejövetel történetével tálalja. Hősnője, a nagymama korú Esther (Ghita Nørby) gyógyíthatatlan betegségben szenved, izmai sorra adják fel a szolgálatot. Úgy dönt, nem várja meg a teljes tehetetlenség állapotát, inkább végez önmagával, ám ehhez a rokonai segítségét kéri. Így a nagy esemény előtt még egyszer összegyűlik a család egy közös hétvégére, amelynek a végét azonban már mindenki előre tudja. És ugyan elvileg mindenki beleegyezett az öreg hölgy döntésébe, gyakorlatilag szinte senki nem tud belenyugodni a helyzetbe.

A téma nagyon súlyos, ezért talán megbocsájtható a készítőknek, hogy egy-két könnyedebb, hatásvadász fordulatot is beletettek az amúgy lassú feszültséggel hömpölygő filmbe. Ilyenek a szókimondó drogos baráthoz vagy a botrányba fulladó szerelmi háromszöghöz fűződő részek. August arra is ügyelt, hogy a problémák kibeszélhetőek, a konfliktusok feloldhatóak legyenek, hősei pedig kellően fel tudjanak nőni az eseményekhez. Ezzel együtt a Csendes szív egyáltalán nem játszik a megúszásra.

Esther halálra váró magánya még látszólagos jó kedve ellenére is átütő és megrendítő. Mellette ugyanakkor legalább ekkora hangsúly kerül a gyászolók érzéseire. Két lánya két ellentétes pólust képvisel: az idősebb, férjével és gyermekével érkező Heidi (Paprika Steen) kínos igyekezettel próbál helyesen viselkedni, édesanyját segíteni, azt tenni, amit kell, bármit is jelentsen ez egy ilyen helyzetben. Húga, a mentális problémákkal küzdő Sanne (Danica Curcic) vele ellentétben nem tud a saját lábára állni. Zavaros életének egyetlen biztos pontja az anyja, ezért képtelen elszakadni tőle. A két lány konfliktusa, amit a többi szereplő csak kidomborít, valamint a szándékos és véletlen elszólások a „tabuval” kapcsolatban folyamatosan felborítják az amúgy átlagosnak és vidámnak látszó összejövetelt. Pedig sok boldog és megható pillanat is jut a hétvégére: közös táncolás és zenélés, meghitt séta, nosztalgiázós fénykép nézegetés. Ez persze végső soron még tovább élezi a kérdést: nem lehetne ilyet máskor is? Akár csak még egy ilyen örömteli családi együttlétért nem érné meg, ha várna a nagyi? És eddig miért nem találkoztak gyakrabban a családtagok?

A Csendes szív az a film, amit akkor kell megnézni, amikor az ember már semmiféle karácsonyi hangulatot nem érez a Reszkessetek betörők és az Igazából szerelem milliomodik újranézése során. Mire elkezdődik a végfőcím, addigra garantáltan megszeretné majd ölelni az összes közeli és távoli rokonát. És nagyon boldog lesz, ha ezt még megteheti.

Csendes szív (Stille hjerte)

Színes, feliratos, dán filmdráma, 97 perc, 2014 

Rendező: Bille August

Forgatókönyvíró: Christian Torpe

Operatőr: Dirk Brüel

Zene: Annette Focks 

Producer: Jesper Morthorst

Executive producer: Michael Fleischer

Vágó: Janus Billeskov Jansen, Anne Osterud

Szereplők: Ghita Nørby, Morten Grunwald, Paprika Steen

Bemutató: 2015. szeptember 17.

Forgalmazza: Cirko Film

Korhatár: 16