Győrffy László, aki jelenleg doktorandusz a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán, festő szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2001-ben, s bár 2002 óta rendszeresen kiállít a Várfok Galériában, a jelenlegi tekinthető a legnagyobb és legátfogóbb kiállításának a budai kiállítóteremben. Egyike azon művészeknek, akiknek az életművét nem is a hordozó médium, hanem a téma konstruálja – így nyilatkozott erről egy interjúban: „elég problémásnak tartom, amikor fetisizálnak egy-egy médiumot” (Sárvári Zita, Egy vidám karneváli karakter, Új Művészet, 2012/9, 46.) –, így nem meglepő, hogy a festészeten kívül más képzőművészeti ágakban is rendszeresen alkot. Az agyagozás, mint mondja, annak kísérleti és terápiás jellege miatt jött képbe, ami egyenes úton vezet el minket a művészet és az önsegítés, önmegértés határterületére, ahol az alkotó szubjektuma és a kreatív munkafolyamat még szoros kapcsolatban állnak egymással.

A Facefuck sorozatot elnézve azonban mégsem az öngyógyítás az első, ami eszünkbe jut, sőt: a dekonstruált, majd ismét összefércelt arcok cseppet sem biztató farkasvigyora éppen arra enged következtetni, hogy a terápia nem az önmegértés beteljesüléséhez, sokkal inkább a nem-értés, a leépülés kiáradásához vezet. A nyomasztó vigyorok pedig (ahonnan groteszk módon nem ritkán egy-egy szem is visszakacsint ránk) nem a káröröm lenyomatai, sokkal inkább a teremtés előtti primitív fázis átszűrődései. Ha pedig alaposan megfigyeljük őket – ami mindenképpen ajánlott, hiszen a szétcsúszott arcok újabb és újabb meglepetéseket tartogatnak –, a szobrok hátoldalán apró véseteket, valamiféle üzeneteket is találhatunk különféle szimbólumok vagy baljós szentenciák képében (pl.: „minden élet célja a halál”).

A galéria tágas tereinek köszönhetően a műtárgyak ténylegesen körbejárhatók – ez főleg a szobroknál és az elszeparált részen megtekinthető installáció esetében fontos –, a vegyes gyűjteményt pedig két külön egységbe rendezték. Mikor belépünk, rögvest magunkon érezhetjük az egyik távolból szemlélődő Facefuck szobor vizslató tekintetét, beljebb merészkedve pedig a sorozat többi darabja mellett megtekinthetjük a művész 7 fej 10 szarv 9 szem című, 22 darabos rézkarcsorozatát, melynek képein sokszor a teremből is ismerős fejek bámulnak le ránk. A mutánsba hajló alakokon és a végítéletet idéző jeleneteken túl ezek erősen reflektálnak a minket körülvevő valóság, így a tömegkultúra és a szórakoztatóipar legkülönfélébb motívumaira is, mint a terrorizmus vagy a „szelfizés”.

A többek közt fából és fémből készült Bad Biology installáció bonyolult mechanizmusa az azonos című Frank Henenlotter-filmbeli szerkezetet kelti életre, ami a főszereplő „önálló tudatra ébredő pénisz monstrumának” kielégítésére szolgált a 2008-as alkotásban (Nemes Z. Márió, A szervesség tekintete, Prizma Online, 2009. augusztus 17.). Hasonlóan bárdolatlan és zsigeri elemiség jelenik meg az utcafrontra néző terem olajfestményein is, melyek apokaliptikus víziója egy olyan világot tár elénk, ahol az ember legfeljebb csak nyomokban fedezhető fel. A Fekete szivárvány / A féreg beiktatása sorozat egyes darabjain abszurd módon még felbukkan egy-egy reménykeltő motívum, mint a szivárvány vagy a sarokból kiragyogó napsugár, összességében mégis a kies és komor táj és a posztapokaliptikus hangulat az, ami ezt a semmiből teremtett és sehová sem tartó fantáziavilágot eredően jellemzi. Az igen ötletes installáció – vagyis az, hogy a festmények az állványon a be nem fejezettség érzetét is kelthetik –, valamint a vásznakat uraló kórház-zöld és nyershús-pink színvilág pedig csak fokozzák azt a nyomott kilátástalanságot.

„Jó kis Facefuck leszek” – ígérte a Nemes Z. Márió kezére húzott Facefuck VI. báb, amikor megnyitotta a kiállítást. A költő és kritikus egyébként több ponton is kapcsolódik a képzőművész munkásságához: több tanulmányában foglalkozott már Győrffy esztétikájával és 2011-es kiállítását is ő nyitotta meg a Platán Galériában, korábban, 2009-ben írt kritikát a Bad Biology horrorkomédiáról is.

Győrffy László kiállítása mind anyagában, mind gondolatiságában igen erős alapokon nyugszik, s bár a műtárgyakban rejlő abszurd, már-már világvégét idéző légkör néhol nyomasztóvá válhat, a három műfaj vegyes jelenléte kellőképpen fellazítja az anyagot ahhoz, hogy befogadható és élvezhető legyen. Még akkor is, ha Facefuck VI. előre figyelmeztetett minket: „a csúnya biológia átszúrja a vásznat és abban nem lesz köszönet, ahol kikandikál”.

Győrffy László Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg című kiállítása a budapesti Várfok Galériában (Várfok utca 11.) látható 2015. október 3-ig.

Fotók: Komornik Eszter