PRAE.HU: Többek között John McTiernannel, Martin Bresttel és Amy Heckerlinggel együtt jártál az AFI Konzervatóriumba. Közös elképzelésetek volt arról, hogyan készítsetek filmeket, vagy mindenki ment a maga útján?

Körülbelül egy évet töltöttem ott forgatókönyvíró-aspiránsként, majd távoztam, de azokkal a stábtagokkal, akik Amynek és Martynak is segítettek, csináltam egy noir-rövidfilmet. Akkoriban mutatták be a Taxisofőrt, így hirtelen mindenki arra mozdult rá. Rengetegen az NYU-ból jöttek át az AFI-ba. Marty Brest, Amy Heckerling, az operatőrök. A Taxisofőr mellett talán még a Sivár vidék gyakorolt ránk nagy hatást, azt is próbáltuk utánozni.

PRAE.HU: 1973 és 1976 között történt ez, ugye?

Igen, ’75-ben, ’76-ban. 1978 táján fejeztem be a filmes képzést. A ’70-es években mozigépészként is dolgoztam, méghozzá abban a vágószobában, ahol a Mennyei napok utómunkálatai zajlottak. Kiléptem az AFI kapuin, aztán egy fényűző Beverly Hills-i palotába csöppentem. Ott forgatták a Vérző olaj bowlingpálya-fináléját. Maga a film is részben Edward Doheny olajmágnás életén alapul. Az ő villáját használták a készítők, én meg kvázi oda jártam iskolába.

PRAE.HU: 1978-ban fejezted be a Ne várd a csodát! forgatókönyvét is?

Valamivel később. A Tarzana című fekete-fehér kisfilmen bíbelődtem előtte. Több mint 2 évig pepecseltünk rajta, az egészet négyszer vettük fel, három operatőrt is elfogyasztottunk. Eddie Constantine játszik benne az Alphaville-ből, Timothy Carey a Gyilkosságból, Edie Adams is szerepet kapott. Beválogatták a Filmex programjába. Los Angelesben tartották, nagyjából az volt a Sundance korabeli megfelelője. Hollywoodból mindenki Marty Brest 70 percesére, a Hot Tomorrowsra özönlött, miközben én a nyitónapon kezdtem. Biztos voltam benne, hogy a nép halálra unja magát, és senki nem fedez fel.

Ne várd a csodát! (1988)

PRAE.HU: A Ne várd a csodát! romantikus filmként nyit, majd atomháborús drámává fajul. Hogyan jutott eszedbe ez az ötlet?

Bementem a Warner Bros-hoz, és felvázoltam a sztorit Mark Rosenbergnek, a stúdió akkori elnökének. Eredetileg Julie (Mare Winningham karaktere – Sz. Á.) nagyszüleinek kibékülése állt volna a centrumban. Az idős néni, bácsi visszatér az exéhez. Aztán fordult a kocka, összehoztam a két fiatalt La Breában. Szerelembe esnek, és azt gondolod, egy nyálas, ’80-as évekbeli izét nézel furcsa frizurás karakterekkel. Majd megcsörren a telefon… Úgy-ahogy valós idejű a történet, amikor Harry, a főszereplő (Anthony Edwards alakításában – Sz. Á.) felébred, előtte még kapsz egy kis montázsszekvenciát. Onnantól értelmezheted a látottakat álomként, ugyanakkor létezik egy olyan sík is, mely szerint mindennek vége, nincs világmegmentő hős. Az Ohiói Egyetemen forgatókönyvírást tanítok, és a hallgatóimnak is herótjuk van az olyan filmektől, ahol rögtön tudod, mi fog történni. Persze, lehet, hogy nem működik a csavar, amivel élsz, de legalább valami újjal próbálkozol.

PRAE.HU: Számos különböző viselkedésmintát látni a filmben, például ahogy az étteremben reagálnak a mellékszereplők Harry kirohanására, vagy később, amikor az utcákon elszabadul a pokol. Hogyan dolgoztad ki a figurák reakcióit?

Az események zöme már a forgatókönyvben is szerepelt. Jut eszembe, az egyik extrában… Megvan a Blu-ray?

PRAE.HU: Sajnos nincs.

Dolgozunk rajta, hogy Európában is elérhetővé váljon. Összegyűjtöttem az étkezdei jelenet összes mellékszereplőjét 26 évvel a premier után, lefilmeztem őket a régi idők emlékére. Egyébként rengeteget próbáltunk, a szkriptet vettük alapul, és úgy álltunk hozzá, mintha egy egyfelvonásos színdarabot költöztetnénk a deszkákra. Nagyszerű színészekkel találkoztam. Denise Crosbyval a Kedvencek temetőjéből és a Star Trekből, Earl Boennel a Terminátorból, és az apróbb szerepekre is sikerült olyasvalakiket szerződtetni, mint Jenette Goldsteint, aki Vasquezt alakította A bolygó neve: Halálban vagy Brian Thompsont. Óriási volt összeverbuválni ezt a csapatot.

Ne várd a csodát! (stábfotó)

PRAE.HU: A figurák magatartását hogyan összegeznéd?

A főszereplőnk farkast kiált. Információhoz jut, elcsíp egy nagyon zaklatott hívást, ami egyúttal igen hitelesnek is tűnik, majd belép az étteremben üldögélők közé, és ő a kívülálló. A többiek nem is nagyon foglalkoznak vele, egyedül Landa figurája, akit Denise játszik, ő érti, miről beszél. A szkript korai változatában a nő rögtön meg is volt győződve arról, mi történik. Lebegtettem a kérdést: valóban megtörténik-e az egész vagy sem? Mi sül ki ebből? Az emberek hágják át a szabályokat, oltsanak ki életeket és kerüljenek bajba? Az áruházbeli autóbaleset ilyen értelemben feloldozást hoz, hiszen lehet, hogy a főszereplő zűrbe sodródik, de közben rájövünk, hogy már a világgal is baj van. Így terveztem, az érdekelt, mit tud a főalak, mit lép ezek ismeretében? Természetesen ilyenkor eltér az emberek magatartása. Van, aki csak vállalt von, míg más helikopterre ülteti Harryt és Julie-t. Pontosan ez állt szándékomban, bemutatni az összes reakciót.

PRAE.HU: Olyan filmek sorába illeszthető a Ne várd a csodát!, mint Az utolsó part, a Fonalak című BBC-tévéfilm vagy a Másnap. Inspirált téged valamelyik?

Fel akartam rázni a világot. A környezetünknek máig szüksége van erre. Keményen küzdöttem az eredeti befejezésért. Magát a szkriptet kevéssel 1980 előtt fejeztem be, azt hiszem, 1979 decemberében nyújtottam be a kéziratot, de a pitch-re már egy évvel azelőtt sor került. Akkoriban nem sok embert hozott lázba a téma. Korábban épp a britek rugóztak a dolgon, például Peter Watkins The War Game-je. A Testamentum és a Másnap bizonyították, akad közönsége az olyan filmeknek, amelyek sötét tónusban ábrázolják az atomháború következményeit, és ezek lehetővé is tették a Ne várd a csodát! elkészültét. A Bombabiztos és a Dr. Strangelove pedig szinte ugyanazon érem két oldalai: az egyik egy nagyszerű vígjáték, a másik egy éleslátó dráma.

PRAE.HU: Ahogy látom, van affinitásod a szerelmi történetekhez. A Ne várd a csodát!-ban akad ilyen szál, némileg a Cherry 2000-ben is, a Her Great Blue című novelládban főleg.

Igen, a Blue-ban egy nő és egy bálna között bontakozik ki a viszony. Plusz vedd hozzá a vizet, a katasztrófát. Nincs ebben tudatosság, egyszerűen csak visszatérek a régi témáimhoz. A legjobb novellám alighanem a Rubiaux Rising, amelyik a Katrina-hurrikán után játszódik, és a címe az emelkedő vízszintre utal. Észre sem veszem ezt, azt sem, miért fulladnak nálam vízbe a szereplők. Csak bevillan, hogy ezt korábban már csináltam, nem szándékosan döntöm el, mi legyen.

Cherry 2000 (1987)

PRAE.HU: Említetted a hurrikánt a Rubiaux Risingból, a Mulligan című történetedben pedig jégeső tombol...  

Megjelent egy újabb írásom is a New England Review-ban (Wraiths in Swelter címmel – Sz.Á.), azt hiszem, olvasható a neten. Bizonyos értelemben abból sem mellőztem a katasztrófát, lévén az 1995-ös chicagói hőhullám inspirálta, amely 600 idős ember életét követelte.

PRAE.HU: Kik a kedvenc rendezőid, melyek a kedvenc régi és kortárs filmjeid?

John Huston az egyik kedvencem. Rendeztem őt az Alfred Hitchcock bemutatja egyik epizódjában, a Man from the South-ban. Fel is töltötték a YouTube-ra. Király volt Hustont instruálni. Gyönyörű. Kim Novak és Melanie Griffith szintén feltűnnek benne. Melanie-val aztán a Cherry 2000-ben is együtt dolgoztam. Billy Wildert ugyancsak kedvelem. A Polanski-filmek vizualitását szintén, valamint Andrzej Wajda követőfelvételei is tetszenek. Coppola, Scorsese megint csak bejönnek, de nem az összes filmjük. Peter Weirtől Az utolsó hullám pedig talán a leghatásosabb apokaliptikus mozi. Örökké valami varázslatos lengi át a filmjeit. Nem feltétlenül a cselekményüket, hanem azt, ahogy a filmnyelvhez viszonyul. Lehetetlen beállítások szerint, rutinszerűen elemezni, amit csinál, épp ezért máig is rendeznie kellene, óriási fickó. A Sivár vidék ugyebár nagy liblingem, most vettem meg Blu-ray-n. A Kínai negyed sztorija zseniális. Imádom a karaktereit, a helyszínrajzát, azt, amit a kapzsiságról, erkölcsiségről mond. Nagyszerű a látványvilága is. Szabályszerűen belezuhansz a miliőjébe, az ábrázolt korba. Kevés olyan kortárs film van, ami igazán gyomron vágott, de a Michael Clayton tetszett. Bírtam Charlie Kaufman dobásait is, A John Malkovich-menetet vagy azt, amelyikben Philip Seymour Hoffman játszott. (Kis-nagy világ – Sz. Á.)

A rendező 1987-ben

PRAE.HU: Tanítottál az AFI Konzervatóriumban, idén az Ohiói Egyetemre mész. Beszélnél kicsit a képzésről?

A barátnőm, Natasha negyedéveseknek szervez könyvklubot. Filmkészítési gyakorlatot, kezdő forgatókönyvírást is oktat nekik. Én a másod-, illetve harmadéveseknek adom le ugyanezeket a hároméves Képzőművészeti Mesterképzés során. A világ minden tájáról érkeznek hozzánk fiatalok. Ez egy olyan filmiskolai program, ahol a jelentkező diákok nemcsak tandíjat, de munkát is kapnak. Idén ősszel épp egy lengyel srác készül forgatni Torontóban. Rajta kívül még Törökországból, Iránból, Ghánából és… Kentuckyból is jönnek hozzánk. (nevet) Mindenhonnan. 

A portrét és a stábfotót rendelkezésünkre bocsátotta: Steve De Jarnatt