Mike (Eisenberg) egy világnagy lúzer: gyermeklelkű füves, aki egy lepukkant útszéli vegyesbolt pénztárosaként tengeti életét soha el nem készülő képregényét rajzolgatva. Egyetlen eredménye, hogy valahogyan szert tett egy csodás barátnőre (Stewart), aki mellett viszont kisebbségi érzése támad. És amit nem tud: ő valójában egy "Ultra", azaz alvó kormányügynök, akinek törölték a memóriáját. Épp hatalomátvétel zajlik viszont a Cégnél, aminek eredményeként egy renitens igazgató úgy dönt, hősünket ideje kivonni a forgalomból. Az Ultra program kitalálója viszont nem nézheti ezt tétlenül, és aktiválja Mike-ot, aki így aztán lepukkant füvesből lassan, de biztosan szuperkémmé változik, és alaposan megnehezíti a rá vadászók dolgát.

E film tehát a stoner komédiák ötvözete a Bourne- és az Utánunk a tűzözön-féle amnéziás kémthrillerekkel. A marihuánáról elterjedt, hogy mellékhatása a paranoia, ami tökéletes összekötő a füves komédia és a konspirációs kémthriller között. Hősünkkel nehéz nem azonosulni, hisz vele együtt fedezzük fel önnön szuperkém énjét, és tökéletes thrillerhős, hisz ártatlan és balszerencsés kisemberként kerül nagyobb erők kereszttüzébe. A műfaji filmek kedvelőinek ráadásul más klasszikusok is eszükbe juthatnak erről a moziról. Ahogy underdog hősünk geekből szuperkémmé változik, arról a régi transzformációs tinihorrorok ugorhatnak be. Annak idején az osztály lúzere gyakran vérfarkassá, vámpírrá vagy egyéb, szuperképességekkel rendelkező kreatúrává változva leckéztette meg a suli bikáit és nyűgözte le a legjobb csajt (ilyesmit még a horrorral indult Sam Raimi Pókemberében is láthattunk). John Landis egyébként tini horrorokkal és vígjátékokkal szerzett nevet annak idején, amilyen a Party zóna és az Egy amerikai farkasember Londonban. Max pedig azzal, hogy Az erő krónikája alkalmával a found footage (talált felvétel) vadiúj zsánerével frissítette fel a szuperhősfilmet, a műfajok ötvözése és modernizálása tehát a specialitása.

Landis ötletes koncepciót talált ki, de ennyiben ki is merülnek a BeSZERvezve erősségei. A cselekménnyel nem az a baj, hogy nehéz elhinni, hanem inkább az, hogy túl földhözragadt. Az rendben van, hogy ezt a sztorit nem lehet és nem is kell komolyan venni, hisz a főhős által rajzolt gyerekes képregényt alighanem ironikus önreflexiónak szánták az alkotók, jelezve, hogy e film nem több egy valóra vált füves fantáziánál, illetve egy megelevenedett képregénynél. Az sem probléma, hogy az alkotók megpróbálják utólag megmagyarázni és hitelessé tenni a cselekmény legvalószerűtlenebb, legpszichedelikusabb elemeit is (és sikerrel is járnak). A gond inkább az, hogy még véletlenül sem esnek túlzásokba, filmjük végig fantáziátlan, sőt egyenesen lapos, ami egy thrillerrel ötvözött vígjáték esetében nem előny.

Poénok akadnak ugyan, de a moziból kifelé jövet már nem fogunk emlékezni rájuk. A darab egyetlen kreatív jelenete a harmadik felvonásban bekövetkező végső konfrontáció, mely egy áruházban játszódik. Hősünk a ‘80-as évekbeli slasherek sorozatgyilkosainak módjára, különböző eszközökkel és szerszámokkal mészárolja le a Cég bérgyilkosait felnőtt korhatáros stílben, azonban ez a szcéna is csak arra jó, hogy frusztrálja a nézőt, hisz megmutatja, hogy az alkotók tehetsége alapján az egész film lehetett volna ilyen pörgős és ötletes, nem csak a vége. Egy jól kimunkált koncepciónak és bonyodalomnak futószalagon kellene szállítania az olyan frenetikus jeleneteket, mint ez a finálé.

E mű nagy alulteljesítője nem Landis, hanem a szintén második moziját jegyző Nima Nourizadeh rendező. Csak a végső összecsapás alkalmával mutat némi tehetséget, addig viszont még a színészeivel sem tud mit kezdeni. Hiába mutat mind Eisenberg, mind Stewart remekül a szerepében és párt alkotva is, sajnos nem kell attól tartaniuk, hogy ezen alakításukat látva vígjátékszínészként fogják beskatulyázni őket. Nourizadeh nem okoz kellemes csalódást: debütálása korántsem volt olyan meggyőző, mint Landisé, hisz az ő nevéhez fűződik a Project X - A buli elszabadul, ami a régimódi tinikomédia és a found footage ötvözeteként éppoly ígéretes projekt volt, mint Az erő krónikája, de a forgatókönyvíró bemutatkozásával ellentétben utálták a kritikusok, és jó okkal.

A BeSZERvezve fő erénye így az, hogy rávilágít, mi is a baj a high concept filmekkel: ma Hollywoodban egy ötletből nem akkor készülhet mozi, ha az olajozottan működő cselekményt garantál, hanem ha elég ígéretes ahhoz, hogy látatlanban is elkapkodják a jegyeket. Az ilyen koncepció-központú mozik a legjobb esetben is csak középszerűek, épp mint jelen filmünk.

BeSZERvezve (American Ultra)
Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 100 perc, 2015

Rendező: Nima Nourizadeh

Forgatókönyvíró: Max Landis

Operatőr: Michael Bonvillain

Zene: Marcelo Zarvos

Producer: Anthony Bregman, Kevin Scott Frakes

Vágó: Andrew Marcus

Szereplők: Jesse Eisenberg, Kristen Stewart

Bemutató dátuma: 2015. augusztus 20.

Forgalmazó: Fórum Hungary

16 éven aluliaknak nem ajánlott!