Paula Bélier szerető, gondoskodó és talpraesett famíliában nevelkedik, az élet mégsem könnyíti meg a dolgát. Ugyan nem történnek vele különösebb rémségek, helyette klasszikus, felszín alatt munkálkodó családi problémák érlelik koravénné. Amolyan mindenes francia parasztlányka ő, akinek suli előtt még le kell fejnie a reggeli tejadagot, suli után pedig el kell adnia a családi sajttermékeket. De az otthoni meló hagyján, átlagos kamaszbajait inkább a maradék három családtag (apa-anya-öcsi) siketsége súlyosbítja. Mert Paula, miután kiganézta a tehenet az ólban, eladta a kézműves sajtot a piacon és végigülte a napot a középiskolában – mint egyedüli nem siket – tolmácsol, amikor csak szükség van rá, márpedig igen gyakran van szükség rá. Bár a lány szívvel-lélekkel fordít – hol anyja hüvelygombájának diagnózisával, hol apja polgármesteri kampánybeszédeivel küszködve –, beletörődő magatartása már a történet elején profin illusztrálja pszichológiai korlátait. Ha ez nem lenne elég, még szerelmes is lesz a suliban felbukkanó „újfiúba”, akinek kedvéért zenei fakultációra is hajlandó beiratkozni.

A sztori kezdetén ott lebeg a levegőben, hogy a családi aranykalitkából bizony idő előtt ki kell repülni, ezt a film tulajdonképpen egy roppant populáris műfaj, a leginkább Hollywoodban elszaporított zenés tinivígjáték kölcsönvételével és átalakításával oldja meg. S hogyan is lehetne fokozni a feszültségeket a siketnéma és túlzottan vidéki Bélier családban? Egy gyémánttorkú lánnyal, akinek zenei tehetsége zavarba ejtő a szülők számára, és akit érvényesülési vágyai egyenesen Párizsig repítenek, mely a családtagoktól való elszakadáshoz vezethet. A hitelesség kedvéért Paula Bélier szerepére a The Voice francia verziójában feltűnt Louane Emerát választották, aki nyers, friss hangját borzongatóan drámai módon képes kamatoztatni a filmvásznon, s, ami amúgy nem lenne evidens, naiv színészi tehetségét is. Az a César-, és Lumières-díj tehát, melyet az elsőfilmes Emerának mint legígéretesebb színésznőnek ítéltek A Bélier családért, jól megérdemelt motiváció. A Lumières-t nem mellékesen a siketnéma anyukát alakító Karin Viard is elnyerte 2015-ben.

A klisétörténet ellenére a film nem csak habkönnyű karriermese, hanem erős érzelmességgel manipuláló családi darab, mely mindvégig olyan természetes marad, amennyire csak lehetséges. Ez a natúr előadásmód még a fájdalmasan drámai daloknál is tetten érhető, mert Paula és az általa visszafogott módon csodált és rajongott Gabriel (Ilian Bergala) párosa szégyenlős gyermekként dalolja végig a versenyre választott dalokat. Bohém énektanáruk, Fabien (Eric Elmosnino) Michel Sardou rajongójaként a francia énekes-dalszerző sanzonjait tanítgatja, melyekbe szó szerint belefacsarodik az ember szíve, s Paula még ezekbe is képes némi többlettartalmat csempészni a párizsi válogatón. Hogy mit, azt az ügyesen lekerekített érzelmi hatás megfelelő átélése érdekében hadd mutassa meg a film maga. Garantált azonban, hogy a dalok nem mennek ki a fejünkből, jólesően, sokáig motoszkálnak bennünk, a Je Vais T’Aimer és a Je Vole meghallgatása pedig a filmen kívül is erősen ajánlott.

A pulcsis, bakancsos kislány, aki felnőttes viselkedése ellenére olyan zsenge, hogy a filmidő alatt kezd csak menstruálni, tiszta érzelmessége mellett, kezei sokatmondó hadonászásával a felmenők iránti feltétlen szeretet szép példáját nyújtja. Párás szemű nézőket hagy maga után, akárcsak a film, melynek rendezője, Eric Lartigau ügyesen felismerte, hogy a franciákat mostanában olyannyira érdeklő társadalmi tolerancia jól párosulhat egy szintén trendi kamaszkarakterrel, aki mindössze példamutató viselkedésével teszi érdekessé magát. A Bélier család mindemellett úgy kezeli franciaságát, hogy azt nem hangsúlyozza agyon, pusztán hagyja, hogy szerves háttérként lebegjen a szereplők körül az eleven vidéki Franciaország. A film szimpatikus gesztusainak tehát se szeri, se száma, ezért hibái kissé elmosódnak, de talán ez így van jól. Mindenesetre hasznos, ha egy film a fogyatékkal élők társadalmi integrációját közönségsikerként támogatja, bár egy hangzatosabb cím azért elkélt volna neki, hogy ezt a jófajta mozit még véletlenül se övezze csönd.

A Bélier család (La famille Bélier)

Színes, magyarul beszélő, francia-belga vígjáték, 106 perc, 2014

Rendező: Eric Lartigau

Forgatókönyvíró: Victoria Bedos, Thomas Bidegain, Stanislas Carré de Malberg, Eric Lartigau

Operatőr: Romain Winding

Zene: Evgueni Galperine, Sacha Galperine

Producer: Stéphanie Bermann, Eric Jehelmann, Philippe Rousselet

Vágó: Jennifer Augé

Szereplők: Louane Emera, Karin Viard, François Damiens, Luca Gelberg, Eric Elmosnino, Roxane Duran, Ilian Bergala, Mar Sodupe, Stéphan Wojtowicz, Jérôme Kircher, Clémence Lassalas

Bemutató dátuma: 2015. július 23.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 12