Felülnézet

Fáradt vagyok már ebben a melegben. A felhő-létnek is vannak 
hátulütői. Hogy mást ne mondjak, kevés az árnyékos hely. Nehezen 
mozdulok arrébb, de valójában nem is akarok igazán. Itt a tó alattam. 
Szép. Szeretem a vizet - persze ez magától értetődőnek tűnik, de hidd 
el, meglepődnél, ha tudnád, mennyi felhő kap hányingert a víznek csak 
a hallatán is. 

Nekem szerencsém van, megtanultam elfogadni magam már kiskoromban. 
Habár én voltam a legkevésbé kitalálható formájú, és ez sokáig zavart, 
anyu mindig azt mondta, velem csak azok fognak foglalkozni, akik 
igazán akarnak. Mert hát valljuk be, elsőre nem látszik, hogy aznapra 
épp a jojózó sárkány alakot találtam ki magamnak. Ahhoz sokáig kell 
nézni az égre, hogy felkiálts, jé, ez pont olyan, mint.

Így aztán a vizet is szeretem. El sem tudom képzelni, hogy máshol 
éljek, mint itt, a tó felett. Vannak néha mindenféle fölhajtások, 
azokat is megszoktam idővel. Először zavart a sok ember, a zaj, a 
csobbanások. Aztán kezdtem rájönni, hogy lehet tanulni tőlük ezt-azt. 
Egyszer például azt mondta az egyik, emlékszem, épp a stégen ült, 
szóval azt mondta, beragadt pipafüst alakom van. Na ezen nagyon 
meglepődtem, még sose jutott eszembe, hogy beragadt pipafüst legyek. 
Aznap is épp csak ásítottam egyet nem is gondolkoztam a formámon egyáltalán.

első

második

harmadik

negyedik

ötödik

hatodik

hetedik

nyolcadik

Úgyhogy vannak jó oldalai is ennek az egész fesztiválosdinak. Azért a 
nyugalmat persze jobban szeretem. Ahogy így megfigyelgettem, vannak 
hozzám hasonlóak közöttük is. Legalábbis most volt, aki csendben 
felhőt próbált fára akasztani, vagy nem is tudom pontosan, hogy mit 
csináltak, nekem úgy tűnt. Persze ez elég egocentrikus. Ha nyúl 
volnék, biztos azt gondolnám, hogy nyulat építettek. De hát felhő 
vagyok, és én így láttam. Felhőt kötöttek fára. Azt hiszem, emberként 
én is ezt csinálnám nyaranta.

Szórta a fényt a szemembe. Tetszett.