Viszonylag kevesen érkeztek a Hibiki-Quartet Vienna koncertjére a Trafóba: nem mintha nem lenne elég érdeklődő a kortárs zene iránt, vagy a propaganda lett volna kevés – azt hiszem, a jólértesültebbek maradtak el ezúttal, annak ellenére, hogy a műsort rendkívül izgalmas címmel (Cross Color Xian) hirdették meg.

A jó fél, háromnegyed részben megtelt nézőtéren ülve vártam, hogy kezdődjön a koncert, és – nem kis meglepetésre – rögtön egy tisztán elektronikus zenével indítottak: zenészek nélkül, laptopról szóltak a spektrális hangok.

Valószínűleg ez lehetett a legsikerültebb darab az est során, bár meg kell, hogy valljam: egyáltalán nem éreztem ennek a számnak a helyét a műsorban, és az elektronikának is – számomra – inkább a kísérletező, mintsem a megállapodott válfajához tartozott.

De mondom, ez volt talán a legsikerültebb darab, mert a későbbiekben egyre csak lohadt a lelkesedésem az együttes iránt. És nem azért, mintha bakiztak volna, vagy az előadott darabok lettek volna gyengécskék. Leginkább azzal a benyomással küzdöttem, hogy egy – profin – műkedvelő zeneiskolás házi előadást látok.

És újra hangsúlyozom: nem játszottak rosszul, vagy hibásan. Inkább csak a magabiztosság, az erő és a meggyőződés hiányzott belőlük. A darabok többsége halkan, majdhogynem lágyan szólt: képzeljék el a hegedűn a hallhatóság határát súrolóan magas regisztereket, a spektrális zenéhez közeledő hangszer-színeket: ám mindezt olyan halkan, hogy már azon bosszankodtam: „ha már a kezében van az a kib*szott hegedű, akkor miért nem játszik rajta?”

Szóval langyos taps fogadta a darabokat, az előadás pedig pontosan a leírt utasítások szerint, különösebb lelkesedés nélkül zajlott le. S hogy a zenészeknek ez munka volt, azt az mutatta, hogy csak a koncert végére „melegedtek be”: akkor nyugodtak meg, amikor már nem volt több „munka”.

A zenészek elvégezték a dolgukat, a közönség pedig az illendő taps közben elhatározta, hogy a következő Hibiki-koncertet kihagyja.

Hibiki-Quartet Vienna

A hibiki szó az együttes MySpace lapja szerint „eredethangot” jelent (így: origin sound, ami legalábbis az én angol nyelvérzékemet zavarja). Megnéztem a japán szótárban is, mely szerint a szó jelentése: visszhang, hang, zengetés, zaj.

A [a]http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendID=206066155[text]Hibiki-Quartet Vienna[/a] együttest 2005-ben alapította Hibiki Oshima (hegedű), Xiao-Ming Wang (hegedű), Wei-Ya Lin (viola) és Tomasz Skweres (violoncello). A Quartet – amelynek tagjai mind a bécsi University for Music and Performing Arts hallgatói – nem csak klasszikus és romantikus repertoárt játszik, hanem – és különösen – kortárs zenét is.



ikultur

Az [a]http://www.ikultur.com/[text]international culture platform[/a] (ikultur) nevű non-profit szervezetet Wei-Ya Lin és Oliver Weber alapította 2004-ben. Fő céljuk az Ázsia és Európa közti kulturális kommunikáció elősegítése. A szervezet – különböző országokból származó – fiatal zenészek és zeneszerzők együttműködése egy „zeneszerző-együttesben”: az Ázsia, Európa és Amerika közti interkontinentális gondolatcsere és az etno-zene tudományos kutatása érdekében.

Johannes Kretz

[a]http://www.johanneskretz.com/[text]Johannes Kretz[/a] műveiben különösen nagy figyelmet szentel a hangszín és a harmónia formálására, ezek egyesítésére. A hangokat akkordokként interpretálja, az akkordokat pedig összeolvasztja, hogy hangokként szóljanak. A pszichoakusztikus hatások felmérése és a művészeti gondolatok komputerrel segített lejegyzése és formalizálása a zeneszerzés új mesterségbeli tudásához vezette, amely tisztán hangszeres műveiben is megmutatkozik.


Előadott művek:

Wolfgang Liebhart:
New Work for String Quartet and Zheng (2007)
Johannes Kretz:
“Manuscript” for Zehng and electronics (version 2007)
Tomasz Skweres:
2nd string quartet
Szakács Ajtony Csaba:
New Work for String Quartet and Zheng (2007)
Varga Judit:
Piano Quintet
Oliver Weber:
“Josquin in a Box” for electronics
Gryllus Samu:
Vie-au-Lan-Yu

Hibiki Quartett:

Xiao-Ming Wang – hegedű
Hibiki Oshima – hegedű
Wei-Ya Lin- brácsa
Tomasz Skweres – cselló
Ming Wang – Zheng