Az író, irodalomtörténész, kritikus, egyetemei tanár elvonul visegrádi magánlakosztályába. Leül asztalához, két és fél oldal vázlat előtte. Kiszedegeti a cipősdobozból céduláit, szétteríti lapjait. Szeretett töltőtollával felrótt mondatok, feljegyzett motívumok kavarognak előtte. Öt percig csak ül, majd belemerül az írásba. Rájön, hogy töltőtolla sokkal idegesítőbb, mint a klaviatúra. Előreláthatatlan, mi történik, amikor majd egymás mellé kerülnek a mondatok.

Mesélte magáról Szilasi László a 2015-ös FISZ-tábor első beszélgetésén. És ebben az időszakban maguk a táborlakók is hasonló helyzetbe kerülnek: megérkeznek a visegrádi Mogyoróhegyre, elfoglalják szobájukat, ágyukat, belehelyezkednek a közegbe, majd folyamatosan szövegekkel szöszölnek. A líra műhelyesek Csehy Zoltán és Sopotnik Zoltán vezetésével egymás szövegeit boncolgatják, sorról sorra, képről képre, vérre menően – a prózások Bartis Attilával és Hermann Zoltánnal kijelölt témára novellát írnak 15 perc alatt. A kritikások Szilágyi Zsófiával és műfordító műhelyesek Elekes Dóra és Gerevich András irányításával az eljövendő négy napban mások szövegei elé tartanak tükröt.

„Minden tükör nagyon jó! Érdemes kitenni neki magunkat.” – mondja Szilasi, amikor A harmadik híd című regényének németre való fordításáról beszél. A szerző szerint a német pontosabb nyelv, mint a magyar, olyasmire is rámutathat a szövegben, ami a magyar nyelvből nem derülhet ki.

Vass Norbert első kérése Szilasi Lászlóhoz az volt, meséljen magáról elsőként úgy, mintha egy osztálytalálkozón ülne – a moderátor ezzel is mintegy felidézte a regényből ismerős beszédhelyzetet. És a fiatalok is hasonló szituációba csöppentek: olyan emberek találkozási pontja lehet a tábor, akik legutóbb egy éve ugyanitt munkálkodtak együtt. A FISZ-tábor fontossága tehát – amellett, hogy kezdő íróknak, költőknek, kritikusoknak, műfordítóknak értő mestereket biztosít –, az is, hogy olyan teret kínál az év egy megszokott pontján, ahol anyaországi és határon túli fiatalok beszélgethetnek irodalomról, könyvekről.

Vass megkérdezte Szilasi Lászlótól, ha könyvesboltba megy, hol áll meg és hol időz el. Szilasi szerint a könyvek maguk vannak ebben segítségünkre: ha odafigyelünk az olvasásra, akkor az éppen olvasott könyv legalább kettőt súg nekünk, a súgott kettő még kettőt mond és így tovább. Ekként lehet eljutni például Márai naplóitól Goethén és Eckermannon át Byronon keresztül Lutherig.

Ezek után a szerző saját könyvéből olvas fel, Vass Norbert pedig most nem két könyvre, hanem több zeneszámra hívja fel a hallgatóság figyelmét, és kérdése is erre irányul: miért van ilyen sok „popkulturális dárda” leszúrva a szövegbe és mi történik akkor, amikor elmegy a zene? Ismét az osztálytalálkozóhoz térünk vissza – Szilasi elmondja, hogy neki például egy legutóbb 30 évvel ezelőtt látott vastagodó lábú nőről zeneszámok jutnak eszébe, majd hozzáteszi, a könyvek nem csak más szövegekhez, de zenékhez is utasíthatnak. Amikor pedig a zene elfogy, akkor nagy baj van – a búcsúszimfónia tragikusságát vizuálja elénk: a zenekar tagja egyesével felállnak és kimennek, elmennek a színpadról.

A tábor első beszélgetésének is végeszakadt, az író elsétált a színpadról, s bár hallgattuk volna késő estéig, távozása mégsem tragikus – az új regény filmmé formálásának ígéretével távozik, talán éppen visegrádi dolgozószobájába, ahol öt perc után munkába merül, hogy megszülessen egy újabb be- és kifutási pont a könyvek és zeneszámok végtelen egymásra utalásának birodalmában.

A hallgatók is továbbállnak az ebédlőbe, vacsora után pedig újabb irodalmi csemege vár rájuk: a FISZ könyvek bemutatója. Dobás Kata és Tóth-Czifra Júlia mutatja be az elsőköteteseket, könyveikhez értő olvasási lehetőségeket kínálnak, de kritikusi tekintetüknek is alávetik őket. Fekete Anna Oda-vissza; Juhász Tibor Ez nem az a környék; Bödecs László Semmi zsoltár című versesköteteit; és Szendi Nóra Zárványok című regényét mutatják be. Ezek után Farkas Arnold Levente, Kiss László és Horváth Benji olvasnak fel az egyre mélyülő sötétségben. A könyvek után nincs más hátra, mint áttérni a zenére: a Seldon az Óperentzia zenél hajnalig.

A fotókat Bach Máté készítette.