PRAE.HU: Mindig elcsodálkozom, amikor neves klasszikus zenészekkel találkozom és azt hallom, hogy valaki hat éves korában bőszen beleveti magát a zenélésbe, és mindig megkérdezem, hogy ezt hogyan éli meg egy kisgyermek? Milyen dolog hat évesen nagyon komolyan csinálni valamit?

Hat évesen nem csináljuk még komolyan, illetve hat évesen hat éveseknek megfelelő módon vesszük csak komolyan, azt hiszem. Biztos, hogy nagyon sokféle kisgyermek van. Van, akinek a szülei találják ki, hogy játsszon valamilyen hangszeren és ki is választják neki, hogy az milyen hangszer legyen. Van, aki saját maga választja ki, hogy a szülei által eldöntött zeneiskolában milyen hangszeren fog játszani.

Én négy éves voltam, amikor táncházba jártam a szüleimmel, és egyszerűen beleszerettem Halmos Bélának a hegedűhangjába. Onnan kezdve menthetetlen volt a dolog. Rettentő türelmetlen kisgyermek voltam, csak azzal voltam hajlandó foglalkozni, ami azonnal sikerült - ami nem sikerült, azt odavágtam. Éppen ezért a szüleim - bölcsen - úgy gondolták, hogy a hegedű nem megfelelő hangszer egy türelmetlen gyerek számára...

PRAE.HU: Ez bennem is felmerült.

… és próbálták javasolni, hogy fuvolázzak. Ugye a fuvola furulyázással kezdődik, mert a fuvola túl nagy még egy hat éves gyereknek. Jó lesz az, furulyázzak, az rögtön megszólal, azzal nem fogok mérgelődni. De én teljesen hajthatatlan voltam, és így aztán kerestek nekem egy csodálatos hegedű tanárnénit.

PRAE.HU: Tehát feltett szándék volt, hogy hegedű lesz belőle.

Én a táncházban kitaláltam, hogy hegedülni szeretnék... nem is szeretnék, akarok. Azt hiszem több a vágynál: teljes eltökéltség volt, és nem lehetett megállítani. És mivel megtalálták a megfelelő hegedű tanárnénit meg szolfézs tanárnénit (azt akkor zenei előképzőnek hívták), így nem szegte semmi a kedvemet, sőt…

PRAE.HU: Rolla Jánossal kapcsolatban is olvastam egy interjút, és most megint egy erős személyes kötődést érzek a dologban. Mennyire jellemző, hogy valami nagy példakép vagy valami nagy ember vet bele valamibe?

A példaképek mindig fontosak, azt hiszem, minden gyermek életében, legyen az  Fredy Mercury, Michael Jackson vagy mondjuk Madonna a lányok esetében, vagy aki a kevésbé népszerű dolgok iránt vonzódik, annak egy király vagy királynő, esetleg egy politikus. Bármiféle példaképnek a követése nagyon fontos, mert meghatároz egyfajta kultúrát, kötődést, szakmai megkérdőjelezhetetlenséget. Hát ilyen volt nekem a Rolla világ életemben.

Hat éves voltam, amikor elkezdtem hegedülni, és a szüleim jártak a Liszt Ferenc Kamarazenekar bérleti koncertjeire a Zeneakadémiára. Amikor már kibírtam egy félidőt, akkor magukkal vittek. Az elején csak egy félidőre, mert másnap reggel fel kellett kelni, menni kellett iskolába. És nekem borzasztóan tetszett, amit ők csinálnak.

Semmi nincs véletlenül. Amikor aztán konziba kezdtem járni - olyan tizenöt évesen, vagy épp elmúltam tizennégy éves -, akkor az osztálytársaim, évfolyamtársaim meg az eggyel felettem lévők kitalálták, hogy csináljunk egy olyan kamarazenekart, mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Abba egy pár hónap után én is belekerültem, és akkor egyenesen folytatódott…

PRAE.HU: Ez az Erkel?

… és akkor egyenesen folytatódott a Rolla-nimbusz követése. Ösztönösen utánoztam, és próbáltam ellesni a koncertmesterség megtanulható fortélyait.

PRAE.HU: Egy kellemetlen kérdést beleszúrnék, mert felmerül bennem: a szomszédok mit szóltak a hegedűhöz?

Csak fölöttünk volt szomszéd, semmilyen konfliktus nem volt azt hiszem… nem emlékszem rá, hogy lett volna.

PRAE.HU: Vagy nagyon türelmesek voltak, vagy te voltál nagyon tehetséges.

Biztos, hogy az elején rettenetesen szólt, mert ez nem tehetség kérdése: a hegedű jó pár évig nyivákol, tehát vagy három-négy év eltelik, amíg használható hang jön ki belőle. Többek között azért, mert kicsi, meg azért, mert nagyon finomítani kell az embernek a mozdulatait, éppen a kicsisége miatt. Egy nagy hangszer rögtön lágyabban szól, de a nagy hangszert a kisgyermek nem tudja megszólaltatni, át sem éri.

A fölöttünk lakó családban is kisgyermekek voltak. Ők ugyan nem tanultak zenét, de gondolom, betartottuk a normális szabályokat: este nyolc után már biztos nem gyakoroltam, reggel hatkor sem álltam neki, úgyhogy ebből nem volt konfliktus.

PRAE.HU: Elnézést, hogy így ugrálok az időben, de szép lassan eljutottunk az Erkel Kamarazenekarhoz, és felmerül bennem az, hogy miért pont Erkel?

Azért, hogy hasonlítson a Liszthez.

PRAE.HU: Ja, értem. Mert Erkel számomra elég fura, főleg a kamarazenében.

Igen, mindenképpen szerettünk volna magyar zeneszerzőt választani amikor a nevet keresgéltük, illetve nem is én keresgéltem, hanem a barátaim, mert amikor én három hónap múlva belecsöppentem a zenekarba, akkor már ki volt választva az Erkel Ferenc név.

Mivel a Liszt Ferenc Kamarazenekarban játszó két tagnak a gyermekeiről volt szó, és ők aztán persze hogy a szüleik mintáját akarták követni meg ezt a csodálatos kamarazenekart a mi generációnkban létrehozni, tehát mi is akartunk egy ilyet alapítani, illetve ők akartak egy ilyet alapítani, amibe én aztán belekeveredtem.

Arra nem gondoltunk, hogy egy kicsit hasonlítani fog ez a név, s ebből félreértések származhatnak majd húsz, huszonöt, harminc év múlva, mert sokszor összekeverik a két zenekart, ami számunkra - természetesen - óriási megtiszteltetés.

PRAE.HU: Én is azt hallottam, hogy a Liszt Kamarazenekarban vagy, és utána kellett járnom annak, hogy ez így nem igaz.

Hát hogyne, persze, de mi aztán büszkék vagyunk rá.

PRAE.HU: Akkor ez egy elég gyakori tévedés.

Igen, igen, erről mi tehetünk, mert annak idején így választottunk. Emlékszem rá, hogy igazság szerint Bartók Béla nevét akartuk választani, csak aztán nem lehetett, mert annyira sokan használták már, hogy ez szóba sem jöhetett annak idején.

PRAE.HU: Viszont ahhoz képest, hogy - ahogy mondod - belecsöppentél a dologba, én úgy tudom, hogy az elejétől kezdve koncertmester vagy.

A negyedik hónaptól, mondjuk így.

PRAE.HU: Ez azért elég szép.

Egy véletlen miatt alakult így.

PRAE.HU: És eközben hány éves voltál?

Tizenöt.

PRAE.HU: Tizenöt évesen...

Igazság szerint tizennégy, tizennégy és fél éves sem voltam még. Hát persze, valakinek kellett koncertmesternek lenni, és mivel az én kedves barátomat, Kostyál Pétert eltiltotta a tanára a zenekarozástól, és ő ily módon kiesett a zenekarból és valakinek oda kellett ülnie a helyére, akkor valamiért a többiek azt mondták, hogy legyek én, és én ott ragadtam. Egyelőre a következő harminc évre.

PRAE.HU: Azért kérdezem ezt, mert ahogy tudom, többször is előfordult, hogy karmester nélkül, a te vezetéseddel játszott a zenekar. Ez valamennyire jellemző rád, vagy csak így alakult?

Kezdettől fogva úgy volt, hogy a mi kamarazenekarunk karmester nélküli kamarazenekar, mint ahogyan a Liszt Ferenc Kamarazanekar is az lett, amikor Sándor Frici bácsi meghalt az első pár évük után. Mi már eleve úgy álltunk neki, hogy a mi repertoárunkhoz nem feltétlenül szükséges karmester, hiszen Liszték így csinálták előttünk, és ők akkor már - hadd számoljam ki gyorsan - huszonvalahány éves zenekar voltak.

PRAE.HU: Mármint a Liszt Kamarazenekar.

Igen, a nagy Liszték. Bennünk már fel sem merült, hogy kell karmester. Természetesen, ha egy oratórikus művet játszottunk, amiben volt kórus, és mondjuk  nyolc-tíz fúvósnál több szerepelt benne, akkor ahhoz szükséges volt, mert a kórust már nem nagyon lehet a koncertmesteri pulpitusról vezetni. Annak idején, Bach idejében is az orgona mellől vezényelte Bach ezeket a darabokat, feltételezzük legalábbis a leírások alapján. Amikor kellett, akkor vezényelt, s amikor nem volt rá szükség, akkor játszott az orgonán.

De mi eleve azt céloztuk meg, hogy karmester nélkül muzsikálunk, és ez így sokkal nagyobb interakciót kíván a muzsikusok részéről, és úgy gondoltuk - a mai napig így van -, hogy ez még élőbbé teheti az előadást. Még jobban oda kell figyelnünk egymásra.

PRAE.HU: Ha jól tudom, az Erkel Kamarazenekar elég nagy sikereket aratott annak idején.

Hogyne. Sok éven keresztül bérletsorozatunk volt a Zeneakadémián, többször játszottunk az akkor még nagyon fiatal Leonidas Kavakossal, Perényi Miklóssal turnéztunk Kínában…

PRAE.HU: És ha jól sejtem - az információim alapján legalábbis úgy tűnik, hogy - eléggé elfoglalt vagy tizenvalahány évig.

Igen. Nagyon sokáig nagyon sokat játszottunk, de aztán eljött az a pont, amikor arról volt szó, hogy családot alapítunk, gyermekeink születnek, és akkor már nem volt elegendő a fellépés ahhoz, hogy eltartsuk a családjainkat, úgyhogy ezért sajnos az a forgatókönyv alakult ki, hogy mindenkinek el kellett mennie valahová dolgozni. Az első húsz év után, nem is húsz, tizenöt év után bekövetkezett az, hogy ünnepi alkalmakra jöttünk össze muzsikálni. Azóta is így van, és tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ez az egyik varázsa a zenekarunknak.

Persze borzasztó ideális lenne, ha egy évben lenne egy hónap szabadságunk és egyébként hétfőtől péntekig vagy hétfőtől szombatig minden nap együtt dolgoznánk, de bizony azért valami fáradtság, belefáradás is felmerülhetne akkor. Így viszont óriási ünnep mindenkinek kiszabadulni a saját megszokott környezetéből és egy évben jó párszor, jó sok alkalommal úgy muzsikálni együtt, hogy annak igazi csemege értéke van mindenki számára.

PRAE.HU: A magánéletedről semmit nem találtam. Most viszont kiderül, hogy család meg gyerekek vannak.

Igen, most érettségizett a nagylányunk. Három gyerekünk van: egy nagylány és két fiú. A nagylány tizennyolc éves, a két fiú pedig tizennégy és hét. Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik huszonnégy évesen összeházasodtak, huszonhat évesen már volt egy gyermekünk, úgyhogy fiatal szülőknek érezzük magunkat így negyvennégy-negyvenöt évesen az érettségiző nagylánnyal, és nagyon boldogok vagyunk, hogy így alakult az életünk.

PRAE.HU: Ha jól sejtem, akkor ez még a Pulzus előtt volt - ha jól számolom.

Igen, a Pulzus Vonósnégyes tagja már kétgyermekes családanyaként lettem, 2003-ban. 2002-ben talán, vagy hogy is volt? 2002-ben.

PRAE.HU: Nem '99?

2002-ben.

PRAE.HU: Jó, biztosan te tudod jobban. És akkor így simán jutott idő meg energia a magánéletre a zenélés mellett.

Hát igen. Inkább a magánélet mellett a zenélésre - inkább.

PRAE.HU: Azt is olvastam valamelyik interjúban, hogy nagyon sokat próbáltok. Pontosan annyit, amennyit kell.

Igen.

PRAE.HU: Szemben az elég általános gyakorlattal, hogy néhány próba után kiállnak a zenekarok.

Igen: mi nem egy zenekari üzem vagyunk, hanem - ebből a szempontból - magánvállalkozás. Itt nincsenek próbálási szabályok, nincs órabér, nincs szakszervezet, szóval itt mindent magunk határozunk meg.

Elsősorban persze én, aki a koncertmestere vagyok a zenekarnak, de természetesen a többiek bevonásával, mivel igyekszem úgy vezetni a zenekart, hogy ne a saját kényem-kedvem szerint döntsek el mindent, hanem amikor olyan kérdés van, amiben meg kell kérdezi a többieket, akkor igenis megkérdezem őket és többnyire hallgatok rájuk. Persze őket is meg kell kérdezni arról, hogy mennyire hallgatok rájuk, de remélem, hogy tiltakozni fognak ha úgy érzik, hogy nem.

Mi annyit próbálunk, amennyit kell, és ha nehéz darabot játszunk, akkor nem három napot próbálunk, hanem hatot, mert arra van szükség.

PRAE.HU: Valószínűleg rosszul emlékszem, mert mégis csak te ismered jobban a saját életedet, de nekem úgy tűnik, hogy 1999-ben, Lisszabonban alakult egy együttes… az nem a Pulzus volt?

Az a Pulzus volt, igen, de abban én még nem működtem közre. A brácsásunk, Rajncsák István alapította a vonósnégyest Lisszabonban a barátaival, és amikor ott már lazulni látszott az a négyes, akkor keresett itthon, Budapesten társakat.

PRAE.HU: Értem.

Mivel ő volt az alapító, megtehette, hogy társakat keres Budapesten. Így bukkant rá Kusay H. Mahdi Kadduri csellista barátomra, és ők ketten döntötték el aztán pár év után, hogy megkeresik Pilz Jánost és engem, hogy játsszunk együtt. Ez most már tizenhárom éve tart.

PRAE.HU: Igazából egy kicsit okafogyottá vált az, amit meg akartam kérdezni: hogy került ez a dolog Lisszabonba?

Úgy, hogy Rajncsák István barátom a lisszaboni zenekarnak volt a szóló brácsása sok éven keresztül.

PRAE.HU: Értem. Nekem 2003 a Fesztiválzenekar.

Igen, 2002-ben játszottam próbát, és már akkor ősszel kisegítője is voltam a zenekarnak. 2003-ban lettem tagja.

PRAE.HU: Ha jól számolom, ez már három zenekar.

Ez három különböző együttes, igen. Három teljesen más fajta...

PRAE.HU: Nem sok?

Nem sok, én így érzem teljesnek az életemet. Ha választanom kellene, nem tudnék dönteni, mert mind a hármat a maga milyensége miatt szeretem, és nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy mind a hármat csinálhatom. Ez egy jó férj miatt van, aki szabadságot enged a művész feleségének.

PRAE.HU: Szerencsés ember, azt gondolom. Mindkét részről.

Igen.

PRAE.HU: Te is, meg ő is - valószínűleg. Lehet, hogy félreértettem, de azt mondtad, hogy dolgoznotok kellett vagy dolgoznod kellett. Mi volt ez a munka? Gondolom zenélés vagy tanítás.

A fesztiválzenekari próbajáték azért volt, mert úgy hozta az életünk, hogy nem volt elég az egy kereset - mint ahogy valószínűleg sehol, semmilyen családban nem elég -, és akkor jött szóba, hogy nézzük meg, tudok-e valahol pénzt keresni - akkor jött ez.

PRAE.HU: Valahol, talán egy interjúban azt olvastam, hogy az Erkel Kamarazenekarnak nincs igazi szponzora, csak alkalmi szponzorai.

Igen.

PRAE.HU: Ez így esetleg összefügg?

Szerintem ez egy nagyon bonyolult kérdés. Mi nyolcvankilencben érettségiztünk - mármint a zenekarom tagjai -, és egyszerűen nem rendelkeztünk akkor még azzal a modern piaci szemléletű gondolkodással, amivel a nálunk öt, de inkább tíz évvel fiatalabbak rendelkeznek.

Egy hatalmas szponzori szerződést, akkori mérték szerint hatalmas szerződést azért hagytunk veszni, mert ki kellett volna tenni egy gyufásskatulyányi, gyufásdoboznyi méretű reklámanyagot az estélyi ruhánkra. Tehát meg kellett volna jelenni a szponzor nevének az estélyi ruhánkon. Nem csak a Zeneakadémián, ahol az akkor még nem is koronás, hanem a régi címer alatt szokott megjelenni a szponzor neve egy nagy molinón vagy zászlón. De ez a szponzor azt kérte, hogy tegyünk ki magunkra, az estélyi ruhánkra az ő nevével egy ilyen kis matricaszerűséget, és erre nem voltunk hajlandók, mert az önbizalmunkat, az önértékelésünket sértette.

Hát ez nagy hiba volt, mert ha ugyanerre egy amerikai, francia vagy olasz zenekart kérnek meg, akkor az zokszó nélkül kitette volna, és semmi baja nem lett volna belőle.  Tőlünk ez teljesen távol állt, egyszerűen azért, mert egy másik világba születtünk bele. Az egy másik forgatókönyv, hogy mi lett volna akkor, ha ez a szponzor megmarad, de hát az életben ez is olyan dolog, ami abba a kategóriába tartozik, hogy nincs olyan, hogy mi lett volna, ha... ez a hajó elment.

PRAE.HU: Csak a világ változott meg, vagy ti is változtatok? Mármint a szponzorációval kapcsolatban...

Nem tudunk mi annyira megváltozni, azt hiszem. Most már nincs meg arra a lehetőségünk, hogy elölről kezdjük a dolgot, szerintem mi így maradunk, és ez nekünk így van jól.

PRAE.HU: Én is ezt gondolom. Kaposvár hogy jött egyébként?

Kaposvár két lépcsőben jött: az egyik az, hogy Kokas Kati alapította a kaposvári fesztivált, a Kaposfestet. Ő találta ki és ő csinálta végig az első öt évet, és Bolyki Gyurit kérte meg igazgatónak, aki nekem nagyon jó barátom és szintén alapítótagja a kamarazenekarnak.

PRAE.HU: Kokas Katalin is?

Nem, Kati jóval fiatalabb nálunk, úgyhogy vele a Zeneakadémián találkoztunk...

PRAE.HU: Aha.

... és kísértük őt, mint fiatal szólistát.

PRAE.HU: Ahogy nézem, gyakorlatilag minden évben ott voltál, jó néhányszor hallottalak.

Igen. Először nem tudtunk mi, fesztiválzenekarosok részt venni, Fehérvári Zsolt barátommal. Kettőnket kért meg Kati már rögtön az első fesztiválra, hogy menjünk és játsszunk, vegyünk részt benne, de nem tudtunk, mert akkor egy nemzetközi turné volt a Fesztiválzenekarral, de a második évtől úgy alakult, hogy szabadok voltunk négy éven keresztül.

PRAE.HU: Az, hogy Katalinék kiléptek belőle,  jelent valamilyen változást? Én azt látom a programok tekintetében, hogy nagyrészt más emberek fognak játszani. Ennek ellenére te maradtál.

Igen, én maradhattam, mert nekem az a nagy szerencsém, hogy Katiékkal is nagyon jóban vagyok, voltam, vagyok és leszek nagyon remélem, és Bolyki Gyuri is a barátom, most már harminc éve. Egy időben jártunk a konziba és én nagyon-nagyon örültem, amikor Gyuri arra jutott, hogy legyen kamarazenekar a fesztiválon, és az az Erkel Ferenc Kamarazenekar legyen. Úgyhogy mindenképpen nagy fordulópont a zenekarunk életében, hogy egy ilyen híres, rangos nemzetközi fesztiválnak lehetünk a rezidens kamarazenekara.

PRAE.HU: Viszonylag gyorsan kialakult ez a híres, rangos fesztiválság Kaposváron. Szerinted minek köszönhető?

Kokas Katinak.

PRAE.HU: Semmi több?

Kati energiájának, lelkesedésének és az ő baráti kapcsolatainak köszönhetően alakult ez a fesztivál ilyen jól. Természetesen Bolyki Gyuri is oroszlánrészt vállalt benne, hiszen nem csak kitalálni kell egy fesztivált, hanem meg is kell szervezni, a konkrét dolgokat létre kell hozni és jó ötletekkel, kísérő programokkal színesíteni.

Annak is köszönhető természetesen, hogy Kokas Kati kaposvári, tehát nyílt kapukat döngetett az ötletével a polgármester úrnál. Mert hiszen borzasztó fontos az anyagi háttér, és az anyagi háttér nagy részét a Kaposvári Önkormányzat hozza.

PRAE.HU: Különbözik ez a fesztivál - úgy általában - a hasonló fesztiváloktól?

Biztos különbözik. Megmondom őszintén, hogy kamarazenei fesztiválon nem nagyon voltam még a Kaposfestet leszámítva, és hát olyan jó ez a fesztivál, hogy nem is nagyon vágyom máshová. Ahogy a Facebookon nézegetem a különböző fesztiválokat, van ahol van egy bizonyos tematika, van ahol a modern zenéről szól a fesztivál, van ahol egy zeneszerző van megcélozva...

Én abban látom nagyszerűnek ezt a fesztivált, hogy nagyon élvezetes a közönség számára. Nagyon élvezetes a közönség számára az, hogy testközelben vannak a művészek. Ebben az évben már a próbákra is be lehet járni majd, Várdai István és Baráti Kristóf új ötlete, hogy meg lehet nézni a műhelymunkát, teljesen szabad bejárás van a próbákra.

PRAE.HU: Én tavaly találkoztam ezzel, igaz, nem mentem be, de lehet, hogy csak újságíróként lehetett. Úgy emlékszem, hogy tavaly is be lehetett már menni...

Én nem emlékszem, hogy lettek volna a próbákon látogatók. Lehet, hogy meg lett hirdetve, csak nem...

PRAE.HU: Nem hiszem, hogy meghirdetve, csak nyitott volt, az hiszem...

Most biztos, hogy meg van hirdetve, mert pont egy interjúban láttam Kristófot és Pistit teljesen egybehangzóan nyilatkozni erről. Akár még egy kávét is hozhatnak a művészeknek a közönségből a próbára...

PRAE.HU: Elárulom, hogy miért erőltettem ezt a mitől mást meg hogyan mást. Nekem egy picit fura az, hogy a közönség beül a színpadra például, ilyen puffokon... tehát nagyon családiasnak érzem időnként.

Az is.

PRAE.HU: Én se nagyon járok más kamarazenei fesztiválokra, és azt gondoltam, hogy ez egy sajátossága Kaposvárnak.

Bizonyára az. Gyuri zseniális ötlete volt - a kezdetektől fogva -, hogy a diákok diákigazolvánnyal, azt hiszem tavaly 3500 forintért vehettek fesztiválpárnát, ami nagyon kényelmes kis dolog. Jó nagy párna, és oda lehet leülni vele a koncertteremben, ahol le lehet tenni a földre. Tehát ahol van egy talpalatnyi hely, ott azon helyet lehet foglalni és az összes koncertet végig lehet hallgatni négyezer forintért.

Azt hiszem ez óriási ötlet, mert egy diáknak ennél több pénze nincs a nyáron egy ilyen dologra, mert ezer másra is kell még jó párszor 3500 forint. És attól lesz aztán valóban családias, hogy a felnőtt, meglett emberek ülnek szépen a gyönyörű szecessziós koncertteremben, és az összes helyet, ami szabadon marad - természetesen a tűzoltók engedélyével -, el lehet foglalni ezekkel a párnákkal.

PRAE.HU: Értem. Kaposvár mellett milyen terveid vannak még? Hol lehet látni-hallani téged?

A jövő héten nyaralni megyünk a családdal, ez nagyon fontos. És van még egy nyári turnéja a Fesztiválzenekarnak, amiben részt veszek. Egyébként tegnapelőtt jöttünk meg a Fesztiválzenekar dél-amerikai turnéjáról, úgyhogy ez most egy elég zsúfolt nyár, de a Kaposfest után lesz még egy kis idő a családdal, szüleimmel elmenni Torockóra, Erdélybe.

PRAE.HU: Értem. Tehát zenészként elsősorban a Fesztiválzenekarral lehet majd látni.

Ebben az évben a vonósnégyessel nincs nyári koncertünk. Tavaly volt több is, meg remélem jövőre is lesz, de mivel most elég sok a nyári elfoglaltság, ezért a pihenésre szentelünk egy kis időt.

Azt még el kell mondanom, hogy húsz darabban játszunk a Kaposfest 13 koncertje alatt, tizenhárom… nem, tizennégy koncert van, tizennégy koncerten húsz darabban játszunk, úgyhogy megint csak érvénybe lép az, hogy mi annyit próbálunk, amennyit kell. Tehát augusztus ötödikétől tizenkettedikéig bevetjük magunkat az Óbudai Társaskörbe és megtanuljuk azt a húsz darabot, amivel fellépünk. Ami nagyon sok.

PRAE.HU: Ez valami általános dolog, vagy mert rezidens zenekarrá vált az Erkel Kamarazenekar Kaposváron?

Mivel mi lettünk a rezidens zenekar, ezért mi stand-by üzemmódban vagyunk, és bármilyen szólista kitalálja hogy szeretné, ha mi lekísérnénk, akkor azt mi lekísérjük, és ezen kívül még önálló számaink is vannak.

PRAE.HU: Hogyan lehet észben tartani ennyi zenét? Egyébként egy zenész körülbelül mennyi muzsikát tart észben?

Úgy gondolom, hogy bármennyit. Azon múlik, hogy...

PRAE.HU: Nincs korlát?

Nem hiszem, hogy volna korlát. Megfelelő mennyiségű időt kell szánni a megtanulására. Ez az egyetlen tényező, ami fontos. Időben el kell kezdeni, ha sokat kell megtanulni.

Lesták Bedő Eszter

1971-ben született Budapesten. Hegedülni hatévesen kezdett, Király Alice irányítása alatt. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Pichner Teréz növendéke volt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán mesterei Kapás Géza, Szabadi Vilmos és Rados Ferenc voltak. Rendszeres résztvevője volt Zsigmondy Dénes, Fenyves Lóránd és Rados Ferenc mesterkurzusainak.

Hangversenymestere az 1985-ben alakult Erkel Ferenc Kamarazenekarnak. 2002 óta a Pulzus vonósnégyes tagja. 2003 őszétől a Budapesti Fesztiválzenekar művésze.

Két alkalommal is díjazottja lett a Fesztiválzenekar Végh Sándorról elnevezett versenyének.

Rendszeres résztvevője a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválnak.

2012-ben vendégkoncertmesterként szerepelt Pécsett, a Pannon Filharmonikusoknál. Évente számos hangversenyt ad barokk, illetve klasszikus (korhű) hangszeren a BFZ tagjaként és más együttesekben.

Erkel Ferenc Kamarazenekar

Az Erkel Ferenc Kamarazenekar 1985-ben alakult a Bartók Béla Konzervatórium első éves hallgatóinak baráti társaságából. A frissen alakult együttes tanítómestere és művészeti vezetője Áldor Lili, a Liszt Ferenc Kamarazenekar hegedűse volt. A koncertmester kezdettől fogva Lesták Bedő Eszter.

Első sikerüket – versenygyőzelmüket – 1986-ban Belgiumban aratták, amelyet 1988-ban és 1990-ben két másik követett Spanyolországban, Valenciában. A zenekar első bérleti koncertsorozata a Zeneakadémián 1989-ben volt. A zenekar első nagy közönségsikerét – hat ráadással – Spanyolországban, Valenciában élte meg 1990 nyarán: az Erkel Ferenc Kamarazenekar adta az ifjúsági zenei fesztivál gálakoncertjét.

A magyar zenei életbe 1992-ben robbantak be, amikor Leonidas Kavakos első budapesti koncertjén Mendelssohn hegedűversenyét és kettősversenyét – Nagy Péter zongoraszólamával – karmester nélkül adták elő. A lelkes kritikai visszhangot kiváltó koncertet a következő évben egy újabb követte Mozart A-dúr hegedűversenyével.

A kamarazenekar 1992-ben és 1997-ben a Szigeti József Nemzetközi Hegedűverseny, 1994-ben a Nemzetközi Fuvolaverseny, majd 2000-ben a Nemzetközi Csembalóverseny rezidens zenekara volt.

Az együttes művészi fejlődéséhez több zenekari próba vezetésével nagyban hozzájárult Rados Ferenc, a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára. 1997-ben a European Broadcasting Union 18 országban sugárzott, élő rádiós koncertsorozatán magyar zeneszerzők műveit adták elő. 1998-ban Jean Francaix emlékestet adtak Claude Francaix-vel, Lakatos Györggyel és Lencsés Lajossal. 1999-ben hatalmas sikerrel turnéztak Kínában, szólistájuk Perényi Miklós volt.

2002-ben Mozart két g-moll (K. 183. és K. 550.) szimfóniájának előadásával a kritika már a jövő évszázad hangjait véli felfedezni a produkcióban. „… a Kamarazenekar megszólalásmódja átható tónusával, a hangsúlyozás célratörő erejével és a frazeálás végsőkig kidolgozott precizitásával már-már a XXI. századot jósolja. … a produkcióból olyan energia árad … technikai tökéletesség, és imponálóan részletgazdag kidolgozás … a Liszt Ferenc Kamarazenekar méltó utódja.” (Muzsika)

A zenekar repertoárja a kora barokktól a XXI. századi zenéig minden — koncerttermekben általában felhangzó — művet magába foglal. Több mint huszonöt mű ősbemutatója vagy magyarországi bemutatója fűződik nevükhöz. Az együttes a modern zenének is elkötelezett híve. 2005-ben a neves amerikai csembalista, zongorista, zeneszerző Anthony Newman fuvolaversenyének a világpremierjét játszották a Tavaszi Fesztiválon a szerző vezényletével. Több fiatal zeneszerző az együttes számára írt darabot.

A zenekar előszeretettel dolgozik fiatal magyar szólistákkal. 2006-ban Sperger és Wanhall nagybőgőversenyeit vették fel a Hungarotonnál, Fejérvári Zsolt, a Müncheni Kamarazenekar volt szólónagybőgőse közreműködésével. 2002-ben a fiatal magyar hegedűművésszel, Kelemen Barnabással Michael Haydn hegedűversenyeit rögzítették, majd 2006 májusában Mozart összes hegedűre írt művét játszották el két koncerten Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással a Művészetek Palotájában. A koncertekből készült DVD a Mozart év tiszteletére jelent meg a Hungarotonnál. „… a két koncerten a kísérőzenekar az ország legjobb kamaraegyüttese”.

Rövid ízelítő a zenekar vendégművészeinek sorából: Leonidas Kavakos, Peter Damm, Toby Hoffmann, Anthony Newman, Claude Francaix, Lencsés Lajos, Sass Sylvia, Perényi Miklós, Nagy Péter, Lakatos György és Vukán György.

Pulzus Vonósnégyes
 
A Pulzus Vonósnégyes 1999-ben alakult Lisszabonban. 2002-től az együttes primáriusa a világhírű Keller vonósnégyes tagja, Pilz János lett, a második hegedűszólamot pedig Lesták Bedő Eszter játssza. Ez a felállás nagyon sikeresnek bizonyult, azóta az együttes a magyar hangversenyélet jelentős tényezőjévé vált.

Repertoárjuk Bach művektől a kortárs irodalomig terjed, a hangversenytermek ismert darabjain kívül szívesen kutatnak fel és játszanak eddig ismeretlen darabokat. A vonósnégyes repertoárján a kvartett irodalom mellett nagy számban szerepelnek más kamaradarabok. Vendégművészeik között volt Jandó Jenő, Hegedűs Endre, Nagy Péter, Varga Gábor, Perényi Miklós és Csalog Gábor.

Az idézetek és a zenekari kép forrása: http://biromusic.com/muveszek/erkel-ferenc-kamarazenekar/ (a szerk.)