PRAE.HU: Mióta is szereted a pöttyöket?

Both Gabi: Amióta az eszemet tudom! Egyetlen pöttyben benne van a mindenség. Gondolj bele, mindannyian pöttyként kezdtük az életünket…

PRAE.HU: Valóban, bár nekem a pöttyökről most leginkább a napernyő jut eszembe… Hogy telik a nyár?

Mozgalmasan. A gyerekeimet terelgetem, néha már szinte azt sem tudom, hogy ki, mikor, melyik táborba megy, melyikből érkezik. A két kisebb Jászfényszarun van épp, egy művészeti táborban, amit a gyerekkori könyvtáros „nénim” szervezett. Engem is meghívtak egy napra. Felemelő élmény megtapasztalni, hogy ha megtaláljuk a gyerekek valódi igényeinek és kíváncsiságának megfelelő könyveket, akkor nem ismer határokat a tudásszomjuk, a nyitottságuk és a lelkesedésük. Tényleg rajtunk, felnőtteken múlik megszeretik-e a betűket! Nagyon jó volt látni, hogy most már ilyen programokra is van lehetőség Jászfényszarun. Gyerekkoromban a könyvtáron kívül sehova nem lehetett menni. Ez volt az egyetlen kulturális szórakozóhely akkoriban, még a mozit is bezárták.

Amúgy pedig igyekszem kiélvezni a gyerekeim társaságát. Most lehetőségem nyílik arra, hogy mind a hárommal igazán együtt lehessek. És arra is, hogy ha az egyik elutazik, akkor a másik kettővel intenzívebb kapcsolatba kerülhessek. Sőt, olyan is volt már, amikor a háromból csak egy maradt itthon. Ezek igazán pihentető és meghitt napok.

PRAE.HU: Mit olvastok a nyáron?

A legnagyobb, aki most tizenkét éves, teljesen belemászott a Harry Potterbe. Elölről hátra, hátulról oldalra, minden gondolata ekörül forog. Már több fellángolása volt HP-ügyben, de most tényleg szorgalmas olvassa egymás után a köteteket. A tízéves középső a szünet óta már nagyon sok könyvet elolvasott. Nem emlékszem mindegyikre, de a Vigyázz, mit kívánsz! és a Számláld meg a csillagokat! biztosan köztük volt. Most a Léna listája című könyvet falja épp, de már a végén tart, és máris egy Durrell könyvvel szemez A legkisebb (nyolcéves) a Tatu és Patu sorozatot olvassa, nézi, rajzolja. Nem unja meg. Utolsó közös olvasmányunk az Áfonyka, Varró Zsuzsi elképesztően kedves, friss és fanyar gyerekkönyve volt. Még a legnagyobb is mellénk telepedett a kanapéra, pedig ez nagy szó, mert ő már csak a szobája menedékéből szokta hallgatni a közös meséket. Én a Minden dolgok könyve letaglózó ás felemelő élménye után most az Időfutár legutóbbi részét szeretném elolvasni. Páratlanul izgalmas és szórakoztató időutazás!

PRAE.HU: Van mit kipihenni, rengeteg könyvet szerkesztettél tavaly…

Idén csak Bajzáth Mária könyveinek szerkesztését vállaltam el. A munkafolyamatok összeérnek, és amikor túl sok kézirat kerül ugyanabba a fázisba, lehetetlenség mindegyiken ugyanolyan intenzitással dolgozni. Tavaly több könyvet szerkesztettem párhuzamosan, de azt nem lehet követni. A Népmesekincstár sorozat kötetei amúgy is különleges figyelmet érdemelnek. Könyvhétre jelent meg a Mesefoglalkozások gyűjteménye pedagógusoknak. Ez egy módszertani kiadvány, ami egészen másféle hozzáállást követel a szerkesztőtől, mint egy mesekönyv. Nagy kihívás volt a féléves munkafolyamat. Mindannyian sokat tanultuk belőle.

PRAE.HU: Mi újság Palipállal? Lesz folytatása?

Igen. Várja szegény, hogy dűlőre jussak a második részével. Egyelőre csak tervezgetem. Kovács Eszter, a Pagony főszerkesztője szeretné, hogy minél hamarabb találjam ki, mert nagyon jó volt az olvasói visszhangja, és olyan példányszámban fogyott, ami biztató a jövőre nézve.

PRAE.HU: Őszre pedig jön egy újabb mesekönyv, ugye?

A Kakaókatona és Tejhercegnő – Háztartási mesék szövege is megszületett végre, épp hét évig tartott, amíg ki tudtam sajtolni magamból. Rippl Renáta illusztrátor dolgozik rajta, és ha minden igaz, szeptembertől már a boltokban várja a legkisebbeket. A Kolibri Kiadó KönyvTÁRS sorozatába kerül, aminek nagyon örülök.

PRAE.HU: Mit hoz még az ősz?

A Palipál második részét mindenképp meg szeretném írni. A Népmesekincstár mesegyűjtemény harmadik kötetének szerkesztése is időszerűvé válik akkorra. És két felső tagozatos lányom lesz szeptembertől. Sok időt szeretnék a gyerekeimmel tölteni, rohamosan fogy a közös időnk és terünk. Szeretném kiélvezni azt a picit, ami még hátravan belőle. Meg persze megy majd a napi olvasószerkesztés, ötletelés a wmn.hu oldalán is.

PRAE.HU: Hogy kerültél a WMN-hez? Mit csinálsz ott pontosan?

D. Tóth Krisztával már dolgoztam együtt öt évvel ezelőtt, amikor a Művészetek Palotájában a VI. Gyerekirodalmi Fesztivál egyik szervezője voltam. Őt kértük fel, hogy legyen a fesztivál tündére. Remek együttműködés volt már akkor is. Idén tavasszal felfedeztem egy új honlapot, amit ő alapított, és azt vettem észre, hogy egyre többször kattintok rá, hiszen olyan témákkal foglalkozik, amelyek közelről érintenek. Esélyegyenlőség, gyerekjogok, nőjogok és olyan szórakoztató, ám mégis tartalmas cikkek, amelyekkel eddig nem találkoztam a túltelített webvilágban. Szórakozás közben sem tudok kibújni bőrömből, kiszúrtam pár sajtóhibát. Ezeket jeleztem Krisztának, aki azonnal javította, és megköszönte a segítséget. Miután akkoriban lényegében mindent egyedül csinált, úgy láttuk, hogy egy olvasószerkesztő elkelne az oldalon. Így alakult ki – számomra is teljesen váratlanul – ez az együttműködés közöttünk, ami azóta is remekül megy. Arra gondoltam, ha valaki ennyire bátor és eredeti, hogy a semmiből, tök egyedül, támogatók nélkül belevág ilyesmibe, akkor szívesen erősíteném az ügyet. Az első személyes találkozás előtt már több mint egy hónapja dolgoztunk együtt virtuálisan. A kölcsönös bizalom és a töretlen lelkesedés visz bennünket előre. Elképesztően jó érzés, hogy az olvasók is visszaigazolják ezt. Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra egyre többen olvassák a wmn.hu magazint. Nagyon jót tett nekem, hogy hét év után kicsit kitekinthetek a gyerekirodalom eléggé zárt világából. Értékes szerzőket gyűjtött össze Kriszta, mindenki mélyen hisz abban, amit csinál. Ezt az érzést jól ismerem a Meseutca főszerkesztésének idejéből. És ha már ott dolgozom, akkor írok is néha pár soros könyvajánlókat. Persze itt nem olyanokra kell gondolni, amelyek a Meseutcán jelentek meg, de a figyelem felhívására mégis jó ez a listázós rendszer, ami a wmn.hu oldalát jellemzi.

PRAE.HU: Hol és hogyan tudsz leginkább kikapcsolódni, töltődni?

A gyerekeimmel töltött idő és a sportolás is jó hatással van rám. Elmentem a nyári szünetben egy háromnapos pilates táborba. Nem bántam meg. Futni is szoktam, de amióta vége van az iskolának, nehezebben jön össze a heti két alkalom. És már rettenetesen várom az Ördögkatlan Fesztivált. Ez az év legteljesebb szabadsága, ilyenkor a gyerekek az anyukámnál vannak, én pedig a kedvesemmel múlatom az időt fantasztikus nagyharsányi házigazdáink és az ott kialakult spontán, évek óta visszatérő remek társaság körében. Néha nem is megyünk el semmilyen programra, olyan jólesik ott üldögélni, beszélgetni, enni-inni, nevetgélni. Most arra készülünk a barátommal, hogy minden reggel elfutunk a Szársomlyó mellett. Tavaly már voltunk párszor, kicsit meredek a terep, de a lejtőn lefelé kifejezetten üdítő a futás.

PRAE.HU: Melyik a kedvenc limonádéd?

A fészbukozás. Amikor nagyon fáradt vagyok, azzal áltatom magam, hogy itt mindig van valamilyen hasznos információ, ezért a képernyő előtt múlatom az időmet. Ez az én limonádém…

PRAE.HU: Egyszer meséltél nekem egy ifjúsági regényről… Hogy állsz vele?

Sehogy. Az, amiről akkoriban álmodoztam, biztos, hogy még egy ideig a fejemben marad, mert most van egy másik, amit Bertával, a legnagyobbal közösen tervezünk. Kitaláltuk a komplett szerkezetet, felosztottuk a feladatokat. Izgalmas belelátni a nagyon eredeti gondolatokkal rendelkező, fegyelmezetten dolgozó gyerekem fejébe. Ha soha nem lesz belőle semmi, akkor is örök élmény marad az együtt gondolkodás!