A 2010-ben készült Gru című animáció anno szokatlanul újszerű módon a gyerekek világában is szabad folyást engedett annak a trendgonoszságnak, mely felnőtt körökben már régóta rajongás tárgya volt. A karvalytermetű, megkopaszodott Gru (szinkronhangjai: Steve Carell és Scherer Péter) szarkazmusa és emberutálata ugyanis tökéletesen felfűzhető arra a Dr. House-tól Gordon Ramsey-ig terjedő antihős láncolatra, melynek koncepciója e vénülő és morgós fószerek karakterének ravasz kiaknázásában rejlik. A (felnőtt vagy gyermek) néző szinte észre sem veszi, úgy válik szimpatikussá számára a gonoszkodó főszereplő, elvégre legbelül annak is van szíve, bunkósága pedig egyszerűen menő. Nem komoly tehát ez a gonoszság dolog, például – a Fester Addamset és Nosferatut egyszerre idéző – Gru is vajszívű apuka, ha arra van szükség, különben is a világ rossz, nem ő.

A széria legfrissebb darabja azonban nem Gru története – mert hiába imádjuk, ő már kapott két egészestést –, hanem a körülötte sündörgő kicsi sárga szolgalényeké, akik jobb híján a finomított ’minyonok’ nevet kapták magyar fordításban az eredeti (’talpnyalók’ jelentésű) minions helyett. Ezek a kertészgatyás, halandzsanyelvű, banánzabáló izécskék igazi eredettörténettel büszkélkedhetnek a Minyonok című mozgóképes mellékhajtásban, sőt, olyan kalandokat élnek át, ami csak a legjobbaknak jár, de hát éppen ettől poén a minyonmozi, ami voltaképpen e kitalált lények közönségsikerének köszönhetően jött létre. Az előzményfilm emellett megmagyarázza, hogyan is kerültek ők kedvenc főgonoszuk szolgálatába, kielégítve ezzel a Grúra áhítozókat, de mivel felbukkanása a meglepetés erejével hat, több szót nem is vesztegelnék a morcos titkosügynökre.

Ha az eddigi két részből nem lenne egyértelmű, a mostani szinte szánkba rágja, hogy a szolgalelkű minyonok perverz módon vonzódnak a gonosz gazdákhoz. Sztorijuk a filmben egészen a dinoszauruszok uralmáig nyúlik vissza (bár közben megtudjuk, hogy egysejtű organizmusokként kezdték ők is), majd végig-hosszig behálózzák a történelmet, hozzácsapódva a legkegyetlenebb alakokhoz. Adódik azonban egy terjedelmesebb periódus, amikor a sárgácskák kénytelenek gazda nélkül tengődni az Antarktiszon, unatkoznak is rendesen emiatt, ráadásul az életöröm is eltávozik kicsi kapszulatestükből. Nincs más megoldás tehát, találni kell egy nagyon-nagyon gonoszt, hogy legyen értelme a minyonlétnek, akad is rögvest három kis fickó, aki hajlandó nekivágni a gazdavadász expedíciónak. A bölcs Kevin, a lázadó Stuart és az ártatlan Bob egyenesen a ’60-as évek Amerikájába csöppennek, ahol New York után Orlando bizonyul a gonoszság fellegvárának, hiszen ott zajlik a híres Scarlet Túlölő sztárszereplésével felturbózott Gonosz Börze.

Scarlet Túlölő (szinkronhangjai: Sandra Bullock és Szávai Viktória) tudniillik a létező gonoszok leggonoszabbika, olyannyira, hogy még a szoknyája is tüzet hány elvetemültségében. Eszelős célja nem kisebb, mint a brit királyi trón megszerzése, melyhez kiket is választhatna legnagyszerűbb segédül, mint a csekély értelemmel felruházott minyonokat?! A film ezt a kalandot cifrázza a végtelenségig, melynek során természetesen semmi sem sikerül úgy, ahogy azt a koronára áhítozó Scarlet és feltaláló kedvese, Herb eltervezték, hiszen a a borsónyi agyú (ám hatalmas szívű) minyonokkal szövetkezni kész világkatasztrófa. A brit szál a mese legértékelhetőbb ötlete talán, nem csak azért, mert manapság divattá vált a királyi család bárhol és bármikor történő felemlegetése, hanem mert e royalista vonal nemzetközi erővel tölti meg a sztorit, mely Gru hiányában óhatatlanul vesztett vagány és felnőttes varázsából. A fiatal II. Erzsébet (szinkronhangjai: Jennifer Saunders és Bertalan Ágnes) vendégszerepeltetése nemcsak hogy jókedvű telitalálat, de hétköznapi realitást és kézzel fogható értelmet is csempész a valóságtól jócskán elrugaszkodott, s minyonok tömkelege miatt bölcsisebb-ovisabb tartományban mozgó származástanba. Igaz, hogy a korabeli USA szerevezett alvilágára való utalás zseniálisan vetekszik a Gru-részek gonoszkonszernjeivel, de Erzsébet királynő lófogsora, corgijai és koronaékszerei, valamint a sótlan angol valóság mindent visznek.

A Minyonok egy profi retró stílusjáték és múltidéző előzményfilm, mégsem javasolt ezzel kezdeni, ha felnőttként ismerkedünk a minyonuniverzummal, ugyanis ekkora mennyiség elsőre gyaníthatóan megfekszi az edzetlen gyomrot. A Gru 1-2. viszont pont megfelelően adagolja örök és boldog sárgaságban leledző mellékhőseit, a nagy gépezet ütődött kis motorjait, így talán még meg is kedvelhetjük őket. Ha pedig bejöttek az eddigi produkciókban látott minyonszkeccsek, vagy netán a gyerek toporzékolva követeli az új film megtekintését, nyugodtan vegyünk példát Grúról, és engedjük át magunkat az élet sárgább oldalának.

Minyonok / The Minions

Színes, magyarul beszélő, amerikai családi animációs film, 91 perc, 2015

Korhatár: 12 év

Rendező: Pierre Coffin, Kyle Balda

Forgatókönyvíró: Ken Daurio, Brian Lynch, Cinco Paul

Zeneszerző: Heitor Pereira

Szereplők (szinkronhangok): Sandra Bullock, Jon Hamm, Chris Renaud, Pierre Coffin, Steve Carell, Hiroyuki Sanada, Katy Mixon, Michael Keaton, Steve Coogan

Bemutató dátuma: 2015. július 9.

Forgalmazó: UIP-Duna Film