Tisztelt vendégeink, kedves Tolnai Ottó! Egy gazdag és ereje teljében lévő életmű alkotója előtt tisztelgünk a mai napon. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia nevében köszöntjük a 75 éves Tolnai Ottót. Azt a költőt, írót, irodalomszervezőt, fontos képzőművészeti munkák létrehozóját, aki nélkül a vajdasági és (a sorrend most igazán lényegtelen) anyaországi irodalom elmúlt majdnem fél évszázada máshogy nézne ki, mint ahogy ma kinéz.

Ha egyetlen motívumot emelnénk ki, amivel Tolnai gazdagította irodalmunkat, az a tengerélmény. Voltaképpen neki köszönhetjük, hogy oly sok viszontagság után: van tengerünk. Ha pontosabbak vagyunk: beltengerünk.

A beltenger – olvassuk a Tolnai Világlexikonában – jelentős vízfelületű, lefolyástalan tó, amely nincs összeköttetésben a világtengerekkel. Madárfaunája változatos, főként édesvízi madarak, hattyúk, pelikánok, flamingók népesítik be. Halállományáról viszont, amely feltételezések szerint ugyancsak bőséges: krémhal, paripahal, vajhal, alig van adatunk. Partján magyar gyöngyhalászok laknak, akik különösen sok Mozartot hallgatnak, és feltűnően járatosak az úttörő jugoszláv képzőművészet kérdéseiben.

Ugyanebből a szócikkből kitűnik, hogy a tengermelléki lakosság egy elhagyott délvidéki moziépület gyermekkori álmából áramlott elő. Tolnai Ottó írásművészete is ebből a napsütötte, álmokkal teleszőtt egykori filmszínházból.. majdnem azt mondtam, érkezett valahova. Holott nem érkezett sehova, mindig is ott maradt a régi utcában, álmainak, gyerekkorának idején és helyszínén. Azt írta meg, zsúfolta tele színekkel, főleg a sokféle kékkel, aztán furcsa, létező vagy nem létező karakterekkel, és ott húzta meg a horizontot is. Ez az ő beltengere. Melynek anyaga (írja a Tolnai Világlexikon) egyre sűrűbb, egyre intenzívebb; miközben egyre világosabb és tisztább. Alighanem iható is, bár csak madarak és lovak járnak a partra.

Feltűnő, hogy gazdálkodási kérdésekben a DIA tagjai közül  két szerző irányadó: Tolnai Ottó és Oravecz Imre. Sok a formai hasonlóság is közöttük, egyidősek, lényegében így-úgy kívülállók, pimaszul jól bánnak a nyelvvel, teremtő, sűrítő szellemek, készen született, félelmetesen nagy költők, és rajtuk kívül hirtelen nem jut más eszembe, aki hitelesebben le tudná írni a szót: tenger.

Melyről tudni kell még, és ebben ugyancsak a 75 esztendeje létező Világlexikon iránymutató: hogy a tengerszint feletti magasságot a Monarchia lakosai az azúrkék Adriához viszonyítják.

Sok boldogságot, képzelőerőt és alkotóvágyat kívánunk az ünnepeltnek!

Radics Péter

Fotók: Gál Csaba (PIM)