Az Ariadné fonalával (2009, teljes film itt látható) megismert Bertóti Attila új munkájának címe egyszerűen csak Mese, amelyet a fesztivál zsűrije „A legjobb rövidfilm” díjával jutalmazott. A lakásban játszó testvérpár unaloműzésként történeteket kezd papírra vetni, amit csak kitalálnak, az a néző számára láthatóvá válik. Ez az egyszerű logika mozgatja az eseményeket, közben kiderül, milyen az, amikor az ember lelkesedését letöri az, hogy a tesója sokkal jobb nála valamiben. A cserfes kislány szinkronizálására különösen jó ötlet volt Stefanovics Angélát választani. Ritkán érzem azt egy film kapcsán, hogy a hossza tökéletesen eltalált, de a Mesénél ez volt a helyzet: a cselekmény a film minden egyes másodpercét kitölti.

Bertóti Attila: Mese

Érdekes volt látni, hogy Tomek Ducki a 2007-es sikeréhez, az Életvonalhoz képest (teljes film itt látható) mostanában mennyire más vizuális világokat teremt. Ahogy akkor, idei, Fürdő című rövidfilmjéért is „A KAFF nagydíjával” és a „Magyar Filmkritikusok díjával” jutalmazták. A frappáns, alig ötperces remekmű alaposan elgondolkodtatott a mulandóságról és az emberben mindenkor meglévő versenyszellemről. A víz hullámzása összemossa az idősíkokat és a térbeli irányokat. A filmet eddig 25 díjjal jutalmazták, többek között neki ítélték a 2014-es finn Animatricks fődíját. A fiatal tehetség egy remek videoklippel is szerepelt a fesztiválon, a Paradise Awaits (itt megtekinthető) alkalmazott animáció kategóriában versenyzett, és a bibliai Teremtéstörténet elemeit keveri a diszkók hangulatával, a fügefalevelek helyett kikockázza Ádám és Éva testét, és aztán ezeket a kockákat változtatja világító táncparketté. Tomek mindkét munkájára jellemző az egynemű háttér előtt villódzó élénk színek használata és a foltszerű kézzel festett felületek és a neonreklámokat idéző, digitálisan meghúzott fehér kontúrok villódzó váltogatása.

Tomek Ducki: Fürdő (trailer)

Gellár Csaba szokatlan című filmje, a Blackwood – Hogyan írjunk Blackwood-cikket? a fesztivál egyik legegyedibb alkotása volt, elsősorban narráció szempontjából. A rémmese-sorozat epizódja egy Edgar Allan Poe-novellát vesz alapul, és nemcsak a gótikus irodalmi nyelvezetet veszi át, hanem a rendkívül lassú történetmesélést is. A kevés helyszínen játszódó, minimális mennyiségű esemény lehető legnagyobb részletességgel történő, már-már idegtépően lassú elmesélése adja az epizód fő élvezeti értékét, emellett pedig nagyon vicces a modoros szóhasználat ütköztetése a Happy Tree Friends sorozatot idéző fekete humorral. A síkban mozgatott figurák eszembe juttatták Gris Grimly (szintén Poe-rémtörténeteket illusztráló grafikus) munkáit is. Gellár Csaba remek filmje kiérdemelte a KAFF „A legjobb forgatókönyvért” járó díját.

Gellár Csaba: Hogyan írjunk Blackwood-cikket?

„A legjobb alkalmazott animációért” díjat Ruska László és Ringeisen Dávid kapták a Papírvilág című természetvédelmi image filmért, amely egy 3D animáció lenyűgöző kameramozgásokkal. A film logikája szerint egy iroda terét járjuk be, ahol a rajzszögek és iratkapcsok között hajtogatott papírállatok mozognak. Ahogy a helyszínek változnak, úgy alakul át az egyik élőlény a másikba. A papír anyagszerűségének imitálása miatt válik igazán látványossá.

A fesztivál díja idén egy praxinoszkópot, egy 19. századi képnézegető hengert formál

Meg kell említenem párat az idei kedvenceim közül. Jurik Kristóf Zothmundja tele van frappáns megoldásokkal, mind a vizualitás, mint a történetmesélés szintjén. A történet A cápa  továbbgondolása, a cápavadász szerepében egy kisfiúval, de ennél többet hiba lenne elárulni a cselekményből. A filmrajongó repertoárjából természetesen nem hiányozhat a Spielberg-hűtőmágnes és a reggelire fogyasztott cápa alakú müzli sem. A látványos, mozgalmas üldözésjelenet feszített tempója időnként megszakad, lassítások fokozzák az izgalmakat. A képregényesztétika és a szuperhősfilmekre való utalások mellett a tömegfilmek is felbukkannak, A cápa mellett például Spielberg másik klasszikusa, a Harmadik típusú találkozások egy konkrét jelenete is, és akkor még a Búvár Kundot idéző névadásról nem is beszéltünk.

Jurik Kristóf: Zothmund (trailer)

Bukta Zsolt lenyűgöző alkotása, az Örökség csupán egymásba átrendeződő fekete kontúrokból tevődik össze, és megteremti az illúzióját az egyetlen vonallal való megrajzoltságnak. A film bravúrját a metamorfózis adja, amely nemcsak a képtartalmat változtatja meg, hanem sokszor a képkivágást és a nézőpontot is, egészen extrém módon távoliból közeli, oldalnézetből egy csapásra felülnézet lesz. Időnként a figurák visszaváltoznak egyetlen vízszintes vonallá, amelyben akár a horizontot is felismerhetjük. Ez a markáns alkotói stílus a fesztivál egyik legemlékezetesebb darabját eredményezte. A történet szerint egy idős hangszerkészítő mester átadja tudását unokájának a hegedű faragásának, húrozásának mikéntjéről, mindezt illően vonós népzene kíséri.

Bukta Zsolt: Örökség

Fehér háttérre fekete vonalakkal, kockánként egyesével megrajzolt darab Drienyovszki Eszter és Mikael Joonatan Kuosmanen közös filmje, A Tartu vázlatfüzet is (nézd meg itt), amely egyetlen körsvenkben mutatja be a behavazott várost. Miközben néztem, Glaser Katalin Finje is eszembe jutott (itt tekinthető meg), de ezúttal nem látunk embereket, csak hangulathordozó városrészeket. A film néhány megrajzolt vonallal indul, amely feldúsul városképekké, hogy aztán a különböző negyedeket végigjárva végül üres lappal végződjön. Ezalatt érdekes érzelmi hullámzást ér el a zene, amelynek Mikael minden egyes hangját egy versenyzongora használatával rögzítette, a hangszert nem csak rendeltetésszerűen használva, hanem sokszor húros vagy ütős hangszerként is. Ez a film jó példa arra, hogy milyen jól visszaadható egy város sokszínűsége fekete-fehérben.

Lakos Nóra animációs dokumentumfilmje, az Egy napra visszamennék / Hét bőrönd rendkívül sok különböző technikát alkalmaz: a grafika és a papírkivárás mellett animál tárgyakat, faleveleket, vattát, de árnyékokat is használ, mindezt nagyon izgalmasan vegyíti. Az alkotás ennél aktuálisabb nem is lehetne, Magyarországon élő menekültek gyerekei mesélnek arról, mennyire hiányzik nekik az otthonuk, Szíria, Irán vagy Mongólia. A honvágy mellett a háború, a családtagok, barátok elvesztése és a kitaszítottság élménye is megjelenik. A filmet keretező élőfilmes szekvenciában a történeteket szalagra mondó gyerekeket is látjuk, amint saját önarcképeiket tartják. Az alkotók ezeket a rajzokat vették alapul a filmben, az elálló fülű kisfiú és a csillagszemű kislány alakja így végig megmarad. Leltár készült arról, mi kerül a csomagba (kitérve arra is, ami nem fér be és nagyon fog hiányozni), az elutazás és az újrakezdés két további alkotásban is megjelent. Mózes Anna, Wunder Judit, Hanna Carlson, Bányai Zsuzsanna és Kungl Mátyás Lány hátizsákkal című alkotásában a főszereplő táskája minden bugyrába bepillant és számot vet az emlékeivel. Ottlik Anna Kiút című munkája (a film teasere itt látható) pedig a kivándorlás kissé elcsépelt soundtrackjét, Erdős Virág és Kistehén közös szerzeményét is felhasználja, annak egyszerű illusztrációjaként a pakolást teszi központi kérdéssé. Mindhárom alkotás aktualitásokból, a migráció és az újrakezdés élményeiből táplálkozik.

Kungl Mátyás: Lány hátizsákkal

Traub Viktória elsőfilmje, a Vastojás (a film trailere itt látható) gazdag fantáziavilágában feltűnik gonosz ponty, kesergő szélhárfa és gyáva sárkány is, mert a főszereplő fiú messzire kóborolt otthonról. Olyan sok ötlet van ebben a 13 perces kisfilmben, hogy egy kétszer ilyen hosszú filmet is megtöltene. A kisfiú a bátorságának köszönhetően legyőzi a szörnyeket, majd amikor visszatalál a szüleihez, és elmeséli a kalandjait, ők csak mosolyognak rajta. Pont, ahogy a Dexter laboratóriuma-sorozat szülő karakterei is, akik nem veszik észre, hogy a gyerekük időgépet épít a pincében, és rakéta-kilövő állomásnak használja a háztetőt. De visszakanyarodva a Vastojáshoz: Gergely Dorka forgatókönyve olyan, mint egy magyar népmese átirata. A párbeszédek rendkívül ötletesek, izgalmas szóhasználat jellemző rájuk, ráadásul remekül kiválasztott szinkronszínészek hangján szólalnak meg. A szemet gyönyörködtető képek teszik teljessé a filmet.

Traub Viktória: Vastojás

A nagyon egyszerűen megrajzolt, de frappáns ötletre épülő animációk közül emlékezetes volt Molnár Luca Anna és Debreczeni Zoltán Lakótársak című filmje (a film itt megtekinthető), illetve Fillér Máté MIVAN? című websorozata. Előbbiben kiderül a szörnyű titok, hogy apa miért hord haza mostanában zsákszámra kristálycukrot. A MIVAN? sorozatra (a sorozat epizódjai itt láthatóak) jellemzőek a néhány vonalból összeálló, gyerekrajz-szerű, pixeles képek és a géphang által felolvasott, rosszul hangsúlyozott narráció. Az epizódok 1-2 percesek, és olyan jelenségeket emelnek ki, amelyek egész generációk vagy más módon szerveződő közösségek közös élményanyagát jelentik. Jó érzékkel válogatott témái közül a KAFF idei információs programjába a Kötelező olvasmány került, amely egészen röviden, alig pár másodpercben foglalja össze az általános iskolából ismert klasszikusokat, jogosan élcelődve azon, hogy talán nem a legjobban összeállított könyvlista öröklődik generációról generációra. A kánon kritikai olvasata jelen van, de anélkül, hogy a film komolyan venné a kérdést, inkább csak egy nagy közös derülésre invitálja a kortársakat, így erősíti a generációs összetartozás érzését. (Mi a kötelező olvasmány? Vol. 1. és Mi a kötelező olvasmány? Vol. 2. a címekre kattintva látható.)

Molnár Luca Anna és Debreczeni Zoltán: Lakótársak

A Magyar népmesék közül majdnem ötvenet készítő rendező-animátor, Horváth Mária sorozatából, a Cigánymesékből két részt is láthattunk a fesztiválon, amelyek közül a Doja, a cigány tündér a legjobb 3D-nek járó különdíjat és az Evangélikus Egyház különdíját is megkapta. A sorozat különlegességét az adja, hogy a cigány népi művészet sok aspektusát használja, a motívumkincset, a zenét és a szóbeli történetmesélés hagyományát. Mindezt anélkül, hogy túlesztétizálná, vagy egzoticizálná a cigány közösséget. A Szécsi Magda írásait feldolgozó mesék eredetmondaként is működnek: A cigányasszony meg az ördög című epizód magyarázatot ad a cigányok évszázados vándorlására, a Doja pedig a saját kultúra megőrzése és a többségi társadalomba való integráció konfliktusát is felvillantja. (Interjúnk Horváth Máriával.)

Az egész estés filmek közül az ír Tomm Moore elragadó alkotása, A tenger dala kapta a ,,Közönségdíjat”, melyet a nézők szabadtéren is láthattak Kecskemét Főterén. Az Oscarra is jelölt Kells kincsével népszerűséget szerző Moore animációs munkáin jól látszik képregény-rajzolói és gyerekkönyv-illusztrátori háttere: többször használ osztott képernyőt és rendkívül aprólékosan kidolgozott, álomvilágba illő rajzokat. Az ír mitológia és klasszikus irodalom elemeit gazdagon alkalmazza, így megismerteti a világgal a fókatündéreket (a selkie-ket), a Pangur Bán című középkori verset, vagy az aisling nevű klasszikus versformát (a Kellsben így hívják a macskává változó erdei tündérkét). Első filmje egy kolostorban játszódott, és egy fiatal szerzetesnövendéket követett, a tizenkét éves Brendant, aki beletanult a kódexmásolás, a kalligráfia és az iniciálé-rajzolás rejtelmeibe, miközben egyik kalandból a másikba csöppent. A tenger dala két testvér utazását mutatja be. A kisfiú, Ben anyja elvesztése után gonosszá válik, és kishúgát, Saoirse-t koloncnak érzi, mindaddig, amíg fel nem ébred benne a testvéri szeretet. Miután nagyanyjuk elviszi őket a városba, úgy döntenek, hogy megszöknek és hazamennek apjuk világítótorony-házába. Útjuk során különböző félvilági teremtményekkel találkoznak, a legérdekesebb az érzelmeitől megfosztott bagolybanya, aki akár Miyazaki fejéből is kipattanhatott volna. A filmben elhangzó népi ihletésű dallamok – akár az előző film esetében – most is garantáltan napokra a fejünkbe költöznek!

Tomm Moore: A tenger dala (trailer)

A tenger hangja meséli újra Andersen klasszikusát, A kis hableányt a cseh rendező, Jan Balej első egész estés alkotásában, A halbolt hercegnőjében (a film trailere itt látható). Az adaptáció az eredeti melodrámai cselekményén nem sokat változtat, de az ismert történetet különleges közegbe ülteti: a Sellőkirálynak el kell hagynia tengeri birodalmát, ezért családjával felköltözik az emberek világába. Chapelier Fou fülbemászó elektronikus zenéjével szemben a tengermélyi szimfonikus zenekar mutatja meg a civilizációtól való érintetlenséget és egyben azt a helyet, ahova nem lehet visszatérni többé. A hatalmát vesztett uralkodó egy koszos kikötőváros rossz hírű negyedében nyit halkereskedést. Vevők szép számmal akadnak, sok a tennivaló, ezért a családi vállalkozásba egy idő után lányai is besegítenek: Legnagyobb, Közepes és Kicsi, és persze legutóbbi a főhős, aki majd’ eleped, hogy az emberek világához tartozhasson, erre azonban még a tizenhatodik születésnapjáig várnia kell. Egy ilyen koszos, kétes erkölcsű városban nem is találkozhatna herceggel, csakis a kikötői nyilvánosház szívtipró góréjával, a magyar fordításban találóan elnevezett Májerrel. Elég a sármőrnek egyetlen pillantást vetnie rá, a naiv, megbabonázott Kicsi máris rohan, hogy megköthesse az alkut a tengeri boszorkánnyal, és sellőfarkát két lábra cserélhesse. Az alku pillanatai egészen hátborzongatóra sikerültek, a film egyik fő erénye a sokféle érzelem ábrázolása a félelemtől a szerelmi vágyakozásig, de néhány visszafogott poénnak is jut hely.

Jan Balej első egész estés alkotása, A halbolt hercegnője

A legkisebb részletekig megmunkált díszletek adják vissza a gyanús alakokkal teli talponállók, a neonban és cigifüstben úszó lebujok és a szűk, titokzatos és hívogató sikátorok hangulatát, vagyis azt, ahogy egy lepukkant dokknegyednek ki kell néznie. Kicsi és a családja a legkülönbözőbb nemzetiségűek által lakott, sokszínű bevándorló negyedben lakik: van itt arab kebabos, kínai kívánságlámpa-árus, cigány kártyavető és így tovább. Rengeteg jól eltalált báb tűnik fel, Legnagyobb és Középső haja például halfarokra emlékeztet, az anyjuk viselete pedig egy Viktoria-kori uralkodóéra. A nagy szemű figurák megjelenésükben hasonlítanak a legendás cseh bábmester, Jirí Trnka figuráihoz. Mivel nincs szájmozgásuk, és az információkat helyettük a narrátor adja át, a beszédmódjukat nem lehetett jellemzésre használni. Ezért szükség volt arra, hogy egyértelműen látszódjon rajtuk a karakterük, akkor is, ha csak mellékszerepre készültek A nagy hagyományú cseh bábanimáció technikája keveredik a filmben a digitális technikával, a kis prágai stábnak mégis átlagosan két órájába telt a végső változat egyetlen másodpercének felvétele.

Sam Orti: Megszállva

Sam Orti terepe a gyurma, ő a Wallace & Grommit-sorozat, illetve a Csibefutam egyik animátora, de ha nem az Aardman Stúdiónál dolgozik, akkor saját, meglehetősen határfeszegető darabjait készíti. A spanyol Megszállva „A legjobb egész estés film” díját kapta a KAFF alatt zajló 9. Európai Animációs Játékfilmfesztivál zsűrijétől. Az Ördögűző cselekményére épített horrorparódia telis-tele van filmtörténeti reflexiókkal, feltűnnek Kubrickot, Scorsesét, Spielberget, Melies-t idéző jelenetek, de a vidám, pattogós zenék és a trancsírozós gyilkolászás egyidejűségéről Tarantino munkássága is biztosan eszünkbe fog jutni. Orti alaposan kihasználja a gyurma adottságait, és válogatott kínzásokban részesíti a figuráit, néha már súrolva a gusztustalanság határát.

A történet igazi spanyol ízt kap, a helyi sztereotípiákat láthatóan tudatosan használó forgatókönyvben például a démon által megszállt kisfiú apja ünnepelt torreádor, ezért nem csoda, hogy a gyerek kedvenc játéka a Matador nevű bikaviadalos X-box. Az anyja, Trini az ország leghíresebb flamenco táncosa, aki olyan ritmust diktál a lábaival, amivel még földrengést is tud imitálni. A minden területre kiterjedő súlyos egyházkritika nagyon erősen jelen van a filmben, a püspök még az ördögön is túltesz becstelenségben. Sőt, a vallás sem bizonyul megoldásnak az ördögűzés területén. Trini anyaként igyekszik a pszichológia, a mágia, az okkultizmus segítségével megmenteni a fiát. Még a vallás sem ad segítséget, de idővel rájön, hogy ő maga tud a legtöbbet segíteni a fiának. (A film trailere itt látható.)

A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál négy napja alatt minden rajz megmozdult, még az is, amelyikről nem hittük volna. A szervezők ugyanis meglepetést rejtettek el a filmes katalógusban: a fesztiválszpotot kockánként a lapok sarkára nyomtatták, így gyorsan pörgetve az oldalakat saját magának is lejátszhatta, aki felfigyelt erre a titkos ráadásra.