PRAE.HU: A stílusotokat Hungarian Django Swingként határozzátok meg. Hogyan képzeljük el ezt az általatok játszott, itthon még kevesek által ismert egyedi stílust?

Lombos Pál: Ez egy gitáros swing stílus – húros swingnek is szokták hívni –, amelynek meghatározó hangszere a Django Reinhardt-ról elnevezett francia-belga gitárfajta, az úgynevezett django. Reinhardt is ilyenen játszott anno.

Pálmai Panna: A magyar és a cigány zenéből átvett motívumokat elegyítjük a francia manuche swinggel, amely egy könnyen befogadható dallamos, improvizációs nyelv.

L.P.: Az eredeti django stílusnak egyedi lüktetése van. Azzal, hogy ezt az alapot megspékeljük a magyar-cigányzenében használatos hangszerekkel – például klarinéttal és cimbalommal – egy különleges, ránk jellemző összhatás alakul ki. Ez az általunk játszott és képviselt Hungarian Django Swing.

PRAE.HU: Hogyan kezdetek el ezzel a zenével foglalkozni?

P.P.: Amikor énekelni kezdtem, összehaverkodtam egy sráccal a suliban, akinek django gitárja volt. Rácsodálkoztam a hangszerre, mert merőben más, mint azok a gitárok, amiket addig életemben láttam. Ismertetőjegye, hogy a gitáron középen elhelyezkedő lyuk nem kör alakú, hanem ovális vagy D-formájú – ettől az akusztikája is más. Szégyen, nem szégyen, én ekkoriban találkoztam először a mester, Django Reinhardt nevével is. Rákerestem a neten a nevére, meghallgattam jó pár számát, majd azon kaptam magam, hogy menthetetlenül beleszerettem ebbe a stílusba. Aztán találkoztam Palival…

L.P.: ... mindkettőnk szerencséjére! Akkoriban már több zenekarban játszottam, a Panna által alapított Pankastic! zenekarba társulva francia manuche swinget játszottunk. A stílus nem volt idegen tőlem, hiszen nagybőgősként korábban bőven nyílt már lehetőségem az effajta zenei kíséretre. Egy idő után elhatároztuk: megalapítjuk saját zenekarunkat, a Swing á la Django-t, melynek testvéregyüttese a django-pop profilú Pankastic!.

PRAE.HU: Testvéregyüttes, igen, de egy kicsit segítsetek nekem a tisztánlátásban: a Pankastic!-ban és a Swing á la Djangoban a zenekari tagok megegyeznek, de miben áll a különbség?

P.P.: Már a kezdetektől tudatosan próbáltuk szétválasztani a kettőt. Míg a Swing á la Django autentikus, magyar elemekkel kevert manuche django swinget játszik (alapvetően Reinhardt-örökzöldeket, jazz sztenderdeket dolgoz fel), addig a Pankastic! elsősorban saját szerzeményekkel áll elő, de ugyanúgy, a dalok szintén a francia manuche swingre épülnek. Utóbbi dallam- és szövegvilága a könnyedebb, popos irányba hajlik.

PRAE.HU: Mindannyian játszotok más formációkban is, gondolok itt többek között a Pankastic!-ra, a Dohnányi Big Band-re, a Besh o droMra, a Budapest Klezmer Band-re. Mi az, amiben többet nyújt nektek a Swing á la Django formáció?

L.P.: Eszméletlen nagy húzóereje van a tagok közti jó viszonynak, a közös hullámhossznak.  Gazda Bence a Budapest Klezmer Band hegedűse, vele a Dohnányi Big Bandben is kollégák vagyunk, a Swing á la Djangoban szintén egy húron pendülünk.

P.P.: Megjegyezném, hogy nem csupán zeneileg hangolódtunk gyorsan egymásra – emberileg és szakmailag is egyazon célok vezérelnek minket. Az együttesünkben szó nincs arról, hogy valaki előtérbe kívánná helyezni önmagát és az ötleteit. Való igaz, hogy Bence a Klezmer Band zseniális hegedűse, azonban ő is, mindegyikünk tudja: egységet kell alkotnunk. Minden egyes tagunk ugyanannyit ér, és pótolhatatlan.

L.P.: Igen, de példaként említhetjük Csurkulya Józsefet, a Besh o droM kiváló cimbalmosát, klarinétosunkat, Seres Vilmost vagy Horváth Márk jazz gitárosunkat is – ők saját berkeiken belül rendkívüli sikereket érnek el, de az együttesünkben – ahogy azt Panna is említette – mindenki ugyanazzal a szereppel bír. Nincs központi figurának kinevezett művész vagy frontember, aki majd jól elviszi a balhét, vagy learatja a babérokat. Panna énekel, az ének jobban előtérbe tolja az embert, a szerepe meghatározóbb.

P.P.: Nyilván, na de az ének esetében sem az a képlet lép életbe, hogy én énekelek, közben meg senki mást nem hagyok érvényesülni a színpadon. Ügyelünk arra, hogy rajtam kívül mindig teret kapjanak mások szólói is. Amikor egy számot elkezdünk felépíteni, a munkafolyamatba mindegyikünk beleszólhat, hozzáadhatja a maga kreatív ötletét, saját ízlésvilágát (a klezmerből, a cigányzenéből), mert szerencsére ebben egyébként különbözünk.

L.P.: Ebben az egészben az a szép, hogy hat különböző zenei háttérrel rendelkező ember dolgozik egyazon ügyért – ettől a sokféleségtől vagyunk egyediek és innovatívak.

PRAE.HU: Értem, tehát az egy mindenkiért mindenki egyért szellemben álltok színpadra június 28-án is a Városmajorban. Hogyan építettétek fel a repertoárt és milyen arányban hallhatunk saját szerzeményeket, illetve feldolgozásokat?

L.P.: A koncert első felét autentikus django slágerekkel nyitjuk, olyan számokat játszunk, amelyeket maga Reinhardt is játszott. Ezt követően három django nótát adunk elő, majd színpadra szólítjuk a Pankastic!-ot, akikkel öt, közösen írt szerzeményünket tárjuk a közönség elé.

P.P.: A közös zenélésből majd jól érzékelhetővé válik a kontraszt, a két együttest megkülönböztető stílus.

L.P.: Aztán színpadra lép az est egyik meghívott vendége, a magyar jazzénekesnő, Micheller Myrtill, aki két olyan autentikus jazz sztenderdet énekel el, melyeket a ’30-as, ’40-es években énekeltek. A koncert második felében spékeljük meg a koncertet a Dohnányi Big Banddel (tagjai többek között: Pusker Csaba - trombita szóló, Nagy Zsolt fúvós), a közös produkcióhoz a Swing á la Django szolgáltatja az alapot. E felállásban lesz hallható a Derrick-filmzene átirata, Szentpáli Roland (Nemzeti Filharmonikusok tubaművésze) versenyművének első tétele két tuba szólóval, az I’ve Found a New Baby című django-szerzemény, a Budapest Saxofon Quartett háromtételes műve.

Ezt követően ismét Myrtill énekel, ezúttal az After You’ve Gone, az All of Me és az I’ve Found a New Baby című dalokat. A koncert lezárásaképpen a Pankastic! együttes Nem kell bonbon nótáját adjuk elő közösen, az összes velünk fellépő művésszel.

PRAE.HU: Vagyis Micheller Myrtill ezúttal nem a francia sanzonok világába kalauzolja el a hallgatóságot, hanem hozzátok djangósodik. Hogyan kezdődött a munkakapcsolatotok?

P.P.: Valóban, Myrtill most nem francia sanzonokkal, hanem jazz-django vonalon haladva emeli az est színvonalát. Együttese, a Swinguistique is ezzel a profillal működik, tehát otthonosan mozog ő már ebben a stílusvilágban.

L.P.: Egyébként a nagynéném tanítványa volt, és két évvel ezelőtt vetődött fel az ötlet, hogy mi lenne, ha együtt lépnénk fel. Megtettük. Többek között a MüPa-ban, Debrecenben, de kisebb rendezvényeken is álltunk már együtt színpadra.

PRAE.HU: Előttünk még a nyár, ami egyet jelent a zenei fesztiválokkal. Hol találkozhat veletek még a közönség?

L.P.: Többek között fellépünk a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál keretében a Mendellsohn Kamarazenekarral, ott leszünk a Győri Bornapokon, a Badacsonyi Borhéten, a Veszprém Feszten, de koncertezünk Keszthelyen és Csíkszeredán is. Szerencsére tele a naptárunk!

A képek forrása a Swing á la Django facebook oldala, valamint a Vasárnapi hírek (a szerk.)