17 évének minden küzdelmével, jó fej lány ez a Lídia, intellektuális fajta, ám abban, ahogy keresi magát és az útját, minden kamasz kortársával azonos. Van itt naponta másba beleszeretés, plátói imádat és barátkozás – hogy milyen könnyen tudunk ennyi idősen barátkozni! Van tehetség, többféle, sok is. A főhős körül mindenki szeretnivaló, mindenki „fejlődésben van”, ez alól az elvált orvos apuka sem kivétel; nagylelkűségéről, családszeretetéről tesz tanúságot, és így a mozaikcsalád széttöredezettsége finom vonalakkal szövődik egybe: Andornak, a nevelőapának azonnal felajánlja segítségét, amikor agytumort állapítanak meg nála – és persze sikeres lesz a műtét is, hál’ Istennek!

Lídia drámatagozatos osztályba jár – az íróval egy kis önéletrajzi egybeesés –, képregényrajzoló akar lenni: „leköti a vonalaimat is, és a szövegeimet sem hagyja elrepülni.” A forma néha párbeszédes, mintha dráma volna –, saját rajzai illusztrálják, mintha képregény. Kezdődik a napló: „Nyár után a suli, olyan, mint egy vicc.” De rendes az intézménytől, hogy összetereli Lídia barátait, hogy végre ismét együtt lébecolhassanak. Jellemző, hogy örökké „gyászolnak”,  fiúkat, kapcsolatokat és óra alatt mindenütt lennének, csak ott nem, ahol éppen. Persze, hogy a címszereplő beleszeretett a francia táncosba, aki már hazarepült: „mindene szép volt, mert a lelke mozgatta a testrészeit”. Bastian nevéből minimálverset ír, de karikatúrákat rajzol a tanárokról, ötletes beceneveket ad, például az irodalomtanár Bálint Áron=Byron.

Persze mennek a féltékenykedések, a meccsezések is. Miért ne lehetnénk egyszerre több emberrel jóba? – lamentál. Kapcsolatai ürügyén a szeretet több fajtájáról is lehetne értekezni, széles a skála. Üdítő élmény, hogy a szereplők életében még összeér a tanulás, a magán-, és a titkos élet. Egyformán fontos minden: család, barátok, tanulmányok, célok, vágyak, álmok, lehetőségek. Lídia volt szerelme, Vendel ugyan papneveldébe jár, de ott van neki Gulácsy, (aki ugyanabba a gimnáziumba járt valamikor), mint  kedvenc festője, (és) szerelme. Gévai Csilla kultúrmissziónak tartja, hogy a képzőművészetet behozza a könyveibe, ugyanígy a természettudományokat is: a Boyle-Mariott törvény kapcsán Lídia kíváncsi a két fizikusra, kik is voltak valójában, hogyan éltek.  Aztán ott vannak a hús-vér kapcsolatok: a laza és különc, anya nélkül, világjáró dzsesszzenész apukával élő Vilmossal hirtelen felindulásból lettek barátok. Osztálykiránduláson a fiú színpadi jelenetbe komponált trombitaszólója hozza egyenesbe a szimpátiát.

A mai menő könyvekben divatosak a popkulturális utalások, de az avuló sztárokkal óvatosan kell bánni, ha azt akarjuk, hogy öt év múlva is olvassák a könyvet. Gévai Csilla csak a műfajt határozza meg, ez a dzsessz. A Lídia 17-ben karakánul nyomja ezt a vonalat, ha valaki fogékony rá, akár bele is kóstolhat az újra egyre kedveltebbé váló műfajba.

Teljesen normális, hogy küzd Lídiában a buddhizmus és a katolicizmus, (mikor, ha nem most), de nem kell eldöntenie, hogy Szent Teréz vagy Alexandra David Néel (ő volt az első nyugati női láma, több könyvet is írt a tibeti útjairól) legyen belőle, vagy színésznő vagy képregényrajzoló, esetleg mindegyik, esetleg csak ez utóbbi és akkor már mindezt bele is írhatja-rajzolhatja a művébe. Jó ötlet Latabár Kálmán, mint tulpa. (A tibetiek szerint a tulpa az emberi gondolat megtestesülése, és a tisztánlátók, például a kínai osztálytárs és nagymamája, látják is.) Lidi szerint csak olyan, mint egy képzeletbeli barát, amilyen a  kisgyerekeknek is szokott lenni. Azt hiszem, azért ilyen jó érzés olvasni ezt a könyvet, mert sokféle távlatot ad, van benne egyfajta könnyedség, még akkor is, ha egy kamasz élete tele van meglepetésekkel, buktatókkal, meg teendőkkel. Nyitott kultúrlény a főszereplőnk és ez biztonsággal tölti el az olvasót. Jó érzés Latabárral és Gulácsyval kvaterkázni, Lisieux-i Szent Teréz és Alexandra példáját követni. Jólesik főhősünk áhítata és tudásszomja, az, hogy időben is, térben is ki akar nyílni és miközben bele akar nőni a világba, – Kubrickkal szólva – gondoskodni szeretne a fényéről...

Azt írja Lídia, hogy naplót írni irtó veszélyes, mert mi van, ha elolvassa valaki? Időnként jövőbeli gyermekét is megszólítja (egyébként az író kislányának, Alenkának ajánlja regényét), máskor meg egy felhőben kiszól az olvasóhoz: „Kubik Lídia vagyok, tizenegyedikes, bajban segítő, együttérző barát. Maradhatok?” Maradhat, de még mennyire! Gondoljuk és folytatjuk az olvasást, mert tetszik. Például a mindenkori ifjúsági humor, amikor Lidi ekképpen vigasztalja barátnőjét, Sárát, miután fiúja, Ottó külföldi egyetemre ment egy tanévre: Csak olyan fiút válasszatok, aki tuti nem megy sehova, mert az szívás. Meg tuti nem csal meg, meg tuti nem külföldi, meg nem akar pap lenni, meg nem exhibicionista, nem zseni, meg tuti nem halott, mert az szívás…a kisnyugdíjas az a tuti boldogság!

Szent Terézről ír képregényt, és a Mary Poppinsban Banks mama szerepét kapja. A próbák alatt rá kell jönnie, Mary Poppins időutazó. Lehet, hogy egy tibeti szerzetes reinkarnációja? Akárcsak ő maga, amikor hirtelen elhatározásból kopaszra nyiratkozik, és Geyang, a kínai osztálytárs láma reinkarnációnak nevezi. Lidi ízig-vérig izgalmas fiatal kortársunk, aki álmában kinyit a tudatával egy mandalát, ugyanakkor azt kérdezi: „Az gáz, ha egy kapcsolat nem minimum karmikus, csupán csak emberi?” Nagyon megy neki a filozofálgatás, például Latyival is arról beszélget, mi a valóság. „Szerinted normális, hogy tudomásom van róla, hogy egy száguldó bolygón élek hétmilliárd fajtársammal együtt valahol egy táguló, netán szűkülő univerzumban?” Mindeközben normális tizenegyedikes gimnazista akar lenni, akit a pattanásai és a ruhatára érdekel.

Lídia könyve sorozat, az előző könyv, a Lídia, 16. Ezek után az is érdekelne. De érdekelne a lány további sorsa is. Igaz, hogy a tizenhetedik év az egyik legizgalmasabb, de van még jónéhány korszak… Vajon mennyire lesz elégedett, csalódott, milyen fordulatok, sikerek, kudarcok képzelhetők el életében? Jó lenne erről olvasni, de lehet, hogy nyitott kapukat döngetek. No, én például kíváncsi volnék még a Lídia, 42-re, de még a Lídia 72-re is!

Gévai Csilla: Lídia, 17

Tilos az Á Könyvek 2015

178 oldal, 2450 Ft