A film hőse, Harold (Björn Sundquist) mindent elveszít, amikor városában megjelenik az IKEA. Élete munkája, az addig sikeresen üzemelő bútoráruház csődbe megy, a vagyonát elveszti, Alzheimer-kóros felesége pedig káromkodások közepette belehal a változásba. A férfi elkeseredésében bosszút fogad: elutazik Svédországba, hogy elrabolja Ingvar Kampradot (Björn Granath), az IKEA alapítóját. A terv azonban több sebből vérzik: Harold amennyire elszánt, annyira nem ért az emberrabláshoz, ezenkívül fogalma sincs, hogy pontosan hol lakik Kamprad. Azt pedig végképp nem tudja, hogy mihez fog kezdeni a fogvatartott öregúrral. Miközben megoldást talál ezekre a problémákra, találkozik a rég nem látott fiával (Samuel Hellström) és egy nehéz sorsú tinédzserrel (Fanny Ketter) is.

A film egy meglehetősen gyors, lényegében a főcím alatt letudott felvezetés után, melyben Harold életét követhetjük végig pár házi videón és fényképen, egy humorral kevéssé ellensúlyozott, mélyen tragikus alaphelyzettel kezdődik. Innen tűnik át a tragédia szép lassan komédiába, párhuzamosan Harold fejlődésével, ahogyan megtanulja értékelni az élet örömeit és alkalmanként kinevetni magát. Igaz, Gunnar Vikene rendező már az elejétől kezdve csepegteti a finom, abszurdba hajló poénokat. A film világában általánosan érvényes Murphy tétele: ami elromolhat, az el is romlik. A főcím alatti felvételen a kisbaba orra bukik, a kocsi nem indul, a felgyújtani kívánt épületben ömleni kezd a plafonból víz.

De különösen igaz ez Ingvar Kamprad termékeire. Habár Kamprad, hasonlóan Haroldhoz, megszállottja a munkájának, és mind a két öregúr lényegében a saját boltjában lakik, Harolddal ellentétben, aki a minőség híve, az IKEA igazgatója úgy van beállítva a filmben, mint egy spórolós, profitorientált üzletember. Olcsó, nem túl tartós termékeit minél kevesebb ráfordítással igyekszik értékesíteni, szemben Harolddal, aki büszke a teherbíró, igényes bútoraira. Párosuk komikumát azonban nem csupán ez adja, hanem a gazdag, cinikus és roppant szemtelen figura ellentéte az őt fogva tartó, határozatlan kisemberrel. Ez egy folyamatosan a feje tetejére álló hatalmi játszma, amelyet kimondva vagy kimondatlanul, de mélyen belül mind a két fél élvez. Mert míg Harold élete ideiglenesen újra valamifajta értelmet nyer a túszejtés során, Kamprad örül, hogy kiszakadhat a megszokott, hétköznapi szerepéből (és ehhez kapcsolódik lelkesedése, hogy a túszejtés után már nem a szélsőjobbos múltja miatt fognak rá emlékezni az emberek). Björn Sundquist és Björn Granath (aki kinézetében tényleg nagyon hasonlít Kampradra a filmben) lubickolnak a szerepeikben, ők és a feszes forgatókönyv könnyedén elviszik a hátukon a filmet. És ahogyan a figuráik nem felelnek meg a tipikus rabnak és rabtartónak, úgy Fanny Ketter tinédzsere sem igazi gyerek, még ha vágyik is rá, sőt ő lesz gyakran a legfelnőttesebb a csapatban.

A film, ahogy az IKEÁn, úgy kedvesen viccelődik a skandináv kultúrán is: a svéd Saab folyamatosan lefullad, Harold első ügyetlen betörésénél A valkűrök lovaglása szól fennkölten a rádióból. Azonban Vikene végig ügyesen egyensúlyozik, és a humora egy pillanatra sem lesz bántó. Ugyanígy szereplőit pont olyan távolságban tartja, hogy se közönyösek ne legyünk irántuk, se ne azonosuljunk annyira velük, hogy már ne tudjunk mosolyogni rajtuk. A kamera gyakran lesi őket tárgyak mögül, sokat játszik a mélységélességgel, sok a zsúfolt beállítás, talán csak a vidámabb, havas svéd tájon lélegzünk föl. Mindehhez pedig változatos, gyakran rockba hajló zenei aláfestést választottak. A Jön Harold! keserédes, nyári szórakozás.

Jön Harold! (Her er Harold)

Színes, feliratos, norvég vígjáték, 87 perc, 2014

Rendező: Gunnar Vikene

Forgatókönyvíró: Gunnar Vikene

Operatőr: Simon Pramsten

Producer: Maria Ekerhovd

Vágó: Frida Eggum Michaelsen

Szereplők: Bjorn Sundquist (Harold), Björn Granath (Kamprad), Fanny Ketter (Ebba), Lena-Pia Bernhardsson (Fru Martensson), Olaf Heggdal (Rasmussen), Samuel Hellström (Christer), Andreas Hyttsten (Robert), Evert Lindkvist (Herr Martensson)

Bemutató dátuma: 2015. június 25. 

Forgalmazó: Mozinet

Képek: Mozinet