A film felütése meglehetősen rendhagyó a western műfaj környezetében. Egy 16 éves skót dandy (Kodi Smit-McPhee) egymagában vándorol lóháton az amerikai Nyugaton, hogy megtalálja szerelmét, aki (szerinte) az ő hibájából volt kénytelen elmenekülni Skóciából. A főhős tehát kívülálló, idegen ezen a földön, és az nem kifejezés, hogy elhagyta a komfortzónáját. Érzékeny lelkű, idealista arisztokrata, a Vadnyugat pisztolyforgató martalócainak tökéletes ellentéte. Ahogy azt a fiún kívül mindenki más megjósolná, hamar bajba keveredik, ám – és ez a történet bonyodalma – a vakszerencse összesodorja egy helyi párbajhőssel (Fassbender), aki kihúzza a csávából. Majd felajánlja, hogy némi dollárért cserébe patronálja a kölyköt útja során. És ezzel még csak kezdődnek a bonyodalmak: a cowboy – hősünk elől gondosan titkolt – motivációja valójában az, hogy a ficsúr elvezetheti őt a skót emigráns nőhöz, akinek a fejére busás vérdíjat tűztek ki. Mi több, nem csak neki jutott eszébe mindez, de ex-bandája fejének is.

A történet a bonyodalomtól kezdve road movie-ként, buddy (haver) filmként és felnőtté válási drámaként folytatódik. A két útitárs jelleme radikálisan különböző, de persze kapcsolatuk rázós kezdete után egyre jobban megismerik és elfogadják egymást, így mindketten jellemfejlődésen mennek át. Pro és kontra társalgásukon keresztül maga a film szerzője fejtheti ki véleményét, miközben interakcióik, konfrontációik természetesen vígjátékba is illenek, éppúgy, mint a másféle világba tévedt, sőt önmagában is komikus főhős figurája. Ami a mentor-tanítvány, sőt már-már apa-fiú viszonyra építő felnövéstörténetet, "Bildungsromant" illeti, látszólag a tinédzser fejlődik többet. Megtanul lőni és ölni, ám szó sincs arról, hogy a cowboy átformálná őt a maga képére. A srác végül helyrehozza hibáját, ami miatt szerelmének menekülnie kellett, gyermeki gyarlóságát jóvátéve férfivá válik, megváltást nyer, ugyanakkor a legbüszkébb arra lehet, hogy az ellenséges környezeti hatások ellenére a lelke mélyén önmaga marad, sőt marcona testőrét is megtéríti. A szokásos mentor-tanítvány történethez képest tehát ezúttal fordul a kocka. A fiú végül eléri minden célját, bár korántsem úgy, mint gondolnánk (vagy akár ahogy ő maga gondolná).

A kísérője a magányos westernhős kliséje, és Fassbender is mintha egyenesen Eastwoodot alakítaná e filmben. A figura szófukar, de amikor mond valamit, az nagyot szóló, jól megrágott egysoros. Kiégett, cinikus túlélőművész, aki tökéletesen idomult a Vadnyugathoz. Sokáig nyitott marad a (thrilleri feszültséget is okozó) kérdés, hogy végül begyűjti-e majd a vérdíjat pártfogoltja szerelme fejéért, de (épp ezért) nem e karakter a történet nemezise. Az igazi főellenségek régi bandájának vezére és tagjai, na meg még pár szabadúszó fejvadász, továbbá az indiánokat mészároló martalócok. Fassbender karaktere természetesen ennyiben is tipikus westernhős: a fiú mellett ő is kívülálló, hitehagyott, kegyvesztett renegát, aki nem áll senki oldalán, így aztán két tűz közé kerül.

Ha Fassbender párbajhőse a western zsánerét képviseli a filmben, úgy a tejfelesszájú ifjonc a rendező alteregója. És ez a film elsősorban a főhősről szól, és nem csak azért, mert az ő karaktere különc, a társa pedig egy klisé. Hisz az egész cselekmény a főhős célorientált karaktere köré épül. E darab nem cselekmény-, hanem főhős-központú, és e film önmagában is bizonyítja a forgatókönyvírás azon tanítását, mely szerint az utóbbi típusú narratívák az életképesebbek. A bonyodalom nem történhetett volna meg, ha a főhős karaktere nem olyan, amilyen. Már a legkorábbi flashbackekben látjuk, hogy a főhős reménytelenül és viszonzatlanul szerelmes egy idősebb lányba, akit ezzel kényszerít bele az emigrálásba. Az ifjonc romantikus természete miatt akarata ellenére viszályt szít arisztokrata apja és a lány paraszti családja közt, utóbbiak ezért válnak törvényenkívülivé. A srác roppant érzékeny a szociális igazságtalanságokra, és ezt Maclean is elmondhatja magáról, hisz a western zsánerét arra használja, hogy realistán, társadalomkritikusan mutassa be a kor árnyoldalát, a Vadnyugat fehér emberének bűneit, például az őslakosok megtizedelését. És ez a fajta érzékenység napjainkban már elvárás egy szórakoztató zsánerfilmmel szemben, és joggal.

Az álmodozó, művészlélek főhős-alteregó posztmodern westernt hoz magával, és ami azt illeti, e filmben van is egy olyan tábortűznél elmesélt “sztori a sztoriban”, ami láttán Tarantino is csettintene. Ez a történet tehát a fiúról szól, és ahogy ő megváltoztatja a cowboy karakterét, és ugyanígy Maclean is kénye-kedve szerint formálja a választott zsánerét. Jó útra tereli a western agg műfaját, épp ahogy a gyerek is ezt teszi elidegenedett mentorával. Maclean egyfajta megváltást hoz a zsánernek, aminek éppúgy sötét a múltja, mint az amerikai Nyugatnak. E film a rendezőtől is underdog sikertörténet, nem csak a főhős részéről. Mindketten fiatalok és külföldiek, akik arrafelé mentek, ahol elvileg semmi keresnivalójuk. (A film brit és új-zélandi, a direktor skót.) Ha e rendező úgy állt volna neki elkészíteni a debütálását, hogy “mi az, amit én manapság hozzá tudok tenni ehhez a nagy múltú zsánerhez”, akkor épp ez a film lenne az eredmény. És ahogy a fiatalember is pozitív csalódást okoz a Vadnyugaton, az újonc direktor sem sűrűn hibázik. Mozijának nem csak a forgatókönyve példás, de a színészvezetés, a látványvilág és a gegek színvonala sem hagy maga után kívánnivalót. És ahhoz képest, hogy ez elvileg a “Lassú Nyugat”, a film nincs másfél óra, és teljesen sallangmentes. A cím inkább arra vonatkozik, hogy ez nem egy attrakció-orientált műfajdarab, épp ellenkezőleg, szerzői zsánerfilm, így aztán nincs túlpörgetve.

A film adatlapja az imdb.com oldalon.