Rögtön tisztázták is, hogy Bodor Ádám egyáltalán nem tartja magát zárkózottnak és szűkszavúnak. Valahol valaki egyszer így fogalmazott vele kapcsolatban, és azóta sorra veszik ezt át más újságírók is. Ám aki végighallgatta ezt az egyórás beszélgetést, érezhette, valami valóságalapja azért mégiscsak van ennek jellemzésnek. Például, amikor Szegő arról kérdezte, hogyan viselkedik egy vonatút alatt, és Bodortól megtudhattuk, leginkább a tájat nézi, nem igazán elegyedik beszélgetésbe. 

Mivel az est címe Bodor-körzet volt, s egy olyan alkotót kívánt közelebb hozni közönségéhez, akinek prózájában kitüntetett szerepe van a jól körülhatárolható helyeknek, érthető volt, hogy a beszélgetés is a Bodor számára fontos helyekre igyekezett fókuszálni. Például az első otthonra, ahol felnőtt. Bodor hosszasan beszélt Kolozsvár Házsongárd városrészéről és a házuk közelében található botanikus kertről, de megjegyezte azt is, hogy amikor felnőttként visszatért erre a helyre, sokkal kisebbnek találta a kertet, mint ahogyan emlékeiben élt. 

Szegő rákérdezett, emlékszik-e még arra vendége, kiből érettségizet magyarból. Igen, emlékszik: Juhász Gyulából, de azon kívül, hogy Szegedhez kötődik, nem sokat tudott róla mondani. Bodor rögtön hozzá is tette, hogy mivel a börtönévek után érettségizett, nem igazán érdekelte a dolog, banálisnak tartotta, hogy bizonyos szempontból ezt tekintik a felnőttkor első próbatételének, miközben ő az előző években egészen más útravalót kapott az előtte álló életre. Más jellegű irodalmi eseményen valószínűleg nem hangzott volna el a kérdés, de egy ilyen, az irodalmi programokat látogató szokásos író, irodalmár, kulturális szakembereken túli közeget is sikeresen megcélzó fesztiválon tulajdonképpen igencsak releváns volt, hogy Szegő rákérdezett, miért is került Bodor börtönbe. Ő pedig elmesélte, hogy az ötvenes években néhány társával tenni akart valami a rendszer ellen, aminek ez lett az eredménye. 

A beszélgetés aztán szép lassan rátért Bodor műveire, és olyan jellegzetességekre, hogy akár a Sinistra körzet, akár Az érsek látogatása esetében - e kettőből részleteket is hallhatott a közönség Bartsch Kata felolvasásában - nagyon pontos tér- és időmegjelöléssel indít a szöveg. Bodortól többek között megtudhattuk, hogy ezek igazából imaginárius terek, sok közük nincs a valós helyszínekhez, hiszen ami létezik, az számára már nem érdekes, sokkal izgalmasabb ebből a közhelyszerű létezésből valami újat teremteni. Ezenkívül szó volt még arról is, hogy Bodor nem emlékszik már ugyan pontosan rá, de valószínűleg az első 3-4 rész közül születhetett meg valamelyik elsőként a Sinistra körzetből, ám minden bizonnyal nem a legelső rész volt az. Ő egyébként azt az írótípust képviseli, aki nem szokott emlékezni saját szövegeire, sőt, még az írás körülményeihez se nagyon fűződnek emlékei. 

Legvégül pedig kicsit piacoztunk Bodor Ádámmal, aki már kicsi gyerekkorában élvezte ezt az időtöltést, amikor még édesanyja vitte magával. Ha külföldön idegen városban jár, többnyire körülnéz az ottani helyeken is. Aki pedig ezen időtöltése közben kívánja meglepni az írót, leginkább a sajtrészlegek között érdemes figyelmesen körülnéznie. 

A beszélgetés során látható volt Gelley Bálint Otthon című animációs rövidfilmje, ami Bodor Ádám Tanyai lány című elbeszélésén alapul, és részletet láttunk a Sínpárna című kisfilmből (rendezte László József), ami pedig A vonat című írás feldolgozása. 

Fotó: PIM