Ijjasnál ez volt az első és a végső cím, a köztes időben viszont esélyes volt még a 'Felhajtóerő' is. Feketénél nem ez volt az eredeti, több megoldás játszott nála, például az 'Egy feltételezés szomorúsága', végül mégis a Bányaidő nyert, hiszen sok vers szól a bányászlétről. Toroczkay is rájön közben, hogy ő sem a labirintusos címet adta először, ha jól hallom, akkor a versek a 'Fehérvári, Üllői, Tompa' elnevezés alatt futottak, PDL meg is jegyzi, hogy jó ötlet volt lecserélni ezt a címet.

A moderátor ezután mindhárom szerzővel külön-külön beszélget a saját köteteikről. Toroczkayval kezd, a késő felel alapon, nála elsőként a próza és a líra viszonya a téma. A szerző elmondja, hogy az esetek többségében tudja, hogy verset vagy novellát fog írni, az már más kérdés, hogy van, hogy végül az egyik átcsap a másikba. De ez szerinte mindössze annak tudható be, hogy Borges igen nagy hatást gyakorol rá. Amúgy sem érez erős határt a líra és a próza között, hasonló eszközökkel és munkamódszerrel dolgozik mindkettő esetében, a prózánál csak annyi a különbség, hogy hosszabb ideig kell a gép előtt ülnie. Néha rá kell vennem magam a prózára, teszi hozzá, hogy ne az legyen, hogy lustaságból nem írok hosszabb lélegzetű szövegeket.

PDL következő kérdésében a filmes utalások, popkulturális elemek erős jelenlétére kérdez rá. Toroczkay szerint lehet, hogy az ilyen verseket kevésbé tudja értelmezni az, aki nem ismeri ezeket a hivatkozásokat, viszont nyilván nem ezek a dolgok adják a költemények esszenciáját, így azok jelentése nem veszik el teljesen. Egyébként meg a sok popkult elem valószínűleg azért van, mert elég sokáig lakott együtt Lakatos Istvánnal, aki tény, hogy erősen hatott rá és a költészetére.

Toroczkay felolvassa a Tolószékes srác című versét, majd Fekete Richárdhoz kerül a mikrofon, aki elsőként a bányákhoz való kapcsolódásáról beszél. Megtudjuk, hogy édesapja uránbányász volt Kővágószőlősön, Fekete így tulajdonképpen bányászok között nőtt fel, a világukban szocializálódott, így evidens volt, hogy versíráskor is sokszor e közegből inspirálódott. A bányászszókincs lényegében az anyanyelve, használja is ezt rendszeresen verseiben, ezért a kötet végére egy szószedetet is be kellett illeszteni az értelmezést megkönnyítendő.

Elmondja még, hogy ez a réteg egyébként visszasírja az előző rendszert, a bányászok jó reprezentásai azoknak, akik ottfelejtődtek a Kádár-korban, majd PDL a színek, a fekete, fehér és a vörös erős jelenlétére kérdez rá. „Én abban nőttem fel, hogy a dolgok vagy feketék vagy fehérek” – magyarázza a költő, majd hozzáteszi, hogy verseiben próbál árnyaltabb képet festeni, a színek terén ez a kettősség azonban megmaradt. A beszélgetés végén előkerül még, hogy a versekben gyakoriak a mondókákra jellemző ismétlések, egyszerű struktúrák, amelyek nem a bányászok dalaiból jöttek, hanem a korai Pilinszky-versekből erednek. Fekete hozzáteszi, hogy szerinte a bányában zajló monoton munkát és a lenti ingerszegény környezetet ez a forma adja a legjobban vissza.

Felolvas egy címnélküli verset, aminek dinamikája erősen emlékeztet József Attila Altatójára, majd Ijjas Tamásé a lehetőség, hogy bemutatkozzon. A Hipnózis versei személyes vallomások hozzákapcsolódó látomásokkal, jegyzi meg PDL, majd Ijjas elmondja, hogy fontos volt számára, hogy versekben dolgozzon fel bizonyos élethelyzeteket. A művekben egyrészt saját belső térképének megrajzolására törekszik, másrészt lényeges az is, hogy a külső kapcsolódási pontokat is kijelölje, ezért nagyon sok verset ajánlj kortársainak, barátainak (pl. Finy Petra, Bajtai András). „Fontos, hogy ne csak köldöknézés legyen, hanem, hogy a világot is megszólítsam” – összegzi, majd hozzáteszi, hogy a költői levél műfaja amúgy is elhanyagolt, ő ezt szerette volna visszahozni kicst. Ijjas Fanyar és mélykék kezdetű versét olvassa, majd a fiatal költők elhagyják a színpadot, hogy átadják a helyet a Bartók Imrének és Pék Lászlónak, akik disztópikus regényeikről, A kecske évéről és a Feljövök érted a város alól kötetről beszélnek.

Fotó: Bach Máté