Ám még mielőtt ezek a történetek következnének Forgách András adja elő Koronatanú című novellájának rövidített változatát. Ezen az estén ez az egyetlen fikció, itt még tudunk nevetni, erre a történetre még nem nehezedik rá a valóság súlya. Elhangzik az utolsó mondat, Forgách jobbra el, majd balról Jeney Orsolya és Sárközi Bence lép a színpadra, akik beszélnek a kötet megszületéséről. Az ötlet az Amnestytől érkezett, a Libri pedig örömmel valósította meg az elképzelést, hiszen Sárközi és Jeney is úgy gondolja, hogy az irodalom képes arra, hogy közelebb hozza e tragédiákat, hogy felkeltse az emberek részvétét és cselekvésre buzdítsa őket. A művelődés amúgy sem árt, a Libri vezetője szerint a kultúra képes kiirtani az embertelenséget.

A rövid felvezető után már érkezik is az első történet, Daniel Quinteroé, akit brutálisan megkínoztak, mert részt vett egy kormányellenes tüntetésen. A sorsát Kemény Zsófi Aludj, nem alszom című írásában dolgozta fel, amelyben Quintero belső monológját, önmagával folytatott párbeszédjét követhetjük végig. A novellát Nagy Ervin olvassa, majd Kemény lép a színpadra, aki elmondja, hogy az esetet ő választotta ki, ehhez tudott személyesen is kötődni, hiszen maga is részt vett már ilyen tüntetéseken, persze azoknak egészen más súlya volt.

Tilla még pár kérdést intéz Keményhez, majd Moses Akatukba tragédiájára irányítja a figyelmet, akit fegyveres rablással vádoltak meg, és akiből erőszakkal kényszerítették ki a vallomását. Az esetet Maros András énekelte meg, ezt most Fullajtár Andrea olvassa fel, majd újra Jeney lép a színpadra és elmondja, hogy az Amnesty közbelépésének köszönhetően Akatukbát szabadon engedték. Marost várjuk a színpadra, helyette azonban Vámos érkezik, a műsorvezető pedig közli, hogy ez az est továbbra is ilyen érdekes mederben fog haladni, lesz, akinek halljuk a történetét, és lesz, akivel csak beszélget.

Vámossal például csak beszélget az Ötezer gyertya novellája kapcsán, amelyben Liu Ping története kerül elő, aki lelkiismereti fogoly Kínában kormányellenes aktivitása miatt. Vámos és Tilla Liu Ping kapcsán a bátorságról beszélgetnek, Vámos szerint itthon az írók szava súlytalan, ők hiába írnak bármiért, nem nagyon esélyesek egy ilyen harcban. Itthon egyébként egészen mást jelent bátornak lenni, a lázadások kevésbé kockázatosak. Erről még hosszan el tudnának beszélni, de az est pörög tovább, Karafiáth Orsi libben fel a színpadra, Tilla vele egy afrikai közösség nőiről beszélget, akik nem jutnak hozzá a megfelelő nőgyógyászati szűréshez, sem terhesgondozáshoz. Ők szülni is az erdőbe járnak a kórház helyett, ahonnan vagy visszatérnek vagy nem. Karafiáth novellája, amit maga a szerző olvas fel, ezt a képtelen helyzetet járja körbe.

Nincs sok idő az elmélkedésre, már érkezik is a következő történet, Chelsea Manningé, aki amerikai katonaként titkosított kormányanyagokat szivárogtatott ki. Sorsát Dragomán György Titkok című írásából ismerjük meg, ezt követően pedig maga a szerző is színpadra lép. A téma a titok, amiből minél kevesebb van, annál jobb, állapítja meg az író, majd hozzáteszi, hogy egy olyan világban nőtt fel, ahol minden titok volt, ami pedig nem, arról is azt hitték, hogy az.

Chelsea Manning sorsában a titok egyébként duplán előkerül: a katona Bradleyként született, a világ elől sokáig elrejtette, hogy ő valójában nőként éli meg a mindennapokat. Hasonló a sorsa a transznemű John/Jeanne Solstadnak is, aki azért küzd, hogy ne a nemi átalakító műtét legyen neme jogi elismerésének feltétele. A történetet Kiss Tibor Noé novellája dolgozza fel, majd Tilla a színpadra lépett szerzővel arról beszél, hogy ő maga miként éli meg a transzneműségét, illetve, hogy mit is jelent tulajdonképpen ennek a vállalása. A moderátor láthatóan abszolút ráhangolódik erre a témára, azonban ennek kivesézésére is csak néhány perc jut, majd az est zárásaként Simon Marci slammel a Gourmand zenekarral.

Tíz igaz történet - a Libri Kiadó és az Amnesty International Magyarország gálája a Katonában

Fotó: Bach Máté