Hétvári Andrea: A kert retorikája

40 év – 40 szonett

A költészet nem csupán játék. A líra épp annyira játék, mint amennyire maga az élet az. A versnek tétje van. A lírának tétje és sorsa van. Sorsfonálból szövődik. Teóriákból csak könnyen szakadó szálat képes fonni az alkotó. Sorsból téphetetlent. A kiérlelt, megszenvedett igazság, mint a kert létkörforgása, önmagába való visszatérése, szakíthatatlan.

Árgyelán György – Rott József: A kőrózsa megfakadt

Árgyelán György képes könyve

Rott József szövegével

A kőrózsa megfakadt képei, történetei egyszerre beszélnek költői emelkedettséggel és fekete-fehéren a legmélyebb emberi félelmekről, valamint féktelen indulatokról; a belső (a személyes) és a külső (a környezetünkben tapasztalt) másságainkhoz való ellentmondásos viszonyunkról; agresszióról és önagresszióról; felkínálva az olvasónak a megismerés és a megértés egy lehetséges folyamatát, hogy egyszeri döntések meghozatala által, a humánum nevében végrehajtott reláció-fordítások révén – a szerzők nyomában járva – eljuthasson az elfogadás állapotába.

Fazekas István: Ars poetica dolorum

Fazekas István költő az emberélet felén túli világba lépett már, javában épül életműve, csaknem húsz könyv szerzője. Drámái feltűnést keltettek, feszültséggel vannak teli, verseit is a fájdalmakban fakadt erők teszik elevenné, igazzá. A kötet címének latin szavai (bévül latin és héber verssorokkal) nem archaizáló szándék szülöttei, inkább költői mesterségének jelen idejű dinamikájához tartoznak. Babits gondolatának üde aktualitásával: a humanista nem azért nyúl vissza a régihez, mert sokallja az újat, hanem mert kevesli… Történelmi, társadalmi témák drámai ereje mozgósítja írói munkásságát: verseiben is a cselekvő figyelem jelenléte tapasztalható. Nemcsak közvetlen elődei, talán Sinka, Ratkó, Csoóri, Hubay Miklós kezét fogja, hanem kortárs-jelen nagyjaiként élteti ihletét Petőfi és Catullus, Goethe és a középkori himnuszok, szekvenciák alkotóinak természetes közelsége. Metrumok és rímek, a benső forma hitelével mondhatja hát a jelen költője: „vérünk szép hevétől / árnyékunk is ragyog.” (Czigány György)

Csoóri Sándor írta Fazekas költészetéről: „Ahányszor találkoztam vele, mindig, minden szava, gesztusa a helyén volt.” 

A szerző új versei a bánat és a szenvedés fegyelmét mutatják föl az olvasónak.

Elek Szilvia: Az ember pillangó

Szín – mű – zene

„Az ember pillangó, s a világ a virág”, mondja az őrült Schumann Elek Szilvia Pillangók című drámájában.

Különleges sorsok, rendkívüli életek, féltett titkok tárulnak az olvasó elé a drámaíró sajátos világában, amelynek pillangóit a szerző magától értetődő természetességgel repíti elénk, hiszen ennek a világnak, a zene világának ő maga is érzékeny részese.

Az elsőkötetes szerző, Elek Szilvia muzsikusként ragadott tollat és vált drámaíróvá, saját, egyéni zenei világát egészen más dimenziókba helyezve különös, gyakran zenei analógiákra épülő dramaturgiai szerkesztésmódjával. Színpadi művei közül a formabontó „zeneszínházi” darabok műfaji újdonságot jelentenek.

A kötetben jelentős számú színpadi műve közül – amelyeket többek között a Nemzeti Színház, a Kolibri Színház és a Békéscsabai Jókai Színház is műsorára tűzött – nyolc, zenei témájú darabját adják közre.

Toót-Holló Tamás: Csobban a víz – A Forrás Könyve

A Csobban a víz a Forrás Könyve összefoglaló címet viselő királyregény-trilógia első darabja. A mű formailag és szellemiségét tekintve lényegében Toót-Holló Tamás nemrég megjelent kőmisztérium-trilógiájának folytatása, új elemek, egészen pontosan: új őselemek közé helyezése. A Csobban a víz épp ezért úgy egy királyi beavatás regénye, hogy közben a magyar ősiség kultikus könyveiből, a középkori gesztákból meríti tárgyát.

A gesztáink tudnak ugyanis a szent királyok előtt álló titkos beavatásokról, de úgy mutatnak utat ezek felé, mint a Mátyás király körül tüsténkedő okos lány: adnak is, meg nem is.

Mert mindannyian ismerhetjük a szarvast űző ikerpár, Hunor és Magor messzire iramló vadászatát, s emlékezhetünk is arra, hogy ezt a fékevesztett iramlást az ő közös életükben öt év magány, csendes elmélkedés követte. Felkészülésként az uralkodásra, s felkészülésként az ösztöneiket szabadjára engedő mulatságra, a Kürt ünnepére, amelyen a vitézeikkel együtt asszonyokat ragadnak el maguknak, hogy majdan velük népesítsék be Szkítia földjét. 

Toót-Holló Tamás posztmodern királyregénye viszont arra keresi a választ, hogy mi töltötte ki Hunor és Magor –vagy ahogy az ő parafrázisának szereplőit hívják: Hámor és Magonc –életében ezt az öt talányos évet. Arra, hogy mennyiben rokon ez a tétlen cselekvés a Tao tanításaiból ismert wei wu wei gyakorlatával, s a magyar népmesékben hamuban üldögélve várakozó táltosok titkos és rejtelmes erőgyűjtésével. S arra, hogy miként függ össze ez az úttalan beavatási út a szakrális királyok által megszerzendő hermetikus tudással.

S hogy miképp lesz ebből a mitikus történelem terében és idejében játszódó királyregényből modern műalkotás –meglepően ölelkező motívumokkal, tüntetően szokatlan anakronizmusokkal, s hozzá még a pogány életöröm varázsát nyújtó szakrális pornográfiával?

A leginkább életre-halálra. Ahogy ezt elöljáróban a magyar népmesék tudják, amelyek Toót-Holló Tamás számára ugyanolyan ősforrások, mint a magyar geszták. 

Ahogy Tündér Ilona szobájában patakzik egyszerre a két forrás. Az élet és a halál vizének forrása.

Ahogy Vízi Péter és Vízi Pál küzdelmeiben születik újjá a szabadon meghódított földeken eláradó vitézségről álmot látó Emese ősi álma.

S ahogy a Mátyás-monda okos lánya ad is, meg nem is: hogy ami nincs, az mégis legyen. Hogy ami a nemzetségősök öt év magányából eddig kiismerhetetlen maradt, az a lelki szemeink előtt mégis megelevenedjen.

Szabad folyást engedve a képzeletnek: csakúgy, mint az élő és a haló víz forrásának. S az innen előcsobbanó víz minden szavának.

Véget ért egy trilógia, s elkezdődött egy másik. De a két vállalkozás határai itt már egymásba folynak. Hogy minden szakasztott úgy legyen, ahogy szakadatlanul lenne, ha a kő a kövön maradna, s az ég és a föld vize is csak egybeáradna.

Toót-Holló Tamás előző trilógiájának záró regénye, a Gördül a kő végén a történetet elmesélő garabonciást királlyá avatják, de úgy, hogy a fejére épp csak tojáshéjnak a koronáját teszik, hogy a világot teremtő ősi tojás emlékéreő ne a világ felett, hanem a világ szüntelen keletkezése felett legyen úr.

A garabonciás király annak a regénynek a végén egy torony hetedik magasságába húzódik el a világ elől, s ugyanígy: egy torony hetedik magassága lesz az a szentély itt is, ahol a Csobban a víz hősei magukba szállnak, hogy aztán beavatott királyokként még majd a világba is alászállhassanak. Hámor és Magonc, a két királyi sarj szellemi és lelki útjai tehát úgy folytatásai valaminek, hogy mindvégig a szüntelen újrakezdés jegyében állnak.

Öt királyi év magányának regénye ez a könyv, amelyben a révülettel minden réven átkelő lélekutazások engedik kitörni a történetet a Tündér Ilona varázslatos szobáját idéző kulisszák közül. Az élet és a halál vizének forrása mellől utazik hát el rendre a két királyfi, hogy amíg a testük megpihen, a szellemük hét határon túl is éber legyen.

Hogy bejárják a hét rendbéli utat, amelyen az a dolgok rendje, hogy az egyik király legyen végül hadakkal vitézlő, a másik király meg legyen végül égiekkel javasló.

Mert fekete a rigó, de a csőre sárga, s hozzá nap villanása a járása. S mertkerecsené az ünnep, lüktet is a vér az örömére.

Mert madarak szállnak szárnyak nélkül, fára ülnek lábak nélkül.

Mert jön egy király Napkeletről, mind megeszi szája nélkül.

Zalán Tibor: és néhány haiku

Kovács Péter rajzaival

Haikukat ír
iránytalan vonaton
Nem talál haza

– s találja meg így olvasóit újra a költő –

Tudni kellene
a lét grammatikáját
Nem kérni Adni

Oláh Zoltán: Fecskeforgó

Gyerek- és ifjúsági versek

Szekszárdon születtem 1959. október 18-án. A Népszava külső munkatársa voltam 1982–89-ig, majd házasságomat követően a Szigetszentmiklósi Újság főszerkesztője, 1989–92. Ezt követően, visszatérve szűkebb hazámba, Paksra, a helyi hetilap szerkesztőjeként dolgoztam a TelePaks szerkesztő-ripoteri státusz mellett 1995-ig.

Azóta 40%-os rokkantnyugdíjas vagyok, havi 25 650 Ft a járandóságom. Házasságomból két lánygyermekem született, Anna és Réka. Az 1991-ben született Anna az ELTE asztrofizika szakán tanul, a nyolcadik szemeszterén van túl, Réka lányom az akkor még Őze Áron főigazgatta Pesti Magyar Színháznál segédszínészkedett ez év tavaszáig, de áldott állapota miatt ezt szüneteltetnie kellett, s az eredmény nem maradt el, szeptember 26-án egészséges fiúgyermekkel örvendeztetett meg mindannyiunkat. Végh Benjámin Berzsián névre hallgat, lát és tekint.

Eddig megjelent verseskönyveim:

Verssortüzek (hét kényszer szűk esztendő után, 1989) a Jászberényi ALKOTÁS kiadásában

A pillanat ravatalán, Dunaújváros Fiatal Költők Fesztiválja Alapítvány, 1991

Agyő, Szekszárd, Hermann Frigyes nyomda, 1985

Leltár, összegyűjtött versek, Partner Nyomda, Százhalombatta, 2002

Éneklő kopjafák, Püski Kiadó, 2003

Háromszög, Kuti Horváth György és Szarka Józseffel, Püski Kiadó, 2004

Csipkecsillagok – a nyolcvanadik születésnapját ünneplő édesanyám horgolt kézimunkáihoz írt versek, Szekszárd, Schubert Stúdió, 2011

Virágom, virágom, Napkút Kiadó, 2013

Fecskeforgó, Napkút Kiadó, 2015

Előkészületben, kiadásra kész állapotban: Napélű időm, új versek.

Bartusz-Dobosi László: Hallgatásaim gyűjteménye

Esszék, kritikák, tanulmányok

2006-2015

Bennem évek óta rendre ott motoszkál a meggyőződés a csend sűrű halmazállapotának valódiságáról. Nem hagy nyugodni. Állandóan ezt keresem. De nem az alvás öntudatlan csendjéről, a beszélgetés közbeni feszélyezett elnémulásokról, a butaság ürességéből fakadó néma bámulásról beszélek, hanem a tudatos hallgatásokról. Azokról a meghosszabbított levegővételekről, amelyeknek mondanivalójuk van. A fotókba merevített pillanatok némaságáról, a növények szótlan alázatáról, a bútorok titkos nyugalmáról, az agg sziklák tiszteletet parancsoló süketségéről, a redőny résein át puhán behatoló fény zajtalanságáról.

Horváth Ferenc: Helyettük írtam

Mondd csak, Nyájas Olvasó, silabizáltál már honfoglalás kori leleteken talált ősmagyar verseket? Volt alkalmad ízlelgetni a Kalevala újonnan fellelt részletét és annak adekvát magyar fordítását? Olvastad netán P. G. Wodehouse extravagáns kanadai költőjének, Ralston McToddnak végre-valahára befejezett híres költeményét? Mosolyogtál-e jó­ízűen Balassi Bálint, Arany János, Kosztolányi Dezső és József Attila tábori versein? Épültél-e lélekben Shakespeare jelentősen javított Hamletjének bölcs sorain? Esetleg vannak beható ismereteid Turczi István omnibuszos kalandjáról, Karafiáth Orsolya sakkos kötődéséről vagy Varró Dániel öregkori lírájáról? Ha mégsem, ó, Nyájas Olvasó, akkor különösen ajánlatos ezt a könyvet sürgősen fellapoznod, talántán még végigolvasnod is.

Horváth Ferenc jelen kötete, a Helyettük írtam, mely négy évtizedig készült, költői paródiákat, stílusjátékokat tartalmaz: játékosan csipkelődve veszi célba a honfoglalásunktól napjainkig terjedő időszak poézisét. Az időrendben sorjázó művek zömmel magyar költőket szurkálgatnak: gyöngéden, szolidan, olykor vaskosabban tréfálkozva; de – mint az a fenti beharangozóból is kiviláglik – imitt-amott felbukkannak a kiadványban az európai költészet jeleseit parodizáló írások is.

Lázár Ervin-album

Évek óta szinte az alvajárók biztonságával tudjuk, hogy nagy író ment el közülünk 2006 karácsonyán. Jelentőségét díjak is szavatolnák (Kossuth-díj, Prima Primissima), de nem ezeken múlik a maradandóság. Már tudjuk, hogy a legnagyobb magyar novellisták egyike a Csillagmajor írója, s hogy a legnagyobb mesemondónk az, aki kitalálta a Hétfejű Tündért és a Négyszögletű Kerek Erdőt. Tehetsége természete szerint csak a kisprózai formák jártak a kezére. És a meseszerűség! Ha nem mesét írt, hát akkor mesenovellát. Menekült is a mesébe.

Filológiai kaland is ez a könyv, hiszen a fennmaradt kéziratváltozatok a művek születését, átváltozásait követik. De nemcsak töredékeket, legszebb műveinek végső szövegét is kézbe kapja az olvasó. Ebben a sajátos műfajú könyvben még az antológiaszerűség is benne van.

Másfél száz képpel, dokumentumokkal láttatni akartuk, hogyan, mennyire él ma köztünk az író.

A Hang–Kép–Írás sorozat különlegessége, hogy a hanganyag őrzi a naplót, az interjúkat, és ha akarjuk, csak le kell emelnünk a polcról, Lázár Ervin mesél nekünk.

Bognár Antal: Még beszél

Mengyi Bandi stációi
(F. S. 18 tósztjával)

A két lehetetlen ember, aki úgy vetődött Budapestre, Esti Kornélnak esendő rokona…

Földy Sanyi, a „szivacsember” hol tósztokat mond, hol M. B. stációival szöszöl, aki feltalálta az elnyűhetetlen falinaptárt.

Olykor rosszul alszik Mengyi Bandi. Csak a bőrömet mentve álltam idébb, kesereg, amikor felébred. És hova kerültem? Ide, ahol a krumplileves sem krumplileves.

Szepes Erika: Polifónia

Olvassunk együtt! VII.

„…e szerzők mindegyike perben áll a mai világgal a személyiség elnyomorítása, az egyre mélyebb és tömegesebb szegénység miatt, a szabadság megvonása, a mindenféle hitben csalódás, a derű és a boldogság délibábos látomássá válása miatt (Lászlóffy Csaba, Bíró József, Birtalan Ferenc, Dienes Eszter). Ez mindőjükben közös. A magyar költészetre mindig jellemző haza és szabadság kettős igénye nagyon erős, de kevesebb pátosszal és differenciáltabb érzelmekkel szól, mint korábban – nem tűri a jelszóként skandálást sem –, de szemérmes megvallása őszinte és mélyről jövő (Zonda Tamás, Konczek József, Novák Valentin). A személyiség meghasadása a vágyott és a való világ kibékíthetetlen ellentéte miatt általános (Lászlóffy Csaba, Nagy Zopán, Novák Valentin, Fecske Csaba, Rékasy Ildikó, Zonda Tamás, Kántás Balázs), és a jelek szerint belátható időn belül nem feloldható.”

Konczek József: Sócsillag

Ez a gömbölyű ölű nő tud tuti a legtöbbet a jövőmről.

Valachi Anna: Szépségkoldusok

Irodalmi hősök titkos szerelmei

József Attila, Illyés Gyula, Juhász Gyula és Ferenczi Sándor érzelmi konfliktusai tárulnak föl a kötet négy drámájában.

Valachi Anna irodalomtörténész József Attila családi, baráti és nőkapcsolatait elemezve rájött, hogy a költő mozgalmas élete nem csupán „kész regény”, hanem sokrétű lélektani nyersanyag is, melyet a színpadi feldolgozás katartikusan közvetíthet.

E fölismerés ihlette a Minket, Gyuszi, szeretni kell című „érzelmiháromszög-történetet” és a József Jolán, az édes mostoha című hangjátékot. A Dr. Freud, a házasságközvetítő című színmű – mely egy nősülési problémán keresztül Sigmund Freud és magyar tanítványa apa-fiú konfliktusát jeleníti meg – a tragikomikus elemeket sem nélkülözi.

A címadó dráma pedig Juhász Gyula szerencsétlen sorsán keresztül a költő utolsó, titkos szerelmének kilétére derít fényt.

Faragó Laura: Szülőföldem – zengő anyanyelvem

Harminchat beszélgetés írókkal

A könyv a maga nemében unikum. Az énekművész-riporter, aki korábban a néprajzban is jeleskedett (Ünnepeink, 1999), nem csupán faggatta az írókat különféle témákban, hanem meg is tisztelte őket a szívükhöz legközelebbi népdal eléneklésével. Tehát egy-egy, a szülőföldélményről, a hagyományról, az indulás nehézségeiről és a gyermekkor örömeiről, a kétnyelvűségről, a Trianon utáni történelmi helyzetről stb. tanúskodó beszélgetésesszé után fölhangzott az énekhang is, mintegy bezárva azt az érzéskört, amit a töprengő írói vallomás oly szépen megfogalmazott.

Németh Péter Mykola: Talán

77+33 magyar haiku …és…

Baksai József grafikáival

„A haiku egy kicsiny ujj, de a Holdra mutat.”

Németh Péter Mykola élő avantgárd kísérleteivel, összművészeti törekvéseivel a kortárs magyar irodalomban, az Ekszpanzióban és ebben a kötetében is a haiku hívógondolatára Allen Ginsberget idézi. De miért is? Minden bizonnyal azért, mert a haiku műfaja többek között a beatnemzedék közvetítésével Amerikából, az óceánon át érkezett meg az európai kontinensre, s nem közvetlenül a Japán szigetekről, ahogy gondolhatnánk. Ezért nem véletlenül választotta a költő Talán… című haiku kötete mottójául az ambivalensen globalizálódó világunkat kritikusan jellemző ginsbergi megállapítást, miszerint: „Csak az absztrakt haiku képes megteremteni a misztériumot, miközben vaskemény költészetet kalapál vissza a sorokba.” Miről is beszél itt Ginsberg? Feltehetően a szabad verselésben a lírai kifejezésformák összefüggésében arra a kétirányú mozgásra gondol, amit az impresszió és a szecesszió látványa, hangulata kelt a mai európai haikuban: a descartes-i logikával, a tudományosság racionalizmusával feleselve, ugyanakkor az arisztotelészi metafizikára, a „mi van a természet mögött” kérdésére alapozva, az impresszionizmus természetelvű logikájára építve.

A plein-air, a valóság közvetlen leképezésének vágya munkál ugyanis minden jó haikuban, egészen az absztrakcióig. Egyrészről úgy, miként a költő Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Egry József és Szőnyi István festményeire hangolt haikuiban. Másrészről a szecesszió: a valóságtól való elvonatkoztatás, a társadalomból való kivonulás, a stilizálás, a japán haikura való irodalmi utalás, erős ornamentika élteti korunk háromsorosait, „háromkáit”, „körömverseit”, ahogy ezt Mykola haikufüzéreiben is megtapasztalhatjuk, olvashatjuk. A harmadik évezred narthexében, ebben a sokirányú asszociációs térben „léle(k)gzik”, pulzál a magyar haiku, a japán: Macuó Basó, Buszon, Issza, Maszaoka Siki és mások költészete nyomán, ihletetten, szabadon. Németh Péter Mykola haiku-költészete válasz a magyar epigrammaköltészetünkkel rokon, moraszámláló, 5–7–5 szótagszámú verselési formára, arra az életérzésre, amit a valóság szintjén a teljesség, a szépség, a harmónia keresése motivál. Menekülés ez az európai létromlásból a távoli és titokzatos keleti filozófiák, a zen-buddhizmus, a taoizmus irányába, miközben halandóságunkban az örökkéval(l)óságot kutatjuk, hiszen kozmikus lény az ember, a természet elidegeníthetetlen része, most és mindörökké.

Erdős Attila: Te bennem magad, én egy veled

magából szörnyet szült
a létezőt túlélni képes,
a vesztőhelyen összegyűlt
végtelen számú véges

Marton Réka Zsófia Sophie: Tranzit-helyzet

„Az anyag csöndje tökéletesen nyikorog
Spirituális zötykölődésem gázlámpája
meghátrálatlanul pislákol
a holdköldökű éjszakában”

Vajon mik azok a témák, amelyek az 1987‑ben Budapesten született Marton Réka Zsófia „spirituális zötykölődésének” útjára szórt kavicsokat jelentik első kötetében? Nem ritkán temetői elmélkedések ezek életről, halálról, egzisztenciáról, a világ furcsaságairól és vallomások a költő néhol ironikus-humoros hangvételű történelemfelfogásáról. Gyakran zötyög az a gázlámpa hűvösebb északi, angol tájakon (valóságban és versben egyaránt), így aki úgy érezné, hogy fázik, az remélhetőleg menten fölmelegszik a szerző saját készítésű fényképeiről áradó szűrt napfénytől és a szabadság érzetétől.