Már nyitva az összes napernyő, amikor kora délután visszaérek a Vörösmarty téri pavilonvárosba, a nap beragyogja a színpadot, mondanám, de a színpad épp árnyékban van, a nap pedig nem ragyog, hanem okádja magából a hőt, így a program kezdete előtti percekben komoly stratégiai döntést kell hoznom, most nem lesz elég, ha csak simán lehuppanok a legközelebbi székre, olyat kell találnom, ahol árnyékban lehetek. Valamelyest. Bénázok egy sort, mire megtalálom a helyem, ekkorra már Czinki fel is teszi Papp-Zakornak az első kérdést, aki erre válaszolva a JAKkendő-díjról kezd el beszélni, hogy kik adják, miért adják, kinek adják stb. Elárulja azt is, hogy ő eddig mindhárom alkalommal pályázott, és ugyan csak most nyerte meg, de mindig nagyon örült annak, hogy a korábbi években is kiemelték a munkáját, hogy bekerült a shortlistekbe, mert ez valamiféle visszaigazolás volt a számára, hogy van értelme annak, amit csinál. Azután mindig levonta a tanulságokat, és újra pályázott, most pedig meg is nyerte a díjat. Amikor pedig jött a hír, akkor az első dolga volt, hogy repjegyet foglaljon, ő ugyanis Helsinkiben él a férjével és két patkányával.

Mielőtt a patkány-sztoriba mélyebben belemennének, Czinki a kötet borítóiról faggatja a szerzőket. Papp-Zakor elmondja, hogy az Angyalvacsora fotóját három közül választották ki, ez abszolút lebilincselte, megragadta sejtelmessége, egyszerűsége, illetve az, hogy sokféle értelmezést tesz lehetővé. Urbán Ákos Egy helyben című köteténél pedig egy hosszú folyamat eredményeképpen született meg ez a borító, amivel a szerző nagyon elégedett, mert nem mond túl sok mindent a szövegről, az olvasónak nem kínál fel támpontokat az értelmezéshez. A borító sejtelmessége egyébként a szövegekben is visszaköszön, hiszen Urbán novelláiban nem konkrét helyszínekkel dolgozott, őt inkább az elbeszélő pozíciója érdekelte, így a terek inkább tipizáltak, mint valóságosak.

Itt térünk vissza a patkányokhoz, Czinki az Angyalvacsora fülszövegét idézi, mely szerint Papp-Zakor „Helsinkiben lakik, patkányszelídítést és biológiát tanul”. a szerző ezt azzal egészíti ki, hogy Krakkóban tanult, ott megismerkedett a férjével, akivel közösen eldöntötték, hogy a hazaköltözés kizárva, majd térkép alapján voksoltak a finn fővárosra, ahol az író szlavistaként nem sok mindent csinálhatott, így újra el kezdett egyetemre járni. A patkányok úgy jöttek a képbe, hogy a lakásukba nem vihettek kutyát, viszont mégis akartak valami háziállatot. „A patkányok beváltak, tök jófej állatok” - szögezi le a szerző.

A felolvasások előtt még jut idő beszélni a jövőről, Urbán elmondja, hogy több könyvterven dolgozik egyszerre, egyelőre semmi konkrét, de kisprózákban gondolkodik, míg Papp-Zakor egy regénybe vágott bele, amihez egy képregény is csatlakozik majd. Jönnek a felolvasások, én pedig eddig tudok nyugton ülni a helyemen, érzem, ahogy a fülemnél el kezdek olvadni is kicsit, így a színpad melletti árnyékfoltot célzom meg, kockáztatva azt, hogy az emberek útjába állva fogok jegyzetelni.

Végül nem lesz gond, ugyan csak színes napernyőket látok, de a hangok ezeken tökéletesen átszivárognak: Czinki elsőként a borítókra kérdez rá. Sirbikét Radovan Popović tervezte, akivel már a Symposion című folyóiratok készítése során is együtt dolgoztak. Popović munkái ornamentális, burjánzó rajzok, azonban ez a borító végül letisztultabb és minimálabb lett. Gerőcs könyvének képét újra Radnai Tibor hozta létre, a kötethez még trailer is készült, ami egy furcsa szituációt szült, hiszen most felcserélődtek a szerepek: általában Gerőcs szokott videókat készíteni, most viszont ő volt a megrendelő.

A vizuális „kiegészítők” után az alkotási folyamat kerül elő. Gerőcs 5-6 évet dolgozott ezen a szövegen, hiszen alig voltak olyan hetei, amikor el tudott vonulni és csak az írással foglalkozni. Ha viszont volt ideje, akkor a szöveg is intenzíven fejlődött a keze alatt. Sirbik is hasonlóan ír: sokáig csak fejben dolgozik, majd felismeri, hogy a gondolatai kezdenek összeállni, ekkor jegyzetel, „mint egy hülye”, majd azokból végül összeállítja a szöveget.

Itt is a tervek kerülnek elő a felolvasások előtt. Gerőcs már dolgozik az új szövegén, megvan a koncepció, valószínűleg novelláskötetet ír majd, hiszen nincs ideje egy nagyobb lélegzetű művet összerakni, Sirbik pedig regény ír az angyallátók és az elektrosokk terápia közötti lehetséges kapcsolódásról - amiből eredetileg dokumentumfilm született volna, de az a projekt végül berekedt -,, így most terepre jár és anyagot gyűjt. Lemennek a felolvasások, én pedig elégedetten konstalálom, hogy „nem zavarta ma semmi a napot”.

Fiatal prózaírók bemutatkozása – Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága (Kalligram), Sirbik Attila: St. Euphemia (Magvető – Forum), Urbán Ákos: Egy helyben (JAK – prae.hu), és a JAKkendő-díj 2014 nyertese, Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora (JAK – PRAE.HU).

Fotó: Bach Máté