E három kötet olvasói azonban más korosztályból kerülnek ki, nyitja meg a beszélgetést Szekeres Nikoletta, a mátéPONTindul inkább a kamaszokat szólítja meg, míg Lakatos történetét a kisebbek is olvashatják. Laboda elmondja, hogy ő ezt a regényt felkérésre írta, így kikötés volt az is, hogy a tinédzsereket szólítsa meg, ezért az írás során saját kamaszkorába képzelte magát, és olyan dolgokat próbált megfogni, amelyekre ő is vágyott tizenévesen.

Lakatos az írás során azonban nem a jövőbeli olvasóira gondolt, szerinte ugyanis elegendő, ha a mű megszületése után a kiadó és a szerkesztő közösen meghatározza, hogy ki is legyen a célközönség. A majdnem halálos halálsugár című történetet a kilenc éven felülieknek ajánlják, olvassa le a borítóról Lakatos, majd hozzáteszi, hogy ő igazából csak arra figyelt, hogy egy vicces, kalandos történet szülessen meg, ami eléggé pörgős és élvezetes, ami szórakoztatja a gyerekeket. Miklya kötetének borítóján pedig az szerepel, hogy „gyerekversek”, a szerző ezért úgy gondolja, hogy ezeket a költeményeket bárki olvashatja, hiszen definíció kérdése csupán, hogy ki számít gyereknek. „Én is gyerek vagyok, amikor írok”, teszi hozzá, majd elmondja, hogy ez nála minden esetben egy kényszer- és kötelezettségmentes tevékenység, míg a kötetbe rendezésnél már sokkal fegyelmezettebbnek kell lennie, hiszen a verseket valamilyen rend szerint kellett egymás mellé rendezni, hogy végül kiadjanak egy egységet.

Szekeres ezután a címadásról kérdezi a szerzőket, Laboda elmondja, hogy benne ez a cím merült fel elsőként, utána a kiadóban többféle megoldásban is gondolkodtak, míg végül Péczely Dóra tanácsára visszatértek az eredeti ötlethez, hiszen a mátéPONTindul izgalmas, ráadásul még van benne egy csavar is, ami kétértelművé teszi a jelentést. Lakatos címe legalább ugyanennyire figyelemfelkeltő, a szerző megjegyzi, hogy biztosan sok embernek az agyára megy vele, viszont az „őrült szövegmenését” jól összefogja. A kötet egyébként egy pentalógia első darabja, Lakatos fejében az egész sztori összeállt már, azonban ebből egyelőre csak annyit árul el, hogy mindegyik részben lesz egy főgonosz, illetve, hogy ezzel a sorozattal egyáltalán nem célja, hogy tanítsa vagy oktassa a gyerekeket, így nem kell nagy tanulságokra készülni, Emma és Tesla történetei ugyanis kizárólag a szórakoztatásra épülnek.

Lakatos elmondja még, hogy szerinte ilyen könyvből hiány van a magyar piacon, a szerzők még nem mernek hozzányúlni a popkultúra elemeihez, majd Miklya Zsolt is beszél saját versének címválasztásáról és elmondja, hogy a Végtelen sál a versek szövetszerűségére utal, illetve arra, hogy ezek a versek egyszerre teremtik meg az otthonosság érzetét, miközben lehetővé teszik az olvasó számára, hogy idegen világokban kalandozzon. „A gondolkodás is sokféle szálból áll össze, sokféle mintázatot rajzol ki, ezek a különös textúrák pedig egyszercsak megmutatkoznak” - magyarázza Miklya, majd elmondja, hogy lírájában a konkrét jelentések helyett ő inkább ezeket a mintázatokat kívánta megragadni.

Miklya két verset, a Táska, iskola és a Csanád kérdez című darabokat fel is olvassa, hogy jobban értsük, hogy miről van szó, majd elmondja, hogy a kötet két ciklusa között csupán annyi a különbség, hogy míg az első a családdal, az iskolával, tehát a mindennapi és konkrét dolgokkal foglalkozik, addig Ha bóbitával ébredek-ciklus inkább a képzelet felé való kitörésként értelmezhető.

Szekeres most a másik két szerzőhöz fordul, akik röviden mesélnek a szereplőikről. Laboda bemutatja például Lengyel Imrét, aki egy New Age vallási vezetőként egy Szigony utcai panelben sokat elmélkedik nagybátyjával a Biblia egyes történetein. Ők ketten elmulatnak a Biblián, azonban ez mégsem blaszfemizáció, hanem sokkal inkább színházas szemszög, teszi hozzá a szerző. Labodának fontos volt, hogy valamilyen módon beemelje az emberiség esszenciális tudásanyagát, illetve a vallási kultúrkört az írásába, oly módon, hogy az a gyerekek számára is élvezetes és szórakoztató legyen.

Lakatos Lengyelnél sokkal őrültebb karaktereket sorakoztatott fel a történetében, ott van például Puha kutya, aki tulajdonképpen egy négy lábon rohangáló agyvelő, vagy Lőrinc vízidisznó, aki egy komornyik. Lakatos elmondja még, fontos volt számára, hogy most egy lány legyen a történet főszereplője, Emma, aki karakán és domináns, míg társa, Tesla egy „hencegő, gyáva alak”, a másodhegedűs, aki ugyan feltalálta a Messzi-messzi Nagyvárost, azonban fél attól, hogy egy kacsa nézi őt.

A szerzők a szereplők jellemének vázolása után röviden beszélnek még műveik cselekményeiről, majd a beszélgetést Miklya Zsolt felolvasása zárja.

Fotó: Bach Máté