Hódmezővásárhely sajátos szerkezetű mezőváros: központja városias jellegű, impozáns templomai, rangos középületei és módos lakóházai révén kapta a "paraszt Párizs" elnevezést. A központot övező városrészekre a mezőgazdálkodásnak megfelelően kialakított lakóházas, gazdasági épületes porták jellemzőek, a tágas határon pedig a tanyavilág vagy -rendszer található.
    

A városban évszázadokon keresztül a paraszti élet és létforma volt a meghatározó. Ez teremtette meg a kézműipart is, a mezőgazdálkodás és az életmód sokrétű szükségleteinek kielégítésére. A földműves és állattartó emberek szellemi, tárgyi műveltsége a környező népéletbe beleillő, de attól eredetiségével mégis több szempontból eltérő néprajzi értékeket hívott életre – fogalmazott a kötet előszavában Novák László főszerkesztő.
    

Az elmúlt évszázadban számos publikáció mutatta be a város népéletének egy-egy szeletét, teljességre törekvő munkát azonban most először tarthatnak kezükben a népi kultúra iránt érdeklők. A Hódmezővásárhely néprajza című kötet a nagy kutatógeneráció munkásságára alapozva, azt összegezve, a legújabb kutatási eredményekkel kiegészítve mutatja be a város népének életmódját az elmúlt századokban. A monográfia a mezőváros néprajzát foglalja össze, a településrendszertől a népi építkezésen, gazdálkodáson, hagyományos közlekedésen és jelentős kézműiparon át a folklór világát megtestesítő hiedelmek és népszokások, a népköltészet, a népi kultúra ágaiig.
    

Nagy Vera muzeológusnak, a kötet egyik szerkesztőjének a tájékoztatása szerint a monográfiában nyolc fejezetben, témakörök szerint csoportosítva tizenhat szerző 25 tanulmánya olvasható. A kötet megjelenésének legnagyobb jelentősége az, hogy "a 24. óra után" született meg, hiszen a negyed század alatt összegyűjtött anyag egy része ma már nem lelhető fel.
    

Szenti Tibor néprajzkutató kifejtette, hogy a monográfiához készült kutatások három pilléren nyugszanak: a levéltári források mellett a kutatók "kimentek a nép közé" és jelentős, pótolhatatlan adatközléseket rögzítettek az elmúlt évtizedekben, valamint a szerzők felhasználták az elődök munkáit is. A kiadványban olyan eddig publikálatlan témák is helyet kaptak, mint például a társadalom perifériájára szorultakról - betyárokról, bűnözőkről, elmebetegekről, alkoholistákról, öngyilkosokról - írt összegzés.