Giorgio Perlasca nem volt se spanyol, se diplomata, egy olasz kereskedelmi ügynök volt, akit épp Magyarországra küldtek a háború alatt állatokat felvásárolni. Mivel azonban az 1943-ban kikiáltott olasz bábállamnak, a Salói Köztársaságnak nem volt hajlandó hűségesküt tenni, az azzal szövetséges Magyarország területén maga is üldözöttnek számított, sőt internálták is Körmend környékére. Innen  szökött aztán vissza Budapestre, és polgárháborús érdemeire hivatkozva próbált menlevelet szerezni a spanyol követségen, amivel sértetlenül hazatérhetett családjához. Az iratokkal a zsebében azonban mégis úgy döntött, itt marad, és segít a még nála is üldözöttebbek megmentésében. Tetteihez egy sor olyan hazugságra volt szükség, amelyek ha akkor napvilágra jutnak, egyrészt az ő életébe kerültek volna,másrészt komoly nemzetközi bonyodalmakat is okozhattak volna, hiszen Perlasca a spanyol kormány tudta nélkül járt el az ő nevükben. Nagy téttel bíró hazárdjátékával azonban végül több ezer ember életét mentette meg.     

Az ő embermentő tevékenységéről szól tehát Luca Cognolato és Silvia del Francia A láthatatlan hős című regénye (fordította Todero Anna), amit elsősorban kamaszkorú olvasóknak szánnak, ám mint a könyvbemutató beszélgetés moderátora, Nyáry Krisztián és Pécsi Tibor történész is hangsúlyozta, felnőttek számára is érdekes és haszos olvasmány. A Manó Könyvek gondozásában megjelent kiadvány némiképp eltér a  többi országban megjelent formátumtól: nem csak kemény borítójával, de a könyv végén található oktatási segédanyagként szolgáló összeállítással, illetve a budapesti spanyol védett házakat jelölő térképpel is.

A történethez tartozó háttéranyag összeállításában résztvevő Pécsi Tibor szerint  fontosak a személyes történetek (tulajdonképpen a személyes történetek jelentik magát a történelmet), hiszen kell egy "csontváz", amire rá lehet húzni a száraz tényeket, Girogo Perlasca tevékenysége pedig megfelelőnek bizonyult arra, hogy rajta keresztül mutassák be a holokauszt magyarországi történetetét a fiatalabb generációknak. A láthatatlan hős története pedagógiai szempontból azért is fontos, hogy megtanulják a gyerekek akkor is a jót választani, ha ez éppenséggel bonyodalmakkal, nehézségekkel jár együtt. Perlasca - miután tette ismertté vált Olaszországban - maga  is sok iskola meghívásának tett eleget, inkább  gyerekeknek szeretett mesélni a múltról és arról, miért is fontos emlékezni. Alapvetése az volt, hogy azért kell ismerni a múlt sötét eseményeit is, hogy ha még egyszer adódna hasonló helyzet, az emberek ellen tudjanak állni, tudják, hogyan kell jól dönteni.  Legkedvesebb kitüntetését is egy kis Vicenza melletti iskolától kapta,  egy táblát, amire az volt vésve: „Annak az embernek, akit példaképünknek tekintünk."

Franco Perlasca

A könyvbemutatón Franco Perlasca részletesen elmesélte, családjuk hogyan találkozott először a Láng házaspárral, akiknek köszönhetően nem merült feledésbe az egykori ál-spanyol diplomata  tette. A férfi egyébként teljesen normális, hétköznapi életet élt, fia szerint közvetlen, kételyekkel és hibákkal egyaránt rendelkező ember volt, nem az a típus, akire egyértelműen a hős jelzőt ruháznánk rá. Kiemelte azonban, hogy apja akkor sem változott semmit, amikor híres lett.

Dr. Harsányi Iván nem csak történészként volt jelen az eseményen (akinek kutatási területe többek közöz a 19-20. századi Spanyolország története), hanem a Perlasca által megmentettek egyikeként is. Személyesen kétszer találkozott a férfival, először épp élelmiszercsomagot kaptak, aminek cipelésére őt küldték oda az autóhoz,  akkor tudta meg a többiektől, hogy ez az a férfi, akiben meg lehet bízni. Másodszorra Perlasca ennek még határozottabban tanúbizonyságát adta, amikor ugyanebbe a védett házba betörtek a nyilasok, összeterelték az embereket, de a csoportot elindítani  - feltehetőleg azzal a céllal, hogy a Dunába lőjjék őket - már nem tudták, mert az olasz megakadályozta őket.  

Harsányi történészként is szólt néhány szót A láthatatlan hősről,elsősorban Giorgio Perlasca és a spanyol ügyvivő  - a regényben nagykövetként említett - Angél Sanz-Briz tetteinek viszonyáról. Ha ugyanis a spanyol diplomata nem kezdi meg munkáját már 1944 nyarán, akkor Perlasca sem tehetett volna néhány hónappal később többet. Fordítva is igaz: amit a spanyolok még hivatalos diplomácia keretek között megtettek, nem sokat ért volna, ha nem jön ez a férfi, aki úgy dönt,  tovább folytatja a megkezdett munkát. 

A jó időben helyes döntéseket hozó, hétköznapi emberekből hősökké váló megmentők mellett persze szó esett a bemutatón a néma többségről is. Arról a magyar társadalmat ekkor már több évtizede mérgező propagandáról, hogy a bajok okozói a zsidók, tehát a probléma megoldása az ők eltávolítása. Vagy arról az általános attitűdről, hogy a nagy többség bár egyénenként sajnálta a zsidó embereket, de a zsidókat, mint a társadalom egy csoportját, akik bűnbaknak lettek kikiáltva, nem.  Pécsi Tibor szerint éppen ebben áll a hétköznapi hősök tetteinek lényege, miszerint ők nem engedtek az általánosítás csábításának, nem címkékek és kategóriákat, emberek általánosított csoportját látták, hanem konkrét megmentendő egyéneket.

A könyv megjelentetését  az Élet Menete Alapítvány, az olasz Külügyminisztérium és a Holokauszt Emlékközpont támogatta. 

Fotók forrása: Élet Menete Alapítvány facebook-oldala