A címszereplő bemutatásával Bier kissé megváratja a publikumot: a főhős George Pemberton (Cooper), egy faipari mágnás a ‘30-as évek nagy gazdasági válságának idején. A nyitójelenetben hegyi párducra vadászik, de nem akad a nyomára, mivel e faj talán örökre eltűnt Észak-Karolina füstös hegyeiből. Mintha a Szarvasvadász hősét látnánk: maszkulin alfahím mászik meg egy hegycsúcsot, és próbál sikertelenül elejteni egy nagyvadat. Persze, költői szimbolizmus: jelzi, hogy a férfi becsvágyó ugyan, de kielégületlen és hanyatlik. Még amikor jól megy Pembertonnak, akkor is pusztítja környezetét, hisz erdőt irt, miközben a helyi seriff nemzeti parkot alakítana a területből. Miközben a válság miatt egyre rosszabbul megy hősünknek az üzlet, egy fenséges nagyvad helyett inkább egy hasonlóan fejedelmi nőt néz ki magának. Ha egy filmben a főhős bűnrészessé válik a természet pusztításában, akkor előbb-utóbb karmikus büntetés, a vadon bosszúja lesz az osztályrésze, és nem jár jobban Pemberton sem.

A vágy titokzatos tárgya, Serena (Lawrence) már gyerekként elvesztette az egész családját egy tűzvészben, amiről eszünkbe is juthatnak olyan femme fatale-ok, mint az Elemi ösztön hősnője. És nem is járunk messze a valóságtól, a nő ugyanis korát megelőzően emancipált. Tud egyet s mást a faiparról, és rögtön látja, hogy Pemberton cége működhetne jóval hatékonyabban is. Ahogy férje a film elején, ő is tanúja lesz egy borzalmas balesetnek, és a jelenlévők közül egyedül ő tudja, mit kell tenni, ezzel megmenti egy munkás életét. Talpraesettebb, bátrabb mint a helyi férfiak, különösen mint Pemberton társa a cégnél, így aztán rövidesen már mindenki gyűlöli őt, miközben a mágnás egyenrangú partnert csinál belőle. Kívülálló, messziről jött idegen, aki felforgatja a helyiek életét, akik aztán kimutatják a foguk fehérjét. Mint valami női westernhős.

A románcból és melodrámából gyorsan női karriertörténet válik, az viszont ugyanilyen hamar átmegy bűnthrillerbe, amikor Pemberton választani kényszerül felesége és az ellene áskálódó férfiak között. Serena ekkor már kiköpött végzet asszonyaként viselkedik, noha a műfaj ezen a ponton nem is a film noir-hoz áll a legközelebb, hanem annak egyik alzsáneréhez, a film gris-hez, hisz városi sötétség helyett a Füstös Hegység szürkéje a miliő. A férfihős leszálló ágba kerül, és egy „fekete özvegy” löki még lejjebb, aki ráadásul életveszélyes fenyegetést is jelent számára, mivel a nő más férfiakat ugyanolyan könnyen manipulál, mint férjét. Hogy a noir fekete-fehérjéhez képest e filmben minden inkább „szürke”, azt jól példázza, hogy a karakterek közt nincsenek végletesen gonosz vagy jó figurák, még a femme fatale is két lábbal jár a földön.

Van még egy alműfaj, aminek a Serena a női verziójaként is értelmezhető: ez a háztáji (domestic) thriller, amelyben általában a hősnő ébred rá keserűen, hogy egy veszélyes férfihoz ment hozzá, vagy – ritkábban – épp fordítva (Holtodiglan). Bier munkája tehát több alkalommal is rendhagyó zsánerdarabnak ígéri magát, de végül a direktor egyik műfaji premisszát sem teljesíti be. Műve megmarad drámának, akként viszont éppoly együgyű, mint egy zsánerfilm, ám a tömegkultúra attrakcióit közben hiába várjuk tőle. Például onnan tudjuk, hogy valaki rosszban sántikál, hogy Cooperrel és Lawrence-szel ellentétben kopaszodik. Ezt a szkriptet soha nem fogják tanítani forgatókönyvírás kurzusokon, a cselekményt többször kínos véletlen egybeesések formálják. A hősnő páldául úgy tesz szert egy hűséges csatlósra, hogy épp azt a munkást menti meg egy baleset során, akinek gyerekkorában megjósolták, hogy egyszer jön majd egy nő, aki megmenti az életét.

Lawrence és Cooper alakításai most sem okoznak csalódást, van köztük kémia, de a szereplőválogatásról ennél több jót már nem lehet elmondani. Például a seriffet Toby Jones alakítja, aki kiváló színész, de ne feledjük, ő alakította Truman Capote-t A hírhedtben és az anyámasszony katonája hangmérnököt a Berberian Sound Studióban. A cselekmény gyengeségeire magyarázatot adhat, hogy a film regény-adaptáció, amit Bier ráadásul nem is jegyez forgatókönyvíróként. Sok tehetség ment veszendőbe e film készítése során, és ellentétben például a Michael Cimino-féle A Mennyország kapujával, Bier új mozija még csak bukásként sem nagyszabású.

Serena
Színes, feliratos, amerikai-francia romantikus dráma, 109 perc, 2014

Rendező: Susanne Bier
Forgatókönyvíró: Christopher Kyle, Ron Rash
Operatőr: Morten Soborg
Zene: Johan Söderqvist
Producer: Ben Cosgrove, Mark Cuban, Paula Mae Schwartz, Steve Schwartz, Todd Wagner
Vágó: Pernille Bech Christensen, Simon Webb

Szereplők: Jennifer Lawrence (Serena Pemberton), Bradley Cooper (George Pemberton), Rhys Ifans (Galloway)

Bemutató dátuma: 2015. május 28.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

16 éven aluliaknak nem ajánlott!