Édouard Louis az Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren, az Ab Ovo Kiadó 14-es standjánál két alkalommal dedikál:

2015. június 6-án, szombaton 18 órakor és június 7-én, vasárnap 16 órakor.

A könyv ünnepélyes bemutatójára 2015. június 8-án hétfőn 18 órakor kerül sor a budapesti Francia Intézet auditóriumában. Az íróval Pataki Pál, a könyv magyar fordítója és Jolsvai Júlia a kötet egyik szerkesztője beszélget. A beszélgetés szinkrontolmács segítségével lesz követhető.

Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel

Fordította: Pataki Pál

Édouard Louis 1992. október 30-án, Észak-Franciaországban született, itt játszódik első önéletrajzi regénye, a Leszámolás Eddyvel. Louis szegény, segélyekből élő családban nőtt fel. Kisgyerekkorától tudatában volt homoszexualitásának, mely szűkebb és tágabb környezetéből megdöbbenést, megvetést és agressziót váltott ki. Környezetéből kitörve érettségi után, bejutott a nagy presztízsű École Normale Supérieure-re Párizsban, ahol szociológiát tanul. Máris elismert Bourdieu-szakértő. 2013-ban megváltoztatta a nevét Édouard Louisra.

Huszonegy éves volt, amikor 2014-ben publikálta a Leszámolás Eddyvel című regényét. A könyv óriási visszhangot váltott ki, szerzőjét kivételes irodalmi tehetségként üdvözölték.

A könyv francia debütálása óta (eddig) 20 országban jelent meg, többek között kiadták Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Japánban, Koszovóban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Németországban.

A Le Figaro így írt róla: „Ritka, mint égboltunkon a Halley-üstökös átvonulása, hogy egy könyv annyira eltérjen a többitől, hogy már a létezése is csodának tekinthető, nem is találunk rá szavakat.”

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – akár ez az Anna Kareninából származó idézet is lehetne a mottója a francia irodalom új üdvöskéje, Édouard Louis első, önéletrajzi ihletettségű kisregényének. Mert, ahogy már rögtön az első sorokban írja az Eddy Bellegueule néven született szerző: „Nincs egyetlen boldog emlékem sem a gyerekkoromból. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy gyerekként soha nem éreztem magam boldognak, hogy soha nem örültem. Csakhogy a szenvedés korlátlan hatalom, elsöpör mindent, ami nem illeszkedik a rendszerébe.” (Bak Róbert – ekultura.hu)