A Titkos Invázió azért tud olyan összeszedett és nagyszabású crossover lenni, mert Brian Michael Bendis nem csak az esemény gerincét jelentő főminit írta (mint történt az az önmagában is helytálló Mutánsvilág vagy az önmagában már kevésbé értékelhető Polgárháború esetében), hanem a hozzá szorosan kapcsolódó két Bosszú Angyalai sorozatot és az inváziónak megágyazó történeteket (Káosz, Forradalom, Venom Bomb, Beszivárgás stb.) is.

Bendis éppen ezért már a Titkos Invázió első számban arcon rúgja a szuperhősöket, és a Skrullok alig pár óra leforgása alatt lebénítják Marvel univerzumot védelmező ügynökségeket (S.H.I.E.L.D., K.A.R.D.), szuperhős csapatokat (Fantasztikus Négyes, Mennydörgők, Iniciatíva stb.) és a Stark-konglomerátumhoz kapcsolódó szerveket (Stark művek, Ryker sziget, a Kocka, és az amerikai hadsereg) – megtehetik, hiszen már évek óta erre készülnek. Címével ellentétben a főmini nem is annyira az invázióról, mint inkább annak visszaszorításáról szól, arról, hogy a hősök, akik talán még soha korábban nem kaptak ekkora pofont, hogyan állnak talpra és foglalják vissza a Földet.

Bár ez önmagában is szolgál érdekes fordulatokkal (pl.: Kiről derül ki, hogy Skrull? Milyen hiba csúszik a számításokba?) és rengeteg eposzi csatajelenettel, hős-hős elleni küzdelemmel, a Titkos Invázió igazi ütőkártyáját a flashback jelenetek adják. A főminiben lényegében nincs is ilyen, de a két Bosszú Angyalai sorozat (Mighty és New Avengers) szinte másból sem áll, Bendis e sorozatokban bontja ki a főminiben zajló csihi-puhi messzire nyúló és közvetlen előzményeit is, a különböző hősök kicserélését (Elektra, Jessica, Hank Pym stb.), valamint fejti ki a Skrull hódítók motivációit.

Ez utóbbi a Titkos Invzázió legnagyobb érdeme, mert túl azon, hogy egy kivételesen átgondolt, szerteágazó és lendületes kalandtörténet (hibáival és kisebb ellentmondásaival együtt is, melyek már-már elkerülhetetlenek egy ilyen horderejű crossover esetében), amely egyaránt remekül bánik az idővel és a karaktereivel – Nick Furytól Maria Hillen, az Ifjú Angyalokon és Angyalokon keresztül egészen Norman Osbornig és a Mennydörgőkig. A képregény a Bendistől megszokott laza párbeszédekkel szórakoztat („Az én Istenemnek van egy pörölye!”), s az ellenségkép árnyalására is rengeteg panelt áldoz. Büszkeséggel és méltósággal, tiszteletre méltó elszánással és bátorsággal ruházza fel a zöld alakváltókat, így sikerül annyira elmélyíteni őket, hogy ne csak puszta püfölnivaló rosszfiúk legyenek.

Bendis egészen a 80-as évekig ugrik vissza (nem véletlen, hogy a Skrull hajóval érkező hősök is az akkoriban viselt maskaráikban feszítenek), és innen követhetjük nyomon az alakváltó agresszorok fanatizálódását, elsősorban az Anyakirálynő szemszögén keresztül, akit eleinte még visszafognak, de ahogy a helyzet egyre súlyosbodik, úgy erősödnek fel a szélsőséges nézetek. A jelen korunkkal való párhuzam nyilvánvaló, a Skrullok pedig beépülnek, és belülről próbálják meg bomlasztani a rendszert, bizalmatlanságot és gyűlöletet gerjeszteni a hősök között. A Föld egyedül a szerencsének köszönheti, hogy a Skrullokat végül sikerül visszaszorítani.

Bár a Skrulloknak is bőven kijut a szerencséből (Fury Titkos Háborúja, a Mutánsvilág, illetve a Polgárháború mind-mind tőlük függetlenül kirobbanó konfliktusok, nem úgy a Káosz vagy a Kitörés), mindenre ők sincsenek felkészülve, így aztán puszta mázli, hogy Brand ügynök megtalálja Reed Richards-ot, a legutóbbi Bosszú Angyalaiban feltűnt szuperbűnöző csapat a hősök oldalára áll, illetve az is, hogy a skrull Marvel Kapitány nem képes kiiktatni a Mennydörgőket.

A magyar kiadás szomorú – de ugyanakkor teljesen érthető – hiányossága, hogy a Mighty címből csak válogat, így a például Nick Fury Kommandójának az összeállítása épp úgy homályos folt marad a hazai olvasó számára, mint a tudathasadásos állapotban szenvedő Marvel Kapitány vívódása (és még lehetne sorolni), aki hiába skrull, ha egyszer egy embernek gondolja magát. A Titkos Invázió legkegyetlenebb momentumai közé tartoznak azok a részek, ahol a hősök végeznek a magukat szintén hősnek gondoló alakváltókkal, a skrull Amerika Kapitány szomorú haláltusája például az egyik legszívszaggatóbb jelenet. A hősöket érezhetően megrázza a sorozatos sokkhatás, mivel a véghajrában senkit nem kímélve kezdenek könyörtelen mészárlásba, ezzel egy sor katartikus pillanatot okoznak nekünk.

Bár a Mutánsvilág alaposan felborította a Marvel világát (vagy legalábbis az X-Menét mindenképpen, még ha az Astoishing X-Men egyáltalán nem is foglalkozott vele), és a Polgárháború is rengeteg hős hős elleni küzdelmet generált (a hazi kiadásból kimaradt Hulk Világháborúja pedig mintha nem is létezett volna soha), a fenálló status quót csak a Titkos Invázió borította fel igazán, hiszen miközben a zöld hódítók visszaszorultak, a hősök lejáratták magukat, az irányítást pedig olyan figurák ragadták magukhoz, akik morálisan nem kevésbé megkérdőjelezhetőek, mint a skrullok – a közelmúlt aktuálpolitikájával való analógia pedig továbbra is szembeötlő. A Bosszú Angyalai életébe most egy új korszak köszönt be, ahol Vasember a rossz, Osborn a jó, ahol a cél szentesíti az eszközt, és eltűnnek az ideák – de ez majd csak a következő Bosszú Angyalai-kötetekből derül majd ki, amik reméljük, hogy a Titkos Invázió örökségével és a hősök morális mélyrepülésével is számot vetnek.

Az Új Bosszú Angyalai: Titkos Invázió (2015)
Írta: Brian Michael Bendis
Rajzolta:  Francis Yu, Michael Gaydos, David Mack, Jim Cheung, Billy Tan, 
Secret Invasion #1–8 (2009)
The New Avengers #38–47 (2009)
The Mighty Avengers #15–16 (2009)

A sorozat korábbi részei:
Az új Bosszú Angyalai: Mutánsvilág
Az új Bosszú Angyalai: Polgárháború
Az új Bosszú Angyalai: Forradalom
Az új Bosszú Angyalai: Beszivárgás
A Bosszú Angyalai: Venom Bomb