A házigazda inkább a gátszakadás szót használta a fentebb említett jelenségre, amit aztán a két meghívott más-más módon fejtett ki. Totth Benedek esetében tulajdonképpen még csak az önmegértés időszaka zajlik, hiszen számára is kissé megmagyarázhatatlan, hogy egyszer csak kiszakadt belőle egy regény. Az elsősorban műfordítóként aktív Totth játszadozott már korábban a gondolattal, hogy szépíróként is kipróbálja magát, volt több regényötlete is, de mind a mai napig a Holtverseny az egyetlen írása, amit szépíróként publikált. Azóta is csak egy novellát írt, azt is felkérésre, és csak fel fogja olvasni, nem szánja nyomtatásba. A regény helyszíne és részben a témája saját sportolói múltja miatt adott volt, egyszerűbb volt egy ismert világba belehelyezni a cselekményt, és biztonságérzetet is adott. 

Mán-Várhegyi Réka sokat és sokfélét írt, már 2014 előtt is. Számára az jelentett áttörést, amikor a József Attila Kör JAKkendő-díjához összeállította a pályázati anyagát, a későbbi győztes kötetet, ami végül a Boldogtalanság az Auróra-telepen címet kapta. Ekkor tekintett először írásaira úgy, mint egy lehetséges könyv részeire, és látta át azt is, hogy milyen témák és megközelítési módon állnak hozzá a legközelebb. Tulajdonképpen ekkor kezdett el hinni abban, hogy van értelme annak, amit csinál. Azóta különböző korosztályoknak szóló könyvei is megjelentek, legutóbb a Szupermenők című kamaszoknak szóló naplóregény, illetve a Könyvhétre jön majd egy egészen kicsi - de már önálló - olvasóknak, hétéveseknek szóló kisregény: Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök.

Gaborják Ádám szerint még ez utóbbiban is érződik a jellegzetes karakter- és helyszínválasztás. Bár az elbeszéléskötetet címe alapján annak kritikusai könnyedén a lakótelepek világának ábrázolóját látják Mán-Várhegyi Rékában, az ő számára a történetei helyszíne sokkal inkább keverék színtér, amibe marosvásárhelyi gyermekkori élményei és a budapesti nem tipikusan lakótelepi környezet is beleszövődik, így lesz ebből aztán egy különös hangulatú világ, amit tényleg legkönnyebben az Auróra-telep szóösszetétellel lehet megragadni. Nem véletlen, hogy  a Szupermenők is egy ilyen közegben játszódik, a szerző ugyanis szándékoltan nem akarta a budai gimnáziumok világát, mint klisét felhasználni. Ennek ellenére kapott már olyan visszajelzést kamasz olvasótól, hogy "a naplót író és gitározó kamaszlány, aki menő akar lenni" motívum még így is túl sablonos.  A karakterek jellegzetessége pedig leginkább a fél életet élő figurákban mutatkozik meg, frusztrált, szorongó alakokban, akiket valami belső gát akadályoz a boldogság megtalálásában. Mán-Várhegyit tudatosan foglalkoztatja ez a téma, hogy milyen belső blokkok  (önsorsrontó ösztönök) állnak az önkiteljesedés útjában.  

Fontos kérdése volt a beszélgetésnek, hogy ha kamaszokról is szól egy regény, mennyiben szól egyben nekik is. Totth Benedek először aggódott, még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy jelezni kellene a borítón, hogy a Holtverseny felnőtteknek szól. Nem maga az olvasás ténye aggasztotta, hanem belegondolt abba, hogy mennyire rossz lenne, ha valaki ezzel a szöveggel magára maradna, nem lenne kivel megbeszélnie. Mán-Várhegyi Réka szerint nem kell annyira aggódni, hiszen 17-18 éves fiatalok, ha kézbe vesznek egy kortárs regényt, valószínűleg olvastak már előtte is könyveket, adott esetben akár nehezen emészthetőek, Totth azonban saját kamaszkori tapasztalatából indult ki, miszerint nem mindig jókor találta meg olvasóként ezekben az években egy-egy regény. Idővel aztán azért is enyhült az aggodalma, mert közben találkozott olyan középiskolásokkal, akik nem csak olvasták a Holtversenyt, de baráti közegben megbeszélték, feldolgozták az olvasottakat.   

A közelebbi  és távolabbi terveket tekintve Totth Benedek most épp a regénye forgatókönyvvé átírásával foglalkozik, mint ahogy ironikusan a mediális különbségekre utalva megjegyezte: a címe még maradt ugyanaz. Mán-Várhegyi Réka pedig akkor szeretne legközelebb az olvasói elé állni, mikor évek óta írt , felnőtteknek szóló regényét befejezi.