PRAE.HU: Ha jól tudom, folytatódik az Amíg utazunk sorozat. Mikorra várhatjuk a legújabb részt?

Gévai Csilla: Június végére várjuk az Amíg repülünk-et.

PRAE.HU: Hogyan alakul most a történet?

Bali bácsi és Doma anyukája meghívást kap Alaszkába egy nyelvészeti konferenciára. Ez a meghívás beindítja Doma fantáziáját, s hogy milyen mértékben: nos, erről szól a könyv.

PRAE.HU: Miért érezted fontosnak ezt a témát, mi késztetett a könyv megírására?

Alapvetően próbálok alapos lenni, így meg sem fordult a fejemben, hogy nem lesz az Amíg utazunk sorozatnak olyan része, ahol nem térek ki részletesen a repülőkre és a repülésre. Nanuk, a könyv egyik főszereplője alaszkai inuit kisfiú,  így nem volt nehéz kitalálnom, hogy hová kellene elrepülniük a könyv szereplőinek.

PRAE.HU: Valódi élményekből születtek a sorozat darabjai?

Az az élmény valódi, hogy mindig is éreztem, hogy milyen jó volna egy olyan közlekedős könyv, amit pont akkor lehet olvasni, amikor utazunk. Két gyerekem van, náluk bevált. A könyvek szereplőinek felnőtt tagjait mind barátaimról mintáztam, én magam a Gellért téren nőttem fel, ezek is valódi élmények.

PRAE.HU:  És van inuit barátnőd?

Sajnos nincs. Illetve minden inuit a barátom!

PRAE.HU: Egyre többet írsz, és egyre kevesebbet illusztrálsz, miért?

Őszintén? Illusztrálni szerintem nehezebb, nekem sok időt vesz igénybe olyan könyvet készíteni, amivel igazán meg vagyok elégedve. Ezért aztán kevesebbet is illusztrálok. Viszont az írásban most megleltem egy olyan vonalat, ami számomra kísérleti és izgalmas út, boldoggá tesz. Így most többet írok.

PRAE.HU: Az első részben Domáék Budapestet mutatják meg Nanuknak. Mi alapján válogattál, hogy mi kerüljön bele a könyvbe?

Budapesten voltam gyerek, vagyok felnőtt. Tele vagyok a városról olyan speciális tudással, amit minél több gyerekkel és felnőttel meg akarok osztani. Szeretném, ha ikonikussá válhatna sok olyan érdekes hely, ami nincs annyira a város központjában. Ennek az egész törekvésemnek lehetne az egyik ikonikus helye például a Budafok egyik dombján található síremlék, a Törley Mauzóleum. Ezek a városunk kincsei, szeretek róluk beszélni,  mutogatni őket!

PRAE.HU: Sok praktikus tanács is beleépült a szövegbe. Ezeket előre eltervezted vagy írás közben jöttek?

Szeretem, ha egy szöveg többrétegű. Az Amíg utazunkban van az alapsztori, amelyben megpróbáltam az inuit kultúráról is beszélni, illetve Bali bácsi, a mogorva nyelvész révén irodalmi vendégszövegeket is belecsempésztem a könyvbe. A célom az, hogy miközben olvassák a gyerekek a könyvet, csaponghassak a témákban, kizökkenthessem helyzetekből a szereplőimet, mert azt tapasztalom, hogy így könnyebben megtartható a gyerek figyelme, és „csak úgy" megjegyzik az amúgy túl száraz információkat is. Ha így kérdezed, akkor az a válaszom, hogy igen, előre elterveztem.

PRAE.HU: Közlekedési és várostörténeti érdekességek is jócskán szerepelnek, sokáig gyűjtögetted ezeket?

Igen, jócskán kutakodtam a témában, de van egy csodálatos szerkesztője is a könyvnek, Győri Hannának hívják, az ő érdeme is, hogy alapos és pontos ismeretek kerülnek végül a könyvbe. Például az Amíg repülünknél szinte kötekedő szemmel kellett végigolavasnia a szöveget, hiszen egy-egy megfogalmazásbeli eltérés is „végzetes" lehet ebben a témában, és szerencsére sok az éber apuka, aki rögtön jelzi, ha valami „nem úgy" van. A legnagyobb bókot egy közlekedéstörténésztől kaptam, aki egy szaklapban méltatta az Amíg utazunk közlekedéstörténeti korrektségét. Ez nekem nagyon nagy szó!

PRAE.HU: Hogyan döntötted el, hogy melyik jármű kerüljön be, s melyik ne?

A történet nagyon meghatározta a bekerülő járművek sorrendjét. Szerintem ebből a sorozatból nem maradt ki végül egyik közlekedési eszköz sem. Juhhéé!

PRAE.HU: Mi volt az oka, hogy bár magad is illusztrátor vagy, mégsem te rajzoltad a könyvet?

Nem tudok és nem is szeretek trolit rajzolni. Először úgy volt, hogy én rajzolom, de mikor beláttam, hogy ez nekem sok lenne, rögtön Baranyai (b) András neve ugrott be, hogy ennek a könyvnek a megrajzolására ő a legalkalmasabb illusztrátor. Nagyon szeretem András képi humorát, képeinek részletgazdagságát, vizuális fáradhatatlanságát. A visszajelzések is nagyon jók az illusztrációkkal kapcsolatban, mind a gyerekek, mind a szigorú szakma szereti ezeket a képeket.

PRAE.HU: A második részben nagyobb kirándulásokat is tesznek a szereplők, de a közlekedéstörténet továbbra is előtérben marad. Hány kötetet lehet szerinted így megírni?

Hármat biztosan.

PRAE.HU: Van olyan közlekedési eszköz, forma, amiről még mindenképp akarsz mesélni?

A témák engem sokszor meglátogatnak, ha meglátok majd valami olyan járművet, ami megérint, biztos megírom.

PRAE.HU: Bizonyára véletlen, de nekem Nanukról egyből az egyik Pöttyös Panni jutott eszembe, ahol egy talán kínai fiúcska jön látogatóba Pannihoz. Nagyon féltem attól az illusztrációtól.

Sajnálom, hogy féltél tőle, de aki könyvet vesz a kezébe gyerekkorában, az bele fog futni ilyen vizuális félelmekbe. Én egy bagolytól és egy teknősbékától féltem évekig! De a jó hír: felnőttkorodra pont ezek a félelmetesnek tűnő képek maradnak meg a legjobban, és még az is lehet, hogy pont ezekkel a lényekkel nagyon is dolgod van az életben!

Fotó: Szöllősi Mátyás