PRAE.HU.: Hulse 1955-ben született angol fordító, kritikus és költő, világutazó, a Warwicki egyetemen tanít költészetet és összehasonlító irodalmat. Önéletrajzi verseiből kiderül, nemcsak angol, német anyanyelvű is. Hogyhogy két anyanyelvű?

A nagypapa német feleséget vitt haza, ez nagy bátorság lehetett, éppen amikor Anglia legyőzte Németországot. Michael Hulse így német származású is, sőt, 18-47 éves kora között Kölnben élt, a televízióban dolgozott, Goethét és Rilkét fordított angolra. Egy másik művét is megkaptam tőle, még hagyományos postán érkezett, meg is jelent a Parnasszus folyóirat 1998 őszi számában. A címe A háborúság ősanyja I-V.  A versben az egyik síkon Inanna sumér istennő egy-egy fátylát levetve vetkőzik, miközben az amerikai katonák és katonanők „repülőgépről kibasszák a bombákat” – így fogalmaz a több stílusréteget alkalmazó modern költő. Gyakorlatilag élete nagy részét Hulse német kultúrában élte, németből doktorált, 2002-ben ment vissza Angliába, Warwickba, ott professzor. Azt még érdemes tudni róla, hogy ő állítja össze az Annual English Poetry-t. Ezenkívül világutazó, felolvasó útjait Kanadába, Ausztráliába, főleg angol nyelvterületekre teszi. Ide is készül, még lehet szerencsénk.

PRAE.HU.: Személyesen nem találkoztál vele?

Még nem. Az akkori barátnője, Claudia, Kölnből járt nálunk, magyarul tanult. Elvittem egy Kaláka koncertre. Gryllus Vilmost bemutattam neki, erre ő azt mondta, aha, Gryllus Villamos! Közelített a magyar nyelvhez…

PRAE.HU.: Ez az első megjelent Hulse könyv magyarul. Eredeti címe The Secret History és 2009-ben jelent meg. Hátoldalán azt írják –, Michael Hulse mélyen megrendítő új verseskötete kitartó, folyamatos meditáció az otthon értelméről. Nagy képzelőerő, érzelmi közvetlenség jellemzi, soha ennyire nem volt sodró és ilyen gyöngéd, egyúttal érzelmileg fűtött. Mestermű az alkotó erejének csúcspontján… Hogyan határoznád meg a műfaját?

Költői memoárnak nevezném, laza fűzérnek gyerekkortól a jövőig, olyan, mint egy mozaik. Az eredeti borítója jobban is tetszik, ravennai mozaikot ábrázol, amelyen pontosan a kötet címadó csúcsfejezetében megjelenő bárány simogatása látható. A bárány Jézus allegóriája.

PRAE.HU.: Hogy fordítottad? Úgy, mint Dylan Thomast, versenként, tetszés szerinti sorrendben?

Ezek nem egyes költemények, inkább verses regény, „balról jobbra”, elejétől a végéig kell fordítani. És nem is Dylan Thomas. Dylant több mint húsz évig és jónéhány depresszió árán fordítottam. Ez a könyv pedig, mai szerző önéletrajzi memoárja, elég gyorsan le lehet fordítani.

PRAE.HU.: A cím, „A titkos történelem” akkor a szerző magán-történelmére utal?

Igen, azt fedi föl. Hulse nagyon józan kultúrember, nagyon okos, – egész Európa művészete benne van a művében. Említettem, hogy „balról jobbra” kell fordítani, ennek ellenére nem így születhettek a művek, hanem mint nagy világutazónak, vannak görög, kelet-ázsiai, németországi, angliai, múlt- meg jövő-beli versei is. Valószínűleg külön írta meg őket és egy nagyon jó, laza, de logikus rendben, a múlttól, a nagyapa emlékétől a jövendő társáig tart az egész cselekmény. Logikus verses regénynek áll össze a végeredmény. Formájában a prózaversektől a líra felé halad. A kétharmadánál következnek a Schubert idézetek, például: a Winterreise (Téli utazás) című versénél megjelenik a halál árnyéka, amelyben elszomorodik a szöveg. Ahol magányról szól, ott már kötött verseket ír, és ez jól is jön a fordítónak, aki épp ezt szereti.

PRAE.HU.: Te például inkább ugye a kötött formákat szereted? Még mi ragadott meg a költészetében?

Egyrészt kultúrköltő, másrészt rendkívül művelt, okos, profi költészet az övé. Az egyik énem a kultúrköltészet, a másik a líra, mint ahogy Jeszenyin a lírai, Mandelstam a kultúrköltészeti énemet találta el.

PRAE.HU.: Költői estjeidet mindig zenékkel tele állítod össze, mint ahogy ennek a kötetnek a bemutatóját is, amit a „Vallai-kert”-ben rendeztetek. Érdekes még, hogy saját verseidet, és minden fordított költődet Závori Andrea színművész tolmácsolja.

Igen, ő különösen ráérez ezekre a költői világokra. A Hulse-esten angolul is elhangzott néhány részlet Martin O’Regan előadásában. És a zene, az minden estemen fontos szerepet játszik, most  Schubert-, Schumann-, Haydn-, Beethoven-, Vivaldi-dalok hangzottak el Gaál-Wéber Ildikó opera- és dalénekesnő előadásában, Turós Eszter zongoraművész kísérte zongorán. A Krisztus köpenye című fejezet olasz történet, amelyhez Luzzi Ave Maria-ját adták elő döbbenetes hangon. A szerző nem hívő ember, szkeptikus, hiszen bigottan katolikus nevelést kapott. Kétszer mutatják meg neki e köpenyt és másodszor sem hiszi el az eredetiségét. Hedonista életszeretet csap ki ebből a kötetből, érzékiségében tudja megragadni az élet örömeit. Ezenkívül, kultúremberként többféle zenét említ, a „Da Vinci” című versében például Mozartot. A záró részben, ami már teljesen lírai, a „Meg-nem-született lányunkhoz” címűben, pedig a lányának adja örökségül az egész európai kultúrát, például a Chartres-i katedrálist avagy Beethovent. Ezért fejeződött be a bemutató-est Beethoven Patetikus szonátája II., lassú tételével.

PRAE.HU.: Lesz folytatása a magyar Hulse verseknek? Fordítani kívánsz még tőle?

A szerző elküldte az újabb kötetét, az a címe, hogy „Half Life”, nyilván Dantéra utal. „Az életút fele”, így lesz a kötet címe magyarul. Aztán még megcsinálnám az „Eating strawberries in the Necropolis” című kötetét, – úgy fordítanám, hogy „Eperészés a halottak városában”. Az meg valószínűleg kínai téma. Nagyon érdekes költő! Helyenként briliáns, helyenként meg frivol. Aztán, amikor a Bellini Madonnát szemlélő szerelméről ír, áhítat és emelkedettség hangján szólal.