Miroslava Vallová a szlovák Irodalmi és Információs Központi vezetője elmondta, azért látogattak idén Budapestre, mert mindig is lenyűgözte őket az a mód, ahogyan a magyarok szerzőiket "gondozzák", azaz az olvasóközönséggel megismertetik itthon és külföldön egyaránt. Ezenkívül kíváncsian figyelik, szervezői oldalról hogyan is zajlik egy olyan esemény, mint a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Vallová beszélt korábbi szlovák és magyar irodalmi együttműködésekről, és hogy a jövő évi díszvendégség már most mennyi szervezési munkát jelent. Reméli, ha idén még csak a spájzban is van a szlovák irodalom, jövőre már eljut a hálószobáig.  

Hushegyi Gábor, a budapesti Szlovák Intézet igazgatója is úgy gondolja, hogy kivételes alkalom ez a két ország irodalmi életének viszonyában, hiszen egy kissé eltávolodott egymástól a két nemzet, ezt mutatja az is, hogy néhány évig nem volt jelen saját standdal Szlovákia a Könyvfesztiválon. Hushegyi felhívta a kiadók és a sajtó képviselőinek a figyelmét arra, hogy a Szlovák Intézet  egész évben készen áll arra, hogy intenzíven együttműködjön az szervezésben érdekeltettek, és segítsék a szlovák könyvek fordítását és megjelentetését magyar nyelven.

Esterházy Péter arról beszélt, hogy megszoktuk, hogy – Batsányi Jánost idézve – Párizsra, azaz Nyugatra, a nagy nemzetek felé néz tekintetünk, de nem igazán szoktunk Kolozsvárra, Pozsonyra vagy Szabadkára figyelni. Nem ismerik egymást az egymás mellett élő nemzetek, pedig képletesen szólva az ablakaink ugyanarra az udvarra néznek. Létezik valamiféle közös tudásunk, ami csak akkor lenne képes működni, ha formát találnánk hozzá. A jövő évi Könyvfesztivál szlovák díszvendégsége  jó alkalom lehet arra, hogy saját  magunk kisszerűségére és korlátoltságára is rálássunk, azokra az előítéletekre és nagyképűségekre, ahogyan Szlovákiához viszonyulunk. Sok terhet e téren egy ilyen könyves rendezvényre persze nem szabad rátenni, legyen könnyed a program, de a bemutatandó szerzők és könyvek, a megrendezendő programok révén – akár észrevétlenül is – végbemehet mindez. Ha vannak közös traumáink, akkor lehetne végre közös Traumunk, azaz közös álmunk is, de az is még nagyon sok munkát jelent. 

Pavel Vilikovský az ezeréves együttélésről és ebből következően a gondolkodásmódunk, világérzékelésünk hasonlóságáról beszélt. Voltak ugyan törések, konfliktusok, amelyek elválasztottak bennünket, és most az ellenkező oldalon "traumázunk", de ez nem jelenti azt, hogy ami a másik oldalon történik, ne lenne érdekes. Esterházyhoz hasonlóan ő is felemlegette a provinciális gondolkodást, mint egyik akadályát a sikeres együttműködésének, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezt a rossz tulajdonságot idővel mindkét oldalon sikerül lerázni magunkról. 

Kőrösi P. József a Noran Kiadó képviseletében úgy fogalmazott, hogy számára sokkal szimpatikusabb, ha kis népek mutatkoznak be a könyvfesztiválon, mert az ő irodalmunk népszerűsítésének valóban nagyon sokat jelent egy ilyen díszvendégség. A kiadó a jövő évi rendezvényre a Modern Dekameron címet viselő, egy-egy nemzet huszadik századi irodalmát bemutató sorozat szlovák kötetével és egy a kortárs prózát bemutató antológiával készül.

Szigeti László, a Kalligram Kiadó vezetője szerint a díszvendégség egy kicsit a beidegződéseket is felülírhatja majd, és a gondolkodásmódban árnyalatnyi hangsúlyeltolódást eredményezhet: ne a szlovákok érezzék nagy megtiszteltetésnek a meghívást a Könyvfesztiválra, hanem a magyar olvasók, hogy a szlovák irodalommal ismerkedhetnek. Szlovákia egy erős, modern állam és nemzet, amelynek megvan a maga határozott identitása, és ennek egy hangsúlyos vetülete, hogy a szlovákok pontosan tudják hova akarnak tartozni, sokkal erősebb az európaiságtudat náluk, mint Magyarországon. A jövő évi szlovák díszvendégség tehát e téren is szolgálhat majd hasznos tanulságokkal. 

Fotó: Bach Máté