Rumini, Két kis dinó, Maszat, Panka és Csiribí – közkedvelt sorozatok, nem csoda, ha a szerző újabb könyvei is vonzzák a gyerekeket, azokat is, akik csak most ismerkednek az olvasás örömével. Hogyan lehetne örömmel tanulni olvasni? Ez a kérdés foglalkoztatta a szakembereket, szerkesztőket és szerzőket, amikor elindították a sorozatot, ami nem más, mint egy szisztematikusan felépített, pedagógusi szakértelemmel megtámogatott kortárs magyar „olvasni tanulok”, amely négy különböző nehézségi szinten készült 6-9 éveseknek.

A cél az volt, hogy akikben már megjelent az önálló olvasás iránti vágy, minőségi, hazai kortárs íróktól származó szövegeket kapjanak, amelyek életkoruknak megfelelő kérdésekkel foglalkoznak, bővítik ismereteiket. A történetek lazán összefüggnek egymással, de önállóan is olvashatók – a téma érdekessége vonzó képi világgal párosul. A kiadó Berg Judit könyveivel indított, amelyben négy tökmag, Benő, Minka, Rézi és Palkó kalandjait követhetjük nyomon. A rövid fejezetek, sok-sok kép, izgalmas történet, meghozzák a kedvet az olvasáshoz. A sorozat darabjai folyamatosan egyre hosszabb, összetettebb, szókincsben változatosabb történeteket tartalmaznak. Az első kötet a Tökmagok Afrikában, az 1. szintnek felel meg, oldalanként 2-5 mondat, könnyen kiolvasható szavak, egyszerű, könnyen követhető történet, nagy betűk. Ezután módosul a tördelés, a Tökmagok a tűzhányón, majd a korallzátonyon és végül a piramisban próbálnak szerencsét. 

Pillantsunk bele, hogy a kedves, érdekfeszítő, pergő közös mesélés és beszélgetés hogyan zajlik. A gyerekek, legtöbben szülővel, babzsákokon körben ülnek, Berg Judit középen áll, jön-megy, magyaráz, kérdez és Mészely Ilka egy táblára rajzol: „Hú ez egy egész különleges vulkán, keresztbe van vágva!” – nézik a képet a gyerekek a szerzővel együtt. Folyik a láva – mondja az egyikük. Mi az a láva? – kérdezi az író. Forró kőzet – hangzik a válasz. Ez egy nagyon szuper, tudományos magyarázat volt! – dicséri a kislányt máris azt tudakolva, hogy hívják a vulkán száját. Kráter! És azt a csövet hogy nevezik, amin keresztül kijön a láva, a föld mélyén egy hatalmas üregből, ami tele van lávával? Magzat – jön a „majdnem” jó válasz, persze a magmára gondolt a gyerek; tisztázzák: a magma a magma kamrában van és a kürtőn keresztül jön ki… Megtudjuk azt is, micsoda foglalkozás a vulkanológus (aki megvizsgálja a vulkánt), és hogy a botanikus nem ám botokat farag, hanem növényekkel foglalkozik. Nagyon sokat tudtok a világról! – lelkesedik a szerző, akit egy aktív kisfiú azonnal kiegészít: „Mondok valamit! A vulkánból nemcsak láva jön ki, hanem lávagolyó meg füst és hamu.”

A korallzátonyos könyvben kicsit több a szöveg, ez már másodikosoknak való. Palkó, az egyik tökmag összetalálkozik az erdőben két sünnel, akik azzal a hírrel fogadják, hogy a tenger mélyén rokonaik élnek. Rokonok-e a sünök és a tengeri sünök? Neem! Miért nem? A tengeri sünöknek nincs fejük. Lábuk sincs – veti közbe egy kislány. (Csak nem tengeri sünológusnak készül??) Vajon hogy esznek, ha nincs fejük? Nem, nem a tüskéiken keresztül… de ha már láttatok tengeri sün vázat, tudhatjátok. Ilka le is rajzolja: úgy néz ki, mint egy pici sütőtök, tele apró lukakkal, abból jönnek ki a tüskék, és az alul lévő nagy luk a szája. Vajon hogyan eszik ezzel? Beszippantja! – jeleskedik egy kisfiú, aki a következő fordulóban a kígyóuborkát sajnos összetéveszti a tengeriuborkával. A lányok persze jobban ismerik a kígyóuborkát, zöldségesnél kapható, mondják, és nem állat, hanem növény. Szerepel még a könyvben két régész. Mit csinálnak a régészek a tengerben? Régi dolgokat keresnek. (Ha máskor nem, itt aztán a gyerekek elemükben érzik magukat: Elsüllyedt hajók, kincsek, elsüllyedt városok kerülnek szóba!) A mese két régésze búvárruhában leereszkedik a tenger mélyére és a hajóroncson dolgoznak. Régi tárgyakat, kincseket, ékszereket keresnek, a kapitány iránytűjét is megtalálták. Az összes lelet egyből megy a múzeumba.

A negyedik könyv a Tökmagok talán legizgalmasabb kalandjait meséli el: Tök-ma-gok a pi-ra-mis-ban – olvassa szótagolva a címet egy elsős kisfiú, nagyon ügyesen. Ezúttal is sikeres a kérdés-felelek játék: Mi az a piramis? Egy nagy épület, kövekből építik meg. Mi van benne? Van-e benne játszóház? Neem! Van-e benne kiállítás? Neem! Van- e benne étterem? Neeem! Meghalt fáraó van benne. Ki az a fáraó? Egyiptomi uralkodó. Hol van Egyiptom? A sivatagban. De melyik földrészen? Afrikában. Vannak más országokban is piramisok? Dél-Amerikában például, oda nem fáraókat temettek; de ebben a kalandban Afrikába jutnak el a Tökmagok egy fura varázslat révén, folytatódik a történet. Szóba kerül a titkosírás, a hieroglifa, ami nem egy olyan fa, amin a hierogli gyümölcs nő – viccelődik a szerző, hanem az egyiptomi írás és furcsa vonalakból, képekből áll. Tudjátok-e mely állatok voltak a szent állataik? Macska – mondja egy kislány. És melyik Istennőnek volt ő az állata? Básztet istennőnek – mondja a kislány, aki harmadikos, és már ilyeneket tud. Ebben a könyvben a Tökmagok véletlenül belekeverednek egy varázslatba, egy szkarabeuszbogár (magyarul ganajtúró, galacsinhajtó) segítségével, ami az egyiptomiak szent állata volt. Persze, hogy az ókori Egyiptomban lyukadnak ki, amikor a piramist előkészítik a másnapi temetésre... A Tökmagok bejutnak a piramisba? Igeen! Találkoznak a sírrablók megfékezésére készített csapdákkal? Igeen! Kijutnak? Igeeen! Közben természetesen sokféle trükköt bevetnek. Ez a könyv majdnem olyan, mint egy igazi regény, belelapoznak –, éppen csak két kis kép került egy oldalra és vannak nagy képek is. Láthatók például a hieroglifák. A program befejeztével a kis olvasók a szerzőktől dedikációt kaphattak könyvükbe. Lehetséges, hogy már a kézírást is ki tudják betűzni – ha a hieroglifákat még nem is.

Fotó: Bach Máté