A javítás számos ok miatt lehet szükségszerű. Van „önjavítás szépészeti okokból”, mert „nem sikerült a sort, ahogy a színész mondaná, jól odarakni neki”, így lesz a Vénusz, égi szférájából végűből: míg te, a gyilkosom, ki romba dönt, / úgy ragyogsz, mint a Vénusz odafönt. Van „igazi filológiai probléma, ún. krux”, mondjuk az ominózus frailty, thy name is woman, ami kapcsán Nádasdy elmondja: „Én nem tudom elképzelni, hogy a szövegemben Arany János-idézetek legyenek. Kilóg a szövegből, és úgy tűnik hirtelen, mintha a színész mást kezdene mondani, mintha eszébe jutnának az iskolai évei. Szinte halljuk az idézőjelet.” Van még „műhelyjavítás”, mert például a Laertest ma Lá-er-tésznek (tá-ti-tá) mondjuk, görögösen, míg régebb az angol kiejtéshez hasonlóbb Lá-eer-tes (ti-tá-ti) volt használatos, és minthogy későn vette észre a hibát, muszáj volt átírnia a sort, hogy kijöjjön a jambus.

Gyakran van olyan, hogy rendezők, színészek szólnak, hogy csalárd az operalibrettó, és így lesz helyette galád, mert az operalibrettó és a rendes élet határmezsgyéjén „a galád még beleillik az életbe”. Nádasdy egyébként nyitott a kritikai megjegyzésekre: „Az egész bagázson: van még ilyen szó, hogy bagázs, fiatalok? Az elég, ha értitek, nem kell, hogy használjátok, mert Malvolio bácsi idős már.” Vagy amikor Polonius Laerteshez intézett atyai jótanácsaival gyűlik meg a baja: „Az utolsó nagyon szép, csak nem tudom, mit jelent. Ami a legfőbb: ne hazudj magadnak, / s ebből következik, mint napra éj, / hogy más emberrel sem leszel hamis. Ez a 2013-as változatom legalább értelmes. Bármit is gondolt Shakespeare, én ezt gondolom. De az utolsó sor nem szép, (mekegve) más emb-er-rel sem le-szel hamis, hogy szól ez, nem vagyok megelégedve, az emailcímemre lehet küldeni az ajánlatokat.”

Van olyan kritika, amit legszívessen nem hallgatna meg, például annál a sornál, ami angolul these are but wild and whirling words, my lord, amit Nádasdy legszívesebben és eleinte fenség, te csak beszélsz itt összevisszára fordított és fordítana, de aztán rászóltak, hogy ez nagyon nem az, mint az eredeti, és így lett belőle két nekifutás után fenség, ez csupa zilált zagyvaság. „Tessék, alliteráció is van meg minden. Lehet, hogy ha a nagyfiú leszek, és leseprem az összes kritikusokat, akkor visszaírom az elsőre, mert hiába Shakespeare és a költőiség, ezt lehet jól mondani.” Szó esik az Arany János-i szállóigék újrafordításáról is, és üdítő az, ahogy Nádasdy – a maga alázatos és szeretetteljes modorában – teljesen hatástalanítja ezeket. Például azt mondja Arany: Kizökkent az idő, ó kárhozat / Hogy én születtem helyre tolni azt! Mire Nádasdy: „Ez nagyon szép. De egyrészt ezt már le lett írva, másrészt szerintem nem ezt mondja az angolban. Illetve most nem azért vagyok itt, hogy a kollégákat kritizáljam, de ezt az azt nehezen bocsátom meg. Ez olyan, mintha azt mondanánk: az asztalon találtam egy szendvicset, és megettem azt.” Illetve, hogy a the time nem az időre vonatkozik, hanem a pillanatra, a mostani időszakra, meg hogy „dehogyis ül rajta átok, itt még nem a kiválasztottság tudata beszél, az o cursed spite ebben a korban rendes káromkodásnak számít”. Így lesz Nádasdynál az említett rész: A világ kibicsaklott, hihetetlen, / hogy helyrerakni éppen én születtem!

A nyelvezet archaikussága vagy aktualitása nem mindig egyértelmű. Claudius például azt mondja Rosencrantznak és Guildensternek, hogy vonják be őt is vidám dolgaikba, ahol az eredeti pleasures azért kap ilyen furcsa magyar megfelelőt, mert „Claudius itt olyan, mint a szülő, amikor bemegy a barátaival időt töltő gyerekhez a szobába, és azt mondja nekik, csináljátok csak a vidám dolgaitokat.” Máshol az archaizmust egyértelműen javítani kell, így lesz a bőkezűn adott tanácsai helyett az önök bölcs és bőkezűen osztott tanácsai: „Nekem is becsúszott egy kis archaizmus, mert azt gondolom, hogy hú, de nagyon szép, régi színdarab, pedig nem szép, régi, csak szép.”

És így tovább, végigmegyünk egy tucatnyi szövegrészleten, én pedig arra gondolok, hogy egész nap tudnám ezt csinálni vele. Tetszik, ahogy Nádasdy kinyílik és sebezhetővé válik, ahogy az is, hogy nem félti sem a tudását, sem pedig a tökéletlenségét megmutatni. Jófej fordítói gyorstalpaló, tökéletes program a könyvfesztivál utolsó napjára.

Fotó: Bach Máté