Nyáry szerint interjúkötetről meglehetősen nehéz beszélgetni, mert vagy az van, hogy ugyanazokat kérdezed, amiket a kötet, akkor nem mondtál semmi újat, vagy tök másokat, akkor pedig a kötet nem mondott eleget. Jobb híján azt választja, hogy a 65-ös számot, EP éveinek számát járja körbe: “a 65 négyzete 4225, köbe 274 625, négyzetgyöke 8,06226, köbgyöke 4,02073, reciproka 0,015385”, kezdi, a 65 félprím is, az 5 és a 13 szorzata, és ahogy az Estiben EP már leírta “a 65 kis szerencsével megúszható, de a 70 és 75 esetében már nincs esély, csak behajolás”. Most akkor a 65 megúszás vagy behajolás, hangzik el a kérdés, Esterházy szerint csak folyamatos behajolás van. “A 65 év azonban komoly dolog, a legjobb benne, hogy ingyé’ utazom, amiben van valami szabadság. Más kérdés, hogy nincs is ott dolgom.”

Ezután megismerjük még a 65 egyéb tulajdonságait, de ezt már az istennek sem tudom követni, lényeg, hogy Birnbaum is megkapja a maga bemelegítő kérdését, hogy ha már ‘91-ben megjelent egy ilyen beszélgetés-kötet, az Esterházy-kalauz, akkor most ez annak a javítása-e. Abszolút nem, ez egy teljesen más könyv, mondja az irodalomtörténész, majd hozzáteszi, hogy a kalauz csak amolyan bevezetésféle volt, ez a mostani pedig life&work-típusú kötet. Elárulja azt is, hogy ha Esterházyn múlik, akkor nincs ez sem, hiszen ő nemet mondott az összes ilyen felvetésére: szó sem lehetett a könyvről, mely sorra venné a munkáit, illetve arról sem, amiben Birnbaum Esterházyról, Spiróról és Konrádról írt volna, sőt e mostani interjúkötet ötletét sem hagyta jóvá, azonban 2 évvel ezelőtt Morcsányi azt mondta, hogy érdekli a dolog, innentől kezdve ez eldőlt, EP-nek nem volt mit tennie ellene.

És ebben a kötetben akkor fény derül minden titokra? – érkezik Nyáry következő kérdése, amire Esterházy csípőből rávágja, hogy nyilván nem, de egyébként sohasem, mert ahogy a szöveg és a nyelv is mindig hordoz magában bizonyos megfejthetetlenséget, úgy az adott személy is. Birnbaum hozzáteszi, hogy kérdés sincs olyan a világon, amire csak egyetlen lehetséges igaz választ lehetne adni, Esterházy minden kérdésére válaszolt, és ezek a feleletek ott és akkor igazak voltak, de ez nem jelenti, hogy az író máskor vagy máshol is ugyanazt adná válaszul.

Rátérünk a “hogy ismerkedtetek meg?” kérdésre, “mondja el nekik mélyen, de ne olyan mélyen”, kacsint ki EP, majd Birnbaum elkezdi mesélni, hogy Danilo Kiš mondta neki, hogy hívja fel az írót, mert ők biztosan jól kijönnének. Ő nem fog írók után szaladgálni, mondta, végül mégis felhívta, majd úgy emlékszik, hogy Esterházy roppant udvariatlanul lerázta, majd egy következő próbálkozás alkalmával azt mondta, hogy jöjjön három húszra az Angelika presszóba, mert ott lesz dolga. Birnbaum odament, megismerkedtek, majd fél 7-kor ő volt az, aki udvariatlanul közölte, hogy estére színházjegye van. “Szerintem udvarias voltam, de lehet ezt udvariatlanságnak értelmezni”, teszi hozzá EP, majd elmondja, hogy a találkozás alatt “rendes keresztény úrifiúként” viselkedett, meg is kérdezte Birnbaumot, hogy rokonlátogatásra utazott-é haza, mire ő azt válaszolta, hogy nem igazán, tekintve, hogy a rokonság Auschwitzban maradt. Esterházy erre felállt, “nem helyeslem”, mondta, majd mindketten elnevették magukat, és onnantól kezdve jóban vannak.

Most jön a periódusos rendszer 65. eleme, a terbium, mely ezüstfehér – itt EP hajába kap –, képlékeny, nyújtható ritkaföldfém, olyan puha, hogy késsel vágható”. Nyelvújításkori neve terbeny, egyébként hogy állsz a nyelvújítással, kérdezi Nyáry, mire EP azt mondja, hogy “nyilván vannak modorosságok, melyek hozzám köthetők”. Persze szógyártásban Parti Nagy Lajos vagy Kovács András Ferenc sokkal jobbak, akik egy prágai séta során még akkor is folytatták ezt a játékot, amikor EP már több körrel ezelőtt kiszállt.

A következő kérdésnél Birnbaum elmondja, hogy Esterházy megérdemelt már egy életrajzi kötetet, de azt tudta, hogy ő maga soha szánná rá magát ennek megírására, ezért gondolta, hogy készüljön el ez az interjúkötet, ami nem szokványos életrajz, de hát Esterházy sem szokványos író. “Olyan munkába lettem belehúzva, amit egyedül nem tudtam volna megcsinálni”, vág közbe az író, majd kiköti, hogy “nekem most már aztán ne jöjjenek, hogy én én vagyok”.

A kérdezés egyébként az összes lehetséges fórumon zajlott, e-mailben, személyesen, telefonon, levélben, ami meg is látszik a szövegen, meséli Birnbaum, majd elmondja azt is, hogy ő a háttérbe húzódott ugyan, de ettől függetlenül szükség volt néhány okos kérdésre, mert csak úgy születhettek brilliáns válaszok. “Pedig épp a buta kérdésekre lehet legbrilliánsabban válaszolni”, replikázik Esterházy, majd a beszélgetés vége felé nosztalgiázásba csapunk át, Esterházy például elmondja, hogy ‘89-ben még hitt a szebb jövőben, de most már tudja, hogy épp azok a gesztusok irányítják a világot, amiket régen kritikával illettek.

Megtudjuk azt is, hogy Esterházy erősen kedveli az indiai ételeket, hogy nagyon bírja Gazdag József stílusát, hogy törvénybe foglalná, ne lehessen atlétatrikóban autót vezetni, illetve, hogy kár belé az utazás, mert csak kevéssé tud visszaemlékezni nyaralásból szerzett élményeire, végül pedig Nyáry Krisztián egy hírt olvas fel, melyben egy 65 éves nő, 13 gyerek édesanyja, most négyes ikrekkel terhes, Esterházy pedig erre válaszolva zárja a beszélgetést: “Anyának érzem, ó, Krisztián, magam”.

Fotó: Bach Máté