18 különböző európai országból érkező 18 szerző bemutatása két blokkban egy több mint három órás program keretein belül: ez az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának hagyományos szombat délutáni programja. Ennyi színt, témát és hangulatot összefoglalni nem könnyű feladat, mindig meg kell találni hozzá azt a motívumot, amire fel lehet fűzni a tudósítást. Idén úgy tűnik, az a legkézenfekvőbb, ha - Könyvfesztivál ide vagy oda – nem szorítom háttérbe irodalomkritikus- és történészi identitásomat az újságírói kedvéért, és hagyom, hogy azok a mozzanatok maradjanak meg, amelyekkel szívesen foglalkoznék, ha teszem azt, mindegyik résztvevő magyar nyelven alkotna, könyveik pedig könnyen beszerezhetők lennének.

Nem véletlen, hogy ez a játék foglalkoztat leginkább, az első blokkban ugyanis akad két olyan szerző, aki például szívesen él a lábjegyzetelés technikájával. A német Franz Friedrich és a szlovén Davorin Lenko is azért tartja ezt hasznosnak, mivel így az alaptörténet megmaradhat feszes és jól szerkesztett mivoltában, míg azt a sok minden egyéb mondanivalót, ami a választott témával kapcsolatban, vagy éppenséggel attól függetlenül feszíti még az írót, bele lehet írni a lábjegyzetekbe. Bár a két résztvevő inkább nemzetközi példákat hoz fel, tekintve hogy Magyarországon vagyunk, ha kimondatlanul is, de megidéződik Esterházy Péter munkássága. Ráadásul, miután kiderül, hogy Lenko verseket is ír, Gács Anna, az első blokk moderátora még froclizza is kicsit, hogy esetleg egy másik szöveg lábjegyzeteiként lehetne őket kiadni – valóban eléggé különös vállalkozás lenne.

A különös formai megoldások más szempontból is szóba kerülnek: Fabio Deotto, az olasz résztvevő ugyanis felveti, beszélgessenek kicsit a közösségi média és a szépirodalom viszonyáról. Ez valójában két külön témát ölel fel, egyrészt a kiadott könyvek marketingjét, például az írók önmagukról tudatosan (ki)alakított képét a Facebookon, mint ahogyan erre utalt Bruno Vieira Amaral (Portugália) és Dora Čechova (Csehország) is, utóbbi magánemberként nem kíván részesen lenni a közösségi médiának, nem akarja például a gyerekeiről készült fotókat közszemlére tenni, ám mint író fontosnak tartja olvasóival a kapcsolattartást. A másik ág, ami felé elindul a beszélgetés a témában, hogy mennyire lehet konkrét szépirodalmi alkotások felülete például a Twitter. Deotto ezeket a kísérleteket kudarcnak látja, és Amarallal szemben – aki Az első dolgok című regényének egy-egy részletét blogbejegyzés formájában publikálta először – úgy gondolja, szépirodalmi alkotásoknak nem igazán való az internet, és az íróknak sem igazán hasznos az azonnali visszajelzés lehetősége. Hogy meg kell tanulni távolságot tartani a kommentektől – főleg egy adott cikk, mondjuk egy interjú tekintetében irreleváns és sokszor zsigeri nőgyűlölő megnyilvánulásoktól -, erről a magyar résztvevő Mán-Várhegyi Réka is beszélt. A német résztvevő pedig megemlítette, hogy szeret Wikipedia szócikkeket írni, mert az anonimitás leveszi azt a fajta felelősséget a válláról, amit akkor érez, ha saját néven jelentet meg valamit.

Tovább monitorozva az irodalmár szemmel is érdekes témákat, megint megtapasztalhattuk, hogy a múlt és identitás viszonya nem kizárólagosan közép-európai téma, bár az ukrán származású, de lengyel nyelven író Żanna Słoniowska története, aminek helyszínéül szolgáló város - konkrétan nem hangzott el, de valószínűleg Lembergről van szó - hét ország része is volt a történelem folyamán, jellegzetesen csak e régióban megszülethető alkotásnak tűnik. A francia Mathias Mendegoz hozza idén a szinte kihagyhatatlan magyar témát, felmenői között ugyanis vannak erdélyiek is, Kárpátia című regénye pedig egy 19. század eleji világba kalauzolja olvasóit. Külön kiemelte, hogy bár a franciáknak Erdélyről elsősorban a vámpírok jutnak eszébe, ő szándékoltan kerülte ezt a motívumot művében. Karin Peschka (Ausztria) szintén egy múltban játszódó regénnyel érkezett a fesztiválra, az 1950-es években játszódó történetben elsősorban a poszttraumatikus stresszszindrómával foglalkozik.

A belga – vagyis pontosítsunk, a flamand – résztvevő Bouke Billiet is sokat foglalkozik múlt és identitás viszonyával. Forgách András rákérdez egy korábbi írására is, ahol egy város múltját megörökítő írott dokumentumok hiánya és egy önmagát kereső történészhallgató lány történetének motívumai sűrűsödnek össze egy történetbe. TízTeve nevében című regénye – amivel ezen a mostani fesztiválon is részt vesz – azonban egy sokkal aktuálisabb összeurópai problémával szembesíti olvasót: a címszereplő lány, TízTeve ugyanis egy illegális bevándorló. Billiet elmondja, hogy tudatosan úgy akarta megírni a történetet, hogy erre a tényre csak akkor derüljön fény, amikor az olvasó már megkedvelte a szereplőt. S ha már identitás: érdekes volt a svájci résztvevő, Heinz Helle hozzáállása a témához: ő se nem németnek, se nem svájcinak, hanem európainak vallja magát.

A végére azért mégiscsak kialakul egy összkép, igaz nem annyira irodalmi, mint társadalmi látlelet: ezek az Európa minden szögletéből érkező, jórészt harmincas és negyvenes éveikben járó fiatal nők és férfiak úgy tűnik, már nem hisznek az egy élet egy foglalkozás és az azon belüli minél magasabb pozícióba jutás életstratégiájában. Mendegoz és Deotto például hiába rendelkeznek piacképes diplomával, nem igazán látnak abban perspektívát, hogy egész életükben patkányok agyát vagy idegrendszerét tanulmányozzák. A szlovák résztvevő Tomáš Varga – akit írásai miatt Gács Anna középi-európai Tarantinónak illetve a Coen-fivérek követőjének nevezett - is sokféle munkát kipróbált, most éppen szociális munkás, de dolgozott napközis tanárként is, azt például nagyon szerette. A holland résztvevő Elisabeth van Nimwegen színészkedett, részt vett egy adaptációkkal foglalkozó társulat működtetésében is. A finn Tommo Kinnunen pedig első regénye sikere után – a 49 ezres példányszámot irigykedve hallgatta a dán (Anne Riel), a holland és a svájci résztvevő is – most az irodalommal foglalkozhat, de majd szeretne visszamenni tanítani, míg a norvég Frøydis Sollid Simonsen íróként és grafikusként is dolgozik, legközelebbi mjnkájában, egy képregényben pedig ötvözni fogja a kettőt.   

A szombat délutáni beszélgetésen az elsőkönyves program résztvevői közül nem tudott jelen lenni Alexandros Adamis (Ciprus) és Rosen Karamfilov.