Barabás Éva megosztja velünk, hogy őt meglehetősen mélyen érintette mindegyik regény, fel is merült benne, hogy vajon valóban a gyerekeknek szólnak-e ezek a történetek, illetve, hogy a kamaszok kaphatnak-e feloldozást problémáik alól vagy megoldást azokra e regények olvasása során. Ám mielőtt ezt a kérdéskört körbejárnák, a moderátor Balázs Eszter Annát kérdezi, hogy mi köti össze ezeket a köteteket.

Balázs elmondja, hogy valójában egy lazán kezelt sorozatról van szó, amibe általában olyan regények kerülnek, melyeknek története vagy nyelvezete valamilyen szempontból rendkívüli vagy erős, vagy olyan témákat dolgoznak fel, amelyekről a 16 évesek körében kevés szó esik, amelyek az ő köreikben általában tabuk. A főszerkesztő hozzáteszi, hogy ezek az írások kifejezetten ajánlottak e korosztály tagjainak, hiszen arra törekszenek, hogy a sorozatba mindig olyan darabok kerüljenek be, amelyek szövegei képesek támaszt nyújtani a fiataloknak, rámutatni arra, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, illetve megpróbálják a számukra lehetséges megoldásokat is felvázolni, ezzel is segítve őket. Balázs Eszter azonban hangsúlyozza, hogy e sorozat nem szigorúan definiálható, tehát az egyes regényeket lényegében csak az köti össze, hogy a megszokottól eltérő módon beszélnek a valóságunkról.

Elsőként A Hold legsötétebb oldala című könyvről esik szó. A főszerkesztő elmondja, hogy a kötet fordítására mindenképpen Pék Zoltánt szerette volna felkérni, mert tudta, hogy ő képes visszaadni e történet nyelvi sajátosságait, hogy képes újrateremteni a világát. Pék elárulja, hogy az illusztrációk, a rajzok meggyőzték arról, hogy ezzel a regénnyel érdemes foglalkoznia. Miután elolvasta, arra is rájött, hogy ez nem tipikus ifjúsági regény, hanem inkább egyfajta átmenet a felnőtt könyvek felé, emiatt benne is felmerült, hogy vajon jó lesz-e a kamaszoknak, de utána úgy látta, hogy a könnyen befogadható nyelvezete és karakteres világa miatt a fiatalabb korosztály is szívesen fogyasztja majd, mivel a sötét világ ezekkel az elemekkel némiképpen ellensúlyozva van, emiatt úgy gondolja, hogy tizenévesen egy ilyen történet az ő figyelmét is felkeltette volna.

A Magasfeszültség sorozatba már egy magyar szerző műve is bekerült: Varga Bálint Váltságdíj nélkül című kötete izgalmas, lebilincselő krimi, melynek Barabás sodró, lendületes nyelvezetét méltatja. Varga elmondja, hogy nagy segítséget jelentettek a történet tökéletesre csiszolásában azok a gyerekek is akik a kéziratot elolvasták, majd szigorúan véleményezték is. A szerző szerint jó volt az alapszituáció, amibe már túl sok mindent nem kellett beletennie: a sztori, mely szerint négy gyerek fogságba esik, akár a valóságban is megtörténhet, emiatt hiteles, ráadásul földszagú, néhol mocskos nyelvvel van megfűszerezve, amit Varga magánnyomozói praxisából hozott magával.

Barabás kiemeli a kötet filmszerűségét is, Varga pedig elmondja, hogy ő mindig jelenetekben gondolkodik, és nem csinál mást, mint hogy a fejében pörgő filmet papírra veti. “Meg amúgy is: a kamaszoknak így is rengeteg dolguk van, ezért nem untathatjuk őket szájszagú leírásokkal”, teszi hozzá a szerző. A beszélgetésen gyerekek is felszólalnak, akik elmondják, hogy tulajdonképpen már ők is “felnőtt ésszel gondolkodnak”, ezért az ilyen történeteket nem szabad lebutítani a számukra, mert a könyvet azonnal félbehagyják, ha úgy érzik, hogy az író “hülyének nézi őket”. Vargának a gyerekek abban is segítettek, hogy a szövevényes és burjánzó referenciális utalásokon csiszoljon, finomítson, mivel azok igen hamar elavulhatnak, ami a regény időtállóságát is gyengíti.

Végül Sarah Cohen-Scali Max című regényére terelődik a szó, amelyről Balázs Eszter elmondja, hogy elsősorban a provokatív borító fogta meg. Kiemeli, hogy ez a történet folyamatosan fenntartja az emberben a feszültséget, annak ellenére, hogy főhősével, aki a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa, képtelenség azonosulni. A főszerkesztő szerint a regény leginkább azért fontos, mert képes a fiatal felnőttek számára is érthetővé és átélhetővé tenni azt a nehéz témát, amit ők csak a tankönyvekből ismernek.

A beszélgetés végén szó esik még a sorozatba kerülő kötetek kiválasztásának folymatáról. Balázs Eszter azt mondja, hogy általában beleszeretnek azokba a könyvekbe, melyeket később kiadnak, de természetesen nem egyetlen személyként dönt ezek publikálásáról, hiszen esetenként kikérik a fordítók, illetve a különféle szakemberek véleményét, majd a kiadón belül is alaposan körüljárják a témát, mielőtt egy szöveg publikálása mellett döntenének. Mindenesetre úgy tűnik, hogy jól válogatnak, hiszen ezek a könyvek már most igen nagy népszerűségnek örvendenek a fiatalok körében.

Fotó: Botár Gergely