Egy jó szépirodalmi alkotás többet adhat, mint egy történelemóra, vallja Tamás Zsuzsa, hiszen olvasás közben például könnyen bele lehet élni magunkat egy-egy karakter szerepébe. Ezért is fontosak azok regények, amelyek elsősorban gyerekeknek mesélnek a múlt olyan sötét és nehezen értelmezhető, de ugyanakkor az emlékezetben megtartandó – éppen azért, hogy ilyen soha ne forduljon többet elő – pillanatairól, mint a Holokauszt. 

Nem kis felelősség azonban, hogy hogyan is beszélünk erről a gyerekeknek. Luca Cognolato és Silvia del Francia, A láthatatlan hős szerzői a lehető legsemlegesebb hangnemben történő megszólalást választották stratégiaként, nem a saját érzelmeiket, értékítéleteiket akarták ráerőltetni a gyerekekre, nem a szájukba rágni, hogy ez az egész milyen szörnyű, hanem arra kihegyezni a helyzetet, hogy a gyerekek maguk rakják ezt önmagunkban össze. Tamás Zsuzsa szerint még így is sok a kiszólás, lehetett volna egy kicsit ezen csiszolni. 

Nógrádi Gergely viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a könyv nagyon finom, nagyon kiművelt, és vigyáz rá, hogy a gyerekek lelkét ne sértse túlságosan – ebből is érződik, hogy a szélesebb olvasóközönségnek szól. Gyermekkori tapasztalatai alapján ugyanis azokban a zsidó családokban, ahol beszélnek az európai történelem e sötét korszakáról, sokkal nagyobb és durvább dózisban kapják meg a gyerekek is a történetet. Az események emlékezetben tartása, továbbadása szerinte is mindannyiunk feladata, ugyanakkor értelemszerűen nagyon komoly dilemma, hogyan mondjuk el egy kisgyereknek, hogy volt idő, mikor ártatlan embereket lőttek a Dunába vagy semmisítettek meg erre a célra létrehozott táborokban. 

Úgy tűnik, a közoktatásban ez napjainkban inkább kínos témának számít, így sok tanár igyekszik kikerülni a vele történő foglalkozást, a könyv viszont azoknak a gyerekeknek is sok információval szolgál, akik ezen a konkrét történeten túl is érdeklődnek a múlt e korszaka iránt. A belső borítón például egy térkép látható, bejelölve rajta a védett csillagos házak és a spanyol védett házak, ami arra is figyelmeztet, hogy ez nem idegen, távoli történet, hiszen itt zajlott mindennapi életünk szokványos színterein. Ezenkívül a legfontosabb fogalmakat (munkaszolgálat, menlevél, zsidóellenes törtvények, gettó, koncentrációs tábor, internálás, védett ház stb.) és a korszak legfontosabb szereplőit (Adolf Hitler, Adolf Eichmann, Szálasi Ferenc stb.) is igyekszik a gyerekekkel megismertetni.    

Csapody Kinga igyekezett tágítani a beszélgetés kereteit, így aztán szó esett általában véve a kirekesztés jelenségéről, aminek tulajdonképpen bármikor áldozataivá válhatunk, bármilyen torz ideák és mondvacsinált indokok által, valamint arról, hogyan lehet erről a gyereknek beszélni. Tamás Zsuzsa említett erre jó példát, egy kisebb gyereknek szóló állatmesét, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy a hasonló történetekben ne csak az agresszor és az áldozat, de az események tanúi is megjelenjenek, például olyan karakter, aki közbelép, közbeszól, hogy nem, ezt nem tehetjük meg embertársainkkal. 

A könyvbemutató során kiderült, hogy A láthatatlan hős főszereplőjének, Giorgo Perlascának a történetét nagyon kevesen ismerik Magyarországon. A Manó Könyvek ezért június elején többnapos könyvbemutató-programsorozatot szervez, ahol jelen lesz Perlasca fia is, illetve több szervezet betársul az eseményekbe. Ilyen közreműködő partner lesz például az Élet Menete Alapítvány, amelynek munkáját és célkitűzéseit Kálmán Zsuzsa foglalta néhány szóban össze. Beszélt az oktatási céllal vidéki városokba szervezett vándorkiállításokról és filmvetítésekről, és kiemelte, hogy épp ez a tizenkét éves, illetve néhány évvel idősebb korosztály az, amely fogékony arra, hogy megtanítsuk neki az embertársaink iránti tiszteletet – míg szerinte egy huszonéves világképét már nem igazán lehet formálni e téren –, és figyelve napjaink különféle társadalmi folyamatait, megpróbálhatunk tenni valamit bármiféle kirekesztés ellen, akár ilyen módon is, aktuálisabb, mint valaha.