A beszélgetés alatt sok szempontot jár körül Zentai Péter László, Hermann Róbert és Szigeti László, az azonban sajnálatos, hogy két fontos állami szereplő nincs jelen a beszélgetésen, sem Hoppál Péter, sem a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, Dr. Juhász Miklós nem tud részt venni a dispután, ami emiatt – bármennyire is érdekesek a felvetések és tartalmasak a hozzászólások – nem igazán tudja betölteni a funkcióját, jelesül a párbeszéd léttrejöttét a két oldal között.

Persze még így sem értelmetlen a beszélgetés, rengeteg építő jellegű és megoldásra törekvő megjegyzés hangzik el. Zentai Péter László bevezetőjében például rögtön rámutat arra, hogy a magyar könyvipar mennyire egyedülálló szegmense a kultúrának, hiszen kvázi ez az egyetlen ágazat, amely a rendszerváltás óta színtiszta piaci viszonyok között működik, amelynek szereplői tudomásul vették, hogy beköszöntött a kapitalizmus, hogy verseny van. Sőt ha a számokat nézzük, akkor az is feltűnhet, hogy a kultúra legnagyobb szeletét a könyvipar hasítja ki magának, bevétele ugyanis tavaly túllépte a 44 milliárd forintot. Ha ezeket az adatokat vesszük, teszi hozzá Zentai, akkor azt is hamar beláthatjuk, hogy az állami támogatás meglehetősen csekély, hiszen mindösszesen az összbevétel 2%-át, nagyjából 220 millió forintot tesz ki.

“Az államnak azonban kutya kötelessége a könyvkiadást támogatnia”, folytatja a megkezdett gondolatmenetet Hermann Róbert, az NKA Könyvkiadás Kollégiumának vezetője, aki úgy látja, hogy ennek a támogatásnak anyagilag a lehető legnagyobbnak kell lennie, anélkül, hogy az állam beleszólna a tartalom előállításába. Arra pedig, hogy miért is olyan fontos az ilyen jellegű támogatás, két indoka is van: egyrészt azért, hogy létrejöhessenek azok az értékteremtő könyvek, melyek kiadása nem jár anyagi haszonnal, másrészt pedig azért, hogy a piac kisebb szereplői, akiket a verseny másképpen lesöpörhet, is életképesek maradhassanak. Ezek nem piaci tényezők, ezért itt szükség van az állam segítségére.

Szigeti László, a Kalligramm vezetője megjegyzi, hogy ha a könyvpiac ÁFA-ját nézzük, illetve azt, hogy mennyit rak bele a közösbe (a 44 milliárd forint 5%-át, vagyis 2,2 milliárd forintot), majd azt, hogy abból mennyi jön vissza, akkor meg lehet állapítani, hogy a kulturális politika nem sokat vetít vissza a könyvkiadásba.

Zentai újra kihangsúlyozza, hogy a könyvkiadás képes volt a rendszerváltás után lefektetni saját versenyszabályait, üzleti és viselkedési normáit, a korábbi fekete gazdaság kifehéredett, a könyvszakma kiszorította a szürke kereskedelmet, megszűntek a zugkiadók, a fekete árusítás, az állam pedig talán éppen emiatt úgy látta, hogy kivonulhat e területről, ami a támogatásokat illeti. Van azonban egy Márai-program, amely egy megjelenés utáni támogatási forma, melynek keretében a könyvtárak rendelhetnek 200 szépirodalmi és 200 tudományos cím közül, ami a kiadóknak egy biztos piacot jelent. Hermann azonban felteszi a kérdést, hogy vajon elég-e ennyi cím, illetve elég-e ekkora keret, amellyel a program jelenleg működik. Ő úgy látja, hogy a program az évek alatt sok finomításon esett át, most viszonylag jól működik, a címek esetében mindössze 10-15%-nál van vita, hogy bekerüljenek-e, azonban szerinte az állam által meghatározott keretösszeg nem elegendő, de neki nincs mozgástere abban, hogy ezt megnövelje.

Szigeti ezt követően kihangsúlyozza, hogy az államnak nem csupán pénzt kellene invesztálnia a könyvkiadásba, hanem más területeken is segíthetne. Például támogathatná a tudományos könyvkiadást, amiről úgy tűnik, hogy mostanában “szégyenteljes módon megszűnt”, pedig nyilvánvaló, hogy az egyetemi oktatásnak is jót tenne, ha az állam segítene a nemzeti tudományos munkák publikálásában, illetve a külföldi írások fordításában. A fordítás támogatása egyébként azért is fontos, magyarázza Szigeti, mert egy kelet-európai országban minden idegen, ami kívülről jön, itt nem lehet megtenni azt, mint Svédországban, ahol mindenki angolul olvassa ezeket a szakszövegeket, hiszen míg az ő esetükben az idegen nyelvű szakirodalom nem gyengíti az identitásukat, addig ez nálunk már nem biztos, hogy így van. Ezenfelül szerinte fontos lenne egy olyan hosszú távú ösztöndíjrendszer is, amely a fiatal írókat segítené - például lakással, alkotóházzal, teljes ellátással stb., illetve az olvasáskultúra támogatása is nélkülözhetetlen lenne az állam részéről.

Zentai Péter elmondja, hogy ezek a szempontok mind szerepeltek abban a törvényjavaslat-csomagban, amelyet az MKKE dolgozott ki, és amelyet egyelőre a kormány félresöpört, de bizakodóak, hiszen a könyvfesztivál megnyitója előtt Navrasics Tibor – látva az idei gazdag kínálatot – ígéretet tett arra, hogy jövőre újra előveszik e kidolgozott javaslatot. Zentai szerint nagy szükség lenne erre a könyves törvényre, mert ez szabályozná többek között az abszurd árleszállításokat, illetve összehangolná a piaci szereplők működését is, tehát nemcsak különféle pénzösszegekkel, anyagi támogatásokkal segíthetné az állam a könyvpiac működését, hanem e törvényjavaslat elfogadásával is.

Fotó: Bach Máté