Itt ismerhetjük meg Viggot és Alrikot, a történet két kamasz főszereplőjét. A testvérek még éppen csak szokják az új környezetet, mivel nem olyan régen kerültek a városba. Problémás családi hátterük miatt a gyámhivatal itt talált nekik az újrakezdéshez alkalmas nevelőszülőket. Az akklimatizálódásuk viszont nem egészen zökkenőmentes, sőt! Egy iskolai balhé során rendesen félresiklanak a dolgok. Ennek eredményéül a Gripsholm-kastély két furcsa kertészénél kell „letölteniük” a rájuk kiszabott büntetést. A kastély két dolgozója, Magnar és Estrid azonban nem csupán kertészek. Egy titkos, földalatti könyvtár őrzői, akik csak arra vártak, hogy az ébredő sötét lények elleni harcban végre megjelenjen két segítőjük: Viggo és Alrik. A fiúk persze semmit sem sejtenek a rájuk váró feladatokról, illetve az őket fenyegető sötét erőkről, egészen addig, amíg a könyvtár szigorú őrei be nem avatják őket a háttérben megbúvó titkokba, pontosan akkor, amikor a könyvtár egyik féltve őrzött szobájából eltűnik a varázsbot, ami természetfeletti ereje miatt akár komoly veszélyt is jelenthet, ha illetéktelen kezekbe kerül.

A könyv elsőre nem tűnik többnek egy átlagos, szórakoztató kriminél, ami a műfaj jól bevált és megszokott sablonjaiból építkezik – alvilági, ismeretlen lények, varázserővel bíró tárgyak, titokzatos emberek, akik őrzik a világ békéjét, és hasonlók. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a könyv írói bár ténylegesen kihasználták e sablonok nyújtotta lehetőségeket, mégis ügyeltek arra, hogy olyan hátteret építsenek mögéjük, ami nem hagyja a történetet belesüppedni az unalomba és egyhangúságba. Sorozatról lévén szó, nyilvánvalóan fontos volt szem előtt tartaniuk néhány gyakorlati szempontot is, ezt támasztja alá a történet könnyedsége, jól olvashatósága, olvasóbarát előadása.A cselekmény képes viszonylag hamar „behúzni” az olvasót saját fantáziavilágába, a történetben szereplő különféle feladatok és rejtélyek megoldásához az olvasóra is szükség van.

A történetbe helyezkedést segíti a karakterek valóságközeli ábrázolása. Nem elérhetetlen, megfoghatatlan szuperhősök mellé szegődünk. Átlagos helyzetekkel és problémákkal küzdő szereplők válnak „kiválasztottá”, akiket ezért a hasonló korú olvasó máris sokkal közelebb érezhet magához. A történetben szereplő fiúk életszerű jellemvonásai hamar szerethetővé teszik őket, közvetlenségük által könnyen azonosul velük az olvasó. A történet ívét tehát nem a szuperhősök iránti vonzalom és az azzá válás vágya adja (ami egy egészen más kontextusban természetesen szintén pozitívum lehet), hanem éppen az a természetesség, ami azt sugallja: miért ne lehetne bárkiből egy kicsit hős? Ebben rejlik igazi ereje és aktualitása a műnek. Hasonló filozófia mentén operál az illusztrátor Henrik Jonsson is: a történettel párhuzamosan, képregényszerű képkockákkal foglal állást az előbbi alapvetés érvényessége mellett. Külön öröm, hogy a rajzok kidolgozottsága már önmagában is művészi és szórakoztató.

Nehéz egy sorozat részeit jól megkomponálni. A részeknek egyenként is önálló egységet kell alkotnia, ám együttesen is fel kell mutatniuk egy egyértelműen kivehető ívet, egy bizonyos irányelv, tematikai vezérfonál mentén. Mivel A varázsbot a Pax-sorozat első, indító kötete, különösen fontos egyrészt az áttekinthetőség, másrészt a feszültség fenntartására. Ügyelniük kellett arra, hogy az érdeklődés kitartson a következő kötetek megjelenéséig. Egy olyan világban, ahol egy kattintással le lehet tölteni mindennek a következő részét, a nyomtatott könyvnek megmarad egy örök pozitív vonása, várni kell, hogy megjelen, várni kell a következő részre, az új tartalomra. Ez a végtelen várakozás főképp akkor éri el a kívánt hatást, ha a történet fő szála mellett akadnak elvarratlanok is. Titokzatos, nyitott kapukként burkolóznak a homályba, hogy egy következő részben annál erősebb reflektorfénybe kerülhessenek. Larsson és Korsell ezt többé-kevésbé sikeresen valósította meg, bár úgy tűnik, ők alapvetően megmaradnak a lineáris történetvezetés mentén. Ezt a mintát követve A varázsbotban megoldódik ugyan egy rejtély, ám azt azonnal egy újabb kaland, újabb titok követi – erről azonban csak a sorozat következő részében tudhatunk meg többet. Egyelőre meg kell elégednünk annyival, hogy egy nem mindennapi erejű, kutyaszerű lény után indul a harcos csapat, hogy megállítsák a pusztítását, mielőtt elszabadul a pokol.

Larsson, Åsa / Korsell, Ingela: A varázsbot (Pax-sorozat 1.)

Európa Kiadó, 2015

168 oldal