Igaz, hogy a művészeti trendek nem változnak villámgyorsan, az Art Paris idei anyaga mégis eltér az elmúlt években kelet-európában megszokottól. A kelet-európai szcéna még mindig hisz a sötét, apokaliptikus képekben, a kritikai él fanyarságában és kegyetlenségében, ám tőlünk nyugatabbra az alkotások inkább játékosak, ötletesek, dekoratívak, kísérletezők. Ez az év nem a videóinstallációkról szólt, sokkal inkább a hagyományos művészeti ágak – festészet, szobrászat, fotográfia – voltak hangsúlyosak. Mégis, mindhárom kategóriában olyan produktumok jönnek létre, amelyek továbbgondolják és tovább is fejlesztik a klasszikus alapokat, témáikban és a témák feldolgozásában újat mutatnak. A teljesség igénye nélkül kellett válogatnom a kiállítókból és a műalkotásokból azok számossága miatt, mégis, a válogatás igyekszik vázolni a 2015-ös művészeti trendet.

Festészet

A párizsi Galerie Claude Bernard két művésztől állított ki, egyikük az 1934-ben született párizsi Sam Szafran, a pasztell nagymestere. Az 1960-as évektől a lépcsősorok és növényekkel dzsungelszerűen benőtt teraszok, üvegházak és a stúdiók voltak fő témái. A figuratív részletekre és technikai precízióra fókuszáló művész szembeállítja az absztraktot a gesztusművészettel. Technikája túlmutat az ismert koncepciókon, trendeken és a múlékony stílusirányzatokon. Hatalmas képeinek a különleges művészi értékét a végtelenül precíz, hosszantartó, részletező munka által teremtett vizuális textúra adja.

Az 1986-ban Clermont-Ferrandban alapított Galerie Claire Gastaud egyetlen művészt képviselt a vásáron. Henni Alftan képeinek egyszerűsége szembetűnő. Egyszerűségükben van az erejük: a festőnő úgy képezi le a valóságot, hogy közben eltartja magát tőle. Saját munkásságát modoros gesztusművészetként definiálja, célja nem festményei tárgyának bemutatása, hanem figyelemfelhívás a művészet mesterkéltségének manifesztációjára. Festményei részletek, nagyítások, töredékek, mégis, pontosan láttatják az egészet.

Az egyetlen hazai kereskedelmi galéria, amely az Art Paris állandó kiállítója maradt az elmúlt évek során, a Kálmán Makláry Fine Arts. Ők is hisznek abban, hogy elég egyetlen művészt menedzselni, ám azt jól meg kell választani. HUR Kyung-Ae festőművésznő alkotásai feszegetik a festészet és a szobrászat határait. Alkotásai egytől egyig az alkotás örömére reflektálnak. Színkezelése vidám, technikája pedig a konstrukció és a dekonstrukció fázisain is átmegy: felviszi a vastag festékréteget, majd elkezdi felhasogatni és lekapargatni. A művésznő azt mondja, szereti a dekonstrukció fázisát, mert váratlan: nem tudni előre, milyen eredményhez vezet.

A Caroline Smulders / ILOVEMYJOB párizsi galéria Gérard Fromanger mellett tette le a voksát az idei Art Paris-n. A névadó hölgy korábban a Christie’s France kereskedelmi galéria vezetője volt, 2008-ban döntötte el, hogy saját galériát és művészeti tanácsadó vállalkozást indít. Azt a Gérard Fromangert hozta el a vásárra, akinek alkotásaiból a jövő évben a Centre George Pompidou nyit retrospektív kiállítást. Színes falanszterében mindennapi emberek sziluettjei jelennek meg. 200x150 cm-es akril festménye A szív az, amit akarok címet viseli.

A Marseille-i Galerie Najuma standján az 1939-ben született és 2008-ban elhunyt Alain Jacquet pop art festményei vitték a prímet. 1964-ben utazott Amerikába, ahol Warhollal és Lichtensteinnel találkozott. A kortárs seregszemlén az 1960-as években készült festményei lazán megállták a helyüket. Catherine a Sidi R’Bat című 164x108 cm-es szitanyomatát 1970-ben készítette el, de 2004-ben még módosított rajta.

A párizsi Galerie Frederic Moisan Vivian Maier fotói mellett egy arab festőművész, Fouad Bellamine 15 festményét állította ki, amelyek 1991-től napjainkig készültek. Bellamine a történelmi Fes városában született, és a város attribútumai gyökeret vertek alkotásaiban. Ikonszerű festményei többek között a temetők kupolás sírjait (marabout) örökítik meg, életre hívva az ősök építészeti jegyeit, egy rendszert, amelyben minden örökre megpihen. Megdöbbentő, hogy ez az 50x40 cm-es, idén készült minimalista, kvázi hófehér vászon 8000 euróért kelt el az Art Paris-on.

Az antwerpeni NK Gallery különleges, finom, kidolgozott, részletező alkotásokat hozott a művészeti vásárra. Köztük figyelemreméltóak az orosz Kirill Cheluskin hatalmas grafitmunkái. Cheluskint világszerte számos galéria jegyzi, mint például a moszkvai The State Tretyakov Gallery. A Waiting 175x185 cm, vagyis Cheluskin több mint 3 négyzetmétert rajzolt tele grafittal. Szép kritika a szépségverseny alulöltözött, felcímkézett, tárgyiasított, arc nélküli résztvevőiről.

A Flowers Gallery New Yorkból települt ki a Grand Palais-be. Az ötletes Patric Hughes-t képviselték, akinek munkái sajnos fotón nem élnek meg, lényegük a térhatásban és a perspektívákkal való játékban van, amellyel előhívja a szemlélő érzékcsalódását. Szellemes alkotások, precíziós munka jellemzi ezeket a térbeli olajfestményeket. Ide kattintva megtekinthető egy videó, ami jobban megérteti, hogyan működik Hughes technikája.

Szobrászat

A párizsi Galerie Claude Bernard nem csak Sam Szafrannal választott jól. Pasztelljein kívül Denis Monfleur szobrászművész Individuals című szoborinstallációját mutatták be. Az installáció több mint 200 serény, cipekedő lávakő figurából áll. Ismét jól megfogalmazott társadalomkritika: az arctalan, szinte egyforma „egyéniségek” cipekednek, klikkesednek, bámészkodnak, viselik a terhet egyedül vagy csoportban.

Az 1959-ben alapított zürichi Galerie Ziegler is egyetlen művészt mutatott be. Ruedi Bechtler fotós és szobrász. Fotóinak témája a szemét, a pusztulás és a rothadás, míg installációi játékosak és egyben dekoratívak. Entrópia és életenergia. Flip Flop című projektjéről Ruedi elmondta, hogy az elnevezés onnan származik, hogy az elektromos áramkörök feltételezik a két stabil állapotot. Ez a kétállapotúság demonstrálja az emberi agyműködés alkalmatlanságát, amely könnyen tévútra vezethet, hisz előfordul, hogy téves következtetéseket von le.

A párizsi Galerie Patrice Trigano többek között Kimiko Yoshida szobrát állította ki, melynek címe A művész önarcképe XIV. Lajosként. Ez a szobor élő példája az összefoglalóban leírt gondolatnak, miszerint a különböző művészeti ágak megújítják a régi hagyományokat. A klasszicizáló jegyeket magán viselő szobor anyagában, színében nyilván teljesen eltér a 18. századi megoldásoktól, mégis, magán viseli azok jegyeit. A művészi patetikus akarat azonosulást követel a napkirállyal, Versailles megépítőjével, aki annyi pénzt szórt el luxuskedvelő életvitelével, hogy a népe éhezni kényszerült.

A müncheni Art & Space Gallery fotósokat, festőket és szobrászokat egyaránt képviselt a művészeti vásáron. Christoph Bergmann eredeti szobra, a Merkur fogott meg. Az 1997-ben készített szobrot 10.000 euróra taksálják. Múlt, mítosz, jelenkor és technológia találkozik benne. Halad, de még nem repül.

A Galerie ALB Anouk Le Bourdiec viszonylag fiatal galéria, 2011 óta működik. Az általuk képviselt művészekben sok a fantázia. Több izgalmas munkát is hoztak, de mind közül a 24 éves The Kid projektje a legizgalmasabb. A félig holland, félig brazil művész olyan amerikai srácokkal vette fel a kapcsolatot, akiket fiatalkorúként ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre, vagyis kvázi gyerekként kerültek rács mögé és haláluk napjáig ott is maradnak. Erre utal a szobron az Until the quiet comes tetoválás. A tetoválás ebben a közegben amúgy is fontos pecsét, mivel a legtöbb ilyen elítélt bandatag volt korábban, a banda névjegyét viseli a bőre alatt – mesélte el a galéria munkatársa. A szobor egyébként nagyon magas összegért kelt el, viszont a szociálisan kivételesen érzékeny The Kid a bevétel nagy százalékát jótékony célra fordítja minden esetben.

Ismét egy szobor, amely újraértelmezi a formát, új dimenziókat nyit az amúgy is háromdimenziós művészeti ágban. Louis Hongbo szobrai, ugyanis kilépnek a kő determináltságából: papírból készülnek és kihajthatók, mozgathatók. A párizsi Galerie Bob Benamou munkatársai jól választottak. Hongbo bravúros technikája lenyűgöző, ráadásul gyönyörűen szembeállítja a kő vagy fémszobor súlyát, sérthetetlenségét a papír sérülékenységével és hajlíthatóságával. Ide kattintva megtekinthető a videó a szobor mozgatásáról.

Fotográfia

Igyekeztem tájképeket, emberábrázoló, absztrakt és tárgyfotókat összeválogatni. Míg a 2014-es Art Market Budapest már kísérletet tett arra, hogy a hazai és nemzetközi gyűjtők figyelmét felhívja a hazánkban mellőzött fotográfia műfajára, Párizsban magától értetődő, hogy a kereskedelmi galériák nagy számban képviselnek fotográfusokat.

A londoni Sarah Myerscough Gallery által képviselt alkotók közül Maisie Broadhead, a holland-flamand festészet közismert figurája, Jean Vermeer van Delft közismert alkotásait dolgozza fel. Modern körülmények között készítette el mindennapi tevékenységet folytató nők portréit úgy, hogy a szemlélő szinte azonnal azonosítja magában az eredeti festményt, mint amilyen a Leány gyöngy fülbevalóval, A csipkeverő, vagy A konyhai cseléd.

A párizsi A. Galerie alapítója, Arnaud Adida kizárólag fotográfiára szakosodott. Az Art Paris-ra a konceptuális fotográfia nagyjai közül hozott el munkákat négy alkotótól. A kurátori koncepció szerint a konceptualitáson túl a kiállított anyag kohéziós erejét az adja, hogy mind a négy alkotó fontos témája a tájfotózás. Elle Davis Londonban él és Anglia erdeit fényképezi. A Floto+Warner fotóspáros New Yorkban dolgozik. Jeremy Floto és Cassandra Warner photoshop utómunka nélkül készíti fröccsenős képeit.

Az idei évben Szingapúr volt az Art Fair kiemelt partnerországa. A Chan Hampe Galleries Szingapúr városból érkezett. Dawn Ng fotóit állították ki. A Thing of Beauty (A szépség tárgya) fotósorozat a tárgyfotózás és a konceptuális fotózás fúziójából született. Hétköznapi, egymástól függetlenül használt eszközök kompozícióit örökíti meg. A funkcionális, a mindennapi ezáltal esztétikai értéket nyer, átértelmeződik munkáin.

Végezetül jöjjenek a kínai származású Li Wei fotói. Annyira népszerű művész, hogy a Dock Sud és az ON/Gallery is képvisete az Art Paris-on. Mindkét galéria pekingi, a Doc Sud az alkotó Amszterdamban készített híres lebegős képeiből állított ki. A lebegő sorozat a művész védjegye, így a lebegős képek jelentek meg az ON/Gallery falain is. A művész a világ minden pontján felállítja a szerkezetet, amelyről modelljei lógnak, ami azt jelenti, hogy a háttér nem photoshopolt, valósak a helyszínek, csak a szerkezetet tünteti el a képekről.

Az Art Paris Art Fair 2015-ben is színes, színvonalas, oldott hangulatú rendezvény volt. Olyan esemény, amely nem kisebb támogatókkal bír, mint a Maserati. Reménykeltő, hogy Nyugat-Európában a kortárs művészet egyrészt sokakat vonz, másrészt jól menő vállalkozás a galeristáknak, a dolog harmadik örömteli aspektusa pedig az, hogy egyes művészek számára biztos és jó megélhetés.

Art Paris Art Fair 2015, Franciaország, Párizs, Grand Palais, 2015. március 26. és 29. között.

Fotók: Mesterházy Fruzsina