Kobold és királylány / A Leánder és Lenszirom az operaszínpadon / PRAE.HU

Egy kortárs operaprodukciót sokkal nehezebb eladni, mint egy Verdi- vagy Puccini-opera felújítását, hiszen a közönség szeret biztosra menni, hogy kellemes szórakozás lesz számára az előadás. Az operarajongók egy része nem feltétlenül vált jegyet ismeretlen kortárs darabokra. A biztos siker érdekében egy ilyen esetben elengedhetetlenül szükséges a bemutatót megelőző nagyobb reklámkampány, valamint hogy a bemutatásra kerülő darab könnyen befogadható legyen. Az utóbbi különösen fontos, ha olyan operáról van szó, amely nem a felnőtt, hanem a gyerekközönséget célozza meg. Mindenképpen bátor vállalkozás volt tehát a Magyar Állami Operaház vezetőségének azon ötlete, hogy egy új meseoperával bővítse a Ház repertoárját. Persze a színház vezetése igyekezett bebiztosítani magát: egy korábban már sikert aratott mesejátékot választott ki megzenésítésre, egy elismert zeneszerzőt kért fel a komponálásra, valamint az Operában már többször rendezett színházi szakemberre bízta az új darab színpadra állítását.

Egy opera esetében sok múlik a jól kiválasztott szüzsén, és szerencsére Szilágyi Andor az 1990-es évek elején bemutatott Leánder és Lenszirom című mesejátéka alkalmas volt operafeldolgozásra. Egyszerű, átlátható dramaturgiája számos mesei közhelyet megidéz, mégsem mentes az eredetiségtől, ezenkívül minden kiszámíthatósága ellenére sem unalmas. Nem nélkülözi a szatirikusságot, valamint a jól átgondolt szimbolikát sem, ennek következtében nemcsak a legkisebbek, hanem a felnőtt vagy éppen a középiskolás közönség érdeklődésére is számot tarthat. Szöllősi Barnabás gördülékeny, jól énekelhető librettóvá dolgozta át Szilágyi eredeti darabját, a film- és színházzene területén rutinosan mozgó Tallér Zsófia pedig sokszínű muzsikát komponált a szöveghez.

Vaknadály birodalma

A párba rendezett szereplőket a zeneszerző azonos harmóniavilággal ruházta fel, a két címszereplő komorabb, melodramatikusabb szólamait pedig szolgálóik (Bogyó és Csibecsőr) a vígoperák világát idéző dallamvilága tette oldottabbá. Ezzel megidézte az operairodalom egyik legismertebb daljátékának, A varázsfuvolának zenedramaturgiáját, de Britten operáit vagy éppen Offenbach könnyed hangvételű operettjeit is kihallhattuk az opera bizonyos részleteiből. Emellett pedig a népzenei elemek sem maradtak ki a partitúrából: Leánder és Lenszirom Az egyszer egy királyfi dallamait énekelve talál egymásra, de Csíjjegős és Csujjogós bőregereket is folklorisztikus elemekkel jellemezte a komponista. A deklamáló énekszólamok pedig a késő-romantikus, neoklasszikus operák stílusát idézték. Mindez a sokszínűség pedig nem üres mestermunkaként hatott, hanem hatásos zenedramaturgiaként, amely nem nélkülözte a mélyebb érzelmeket és a humort sem, valamint nagyon jól jellemezte a szereplőket. Tallér Zsófia tehát különleges operával lepte meg nézőit.

Szerencsére az előadás rendezője, Zsótér Sándor is ki tett magáért, s ha ezúttal nem is törekedett merész asszociációk és képzettársítások sokaságát megjeleníteni a színpadon, de egy jól működő színpadra állítást valósított meg. A rendezés látszólag csupán a történet elmesélésére törekedett, ugyanakkor Ambrus Mária finoman szürrealisztikus díszletei többször is szimbolikus jelentést hordoztak. Ez a második felvonásban volt a legnyilvánvalóbb: Töndér Negéd birodalmában Lenszirmot nyomasztó árnyak veszik körül, a sötét színű díszlet zártsága pedig egyértelműen utalt a konvenciók által gúzsba kötött lány behatárolt lehetőségeire. Az innen való megszökés, illetve a Vaknadállyal való találkozás a felnőtté válás rögös útjaként is felfogható, amelynek során az önző és hiú királylányból érett, szeretni képes felnőtt nő lesz.

Zsótér rendkívül aprólékosan kidolgozta a szereplők egymáshoz való viszonyát, és nagy hangsúlyt fektetett az énekesek hiteles színészi alakítására: a színpadon mindennek megvolt a pontos helye és szerepe. Ötletes megoldás volt, hogy az előadás elején az énekesek egy hatalmas, felfújható műanyag hengerben énekelve fejezték ki Bölömbér kerál 16 éves fogságának, vagy ha úgy tetszik, vezeklésének viszontagságait. Szintén hatásos, a gyerekek világához közel álló megoldásnak találom a királyi palota termének rózsaszínes, a babaházak világát idéző megjelenítését, valamint Lenszirom rózsákkal díszített, élénk kék jelmezét. Leánder birodalmának megjelenítésénél a háttérbe vetített díszletet, míg az előtérben gigantikus méretű fűszálak és a rajtuk mászkáló bogarak képeit láthattuk. Zsótér a látványos díszletek ellenére is gördülékenyen megoldotta az egyes jelenetek közötti gyors színváltásokat. A gyerek táncosok koreográfiája is összeszedett és hatásos volt.

Bölömbél kerál hazatér

Szerencsére nemcsak a rendező, hanem a főbb szerepekben fellépő énekesek is kitettek magukért. Bakonyi Marcell indulatos, ugyanakkor érzékeny figurának mutatta Leándert. Lenszirommal énekelt dialógusai líraiak, míg Bogyóval és Bölömbél kerállal szembeni kitörései darabosak és durvák voltak. Hangja csak a nehezebb részekben veszített erejéből, mikor hosszabb ideig levegővétel nélkül kényszerült énekelni. Molnár Ágnes telitalálat volt Lenszirom szerepére: szép hangszínű, csillogó szopránja sokszínűen szólt. Az éretlen kamaszt ugyanolyan hitelesen formálta meg, mint a szerelem által felnőtté érett fiatal lány alakját. Karcsú alakja és szőke haja pedig alkatra is ideálissá tette a szerepre. Csibecsőr szerepében Wierdl Eszter hallhattuk, aki biztos énektechnikával, remekül komédiázva játszotta el a szobalány szerepét. Gradsach Zoltán Bogyó szerepét telt bariton hangon adta elő. A fiatal énekes nagyon jó színészi képességekkel rendelkezik, most is rutinosan mozgott a színpadon, és szerepével maximálisan azonosult. Meláth Andreát A kéjenc útja Török babája után ismét új szerepben hallhattuk. Szerencsére Bölömbél kerálné szerepe is nagyon jól állt az énekesnőnek. A királyné hisztérikus kitöréseit darabosan és élesen énekelte ugyan, de ez nagyon jól illett a szituációkhoz, színészileg pedig mindvégig kifogástalan teljesítményt nyújtott. Hábetler András Bölömbél kerált nagyon szépen megoldotta vokálisan. A királyt szerethető embernek mutatta, aki mindent megtesz lánya megóvása érdekében. Boncsér Gergely Mar-Szúr szerepét kissé túljátszotta, és hangja is fáradtan, erőtlenül szólt, tompa magasságokkal, de bízunk benne, hogy ez csak átmeneti állapot. Mindenestre színpadi megjelenése alapján ideális választás volt a szerepre. Cserna Ildikó Töndér Negédet dölyfös, beképzelt figurának mutatta, aki anyáskodik Mar-Szúr herceg felett – aki végül a párja lesz. Szopránja olykor kellemetlenebb hangszínű volt, de szemmel láthatólag élvezte szerepét és vokálisan szépen helytállt.

A Bogányi Tibor vezette zenekar is jól muzsikált, és igyekezett kihozni Tallér muzsikájának sokszínűségét, árnyalatait. A fúvósok néhol pontatlanok voltak, és olykor a líraibb részletek se sikerültek szépen, de az elkövetkező előadásokon nyilván sokat fog még érni a produkció. Hiszen a darab a következő évadban is műsoron lesz, és DVD-n is kiadja majd az Opera.

Tündér negéd birodalma

Színvonalas, új meseopera előadásának lehettünk tehát szem- és fültanúi áprilisban az Erkel Színházban. Persze nagy kérdés, hogy mindez mennyire tetszett a gyerekeknek. Akik végig maradtak, olyan lelkes tapsok és üdvkiáltások közepette ünnepelték az est végén a művészeket, amiért már megérte ezt az új meseoperát színpadra állítani.

Tallér Zsófia: Leánder és Lenszirom

meseopera két felvonásban

Librettó: Szöllősi Barnabás / Szilágyi Andor azonos című mesedarabja alapján

Leánder: Bakonyi Marcell

Lenszirom: Molnár Ágnes

Mar-Szúr herceg: Boncsér Gergely

Csibecsőr: Wierdl Eszter

Bölömbér kerál: Hábetler András

Bölömbér kerálné: Meláth Andrea

Töndér Negéd: Cserna Ildikó

Vaknadály: Daragó Zoltán

Bogyó: Gradsach Zoltán