Április közepén a Mozinet által forgalmazott, és számos magyar vonatkozással (Kemény Ildikó producer, Pater Sparrow látványtervező, Flesch Andrea jelmeztervező, Fekete Mátyás vágó) bíró The Duke of Burgundyt kísérte el a 22. Titanic Filmfesztiválra, egyúttal a film itthoni debütjére.

PRAE.HU: A film érdekesen kiaknázza, hogyan működik a szerelem, mennyi fordulat történhet egy viszonyban. Kezdettől fogva lázba hozta ez a motívum vagy csak a munkálatok során?

Rögtön a forgatókönyv olvasásakor nyilvánvalónak hatott mindez. Sőt, a szkriptben jóval több dialógus volt, de aztán a színészi alakításokról áttevődött a hangsúly a vizuális megformáltságra, viszont tényleg ez, vagyis a szerelem kiszámíthatatlansága állt össze nekem leginkább, és ez is hatott meg igazán, miközben az oldalakat bújtam. Kinyestek belőle egy jelenetet, mi több, szerintem le sem forgattuk, pedig rettentően tetsztett. A végére kell gondolni: nincs több játék, befejeződött az egész, nincs min tovább bíbelődni. Ölelkeznek, Cynthia örömmámorban úszik, végre lehiggad. Már nem emlékszem, pontosan mit felel, de utána látsz valami igazán árulkodót Evelyn szemében. Rövidke pillanat, de szívszaggató. „Végre, boldogok vagyunk! Itt az öröm! Ez az!" Szerintem valamennyien rettegünk ettől.

PRAE.HU: Igen, mert a boldogság egyáltalán nem érdekes ebben a sztoriban. A szerepjáték csavarai sokkal fontosabbak. Chiara és Ön nehéznek találták, hogy közvetítsék a figurák érzelmeit?

Magára a filmre vagy a történet egészére nem használnám a "diszfunkcionális" szót, szerencsésebb inkább azt mondani, hogy "kibillent". Olyan ez, mint a hamis hangok a zenében. Ahogy maga is mondja, a nők végképp nem egymás boldogságára hajtanak, őket furcsább szükségletek mozgatják. Kiesnek a ritmusukból, a szerepükből. Az, ami után a karakterem sóvárog, amit Cynthia remél és ahogy ő látja a helyzetet, nem függ össze azzal, ahogy Chiara (Chiara D'Anna, Evelyn alakítója – Sz. Á.) végezte a feladatát.

The Duke of Burgundy sajtótájékoztató a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon, április 11., Uránia

Fotó: Déri Miklós (Forrás: Mozinet)

PRAE.HU: Hogyan befolyásolta a játékát a The Duke of Burgundy hangkulisszája?

Az előadótermi jelenetben, ahol a figurám beszédet mond, Peter zenét tett fel, ami nemcsak dominánsnak, hanem egyenesen szuperdominánsnak hangzott. Inspiratívnak hatott ez a közeg. Fantasztikus lett volna, ha az egész filmet zenére forgatjuk, mert jószerivel mindent onnan meríthetsz, rengeteg ihletet nyersz belőle és nagyon sokat ad a hangulathoz. Nem mindig szólt a zene, csak néhány alkalommal, de magával ragadott ez a közelítésmód.

PRAE.HU: Egyszerre ismert színpadi és filmszínésznőként, ez a film pedig remekül épít mind a film, mind a színház nyelvezetére, így azt szeretném kérdezni, hogyan lelt rá az egyensúlyra e két játékstílus között?

Maga az első, aki ezt mondja, és nagyon hálás vagyok ezért, mert igen nehéz feladat volt. Gyakran nem is tudtuk, éppen melyik fázisban járunk. Leginkább a filmes tapasztalataimat használtam fel. Párszor bevetettem azt is, amit a színházban tanultam, de kegyetlenül félrement. Szinte már fizikai fájdalmat okozott. Fals volt az egész, egy nagy rakás szar. Pocsékul játszottam, így azt kell mondanom, a kamerák előtt jóval otthonosabban érzem magam.

PRAE.HU: Dolgozott Ole Bornedallal, Susanne Bierrel és Soren Kragh-Jacobsennel. Peter Strickland fel tudott nőni hozzájuk?

Abszolút. Ez teljesen az ő filmje. Peter univerzumában vagyunk, belecsöppenünk a világába, minden apró részletet ő tervezett. Nőkkel népesítette be a világot, időn és téren kívülre helyezte a figurákat. Szinte már úgy éreztem magam, mintha csak egy kellék volnék az ő birodalmában. Más rendezőknél volt beleszólásom a munkafolyamatba. Jöhettem azzal, hogy „Figyelj, én jobb szeretném így.", mire az alkotók rábólintottak a javaslataimra. Itt hasonló szóba sem jöhetett. Peter egyfelől szabad kezet adott, másfelől viszont függtem is tőle, annyira erősen tartotta a gyeplőt. Kérdezgettem tőle, mit csináljak? Azt, amit a színházban szoktam, vagy játsszam el a szerepet úgy, mintha lassított felvétel volna? Ilyen auteurrel még nem akadt dolgom.

The Duke of Burgundy sajtótájékoztató a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon, április 11., Uránia

Fotó: Déri Miklós (Forrás: Mozinet)

PRAE.HU: Bergman, Fassbinder, Bunuel, Franco-filmek nézésével készült a szerepre?

Kaptam egy listát. Bergman kimaradt, Franco pedig nem igazán fogott meg, mivel borzalmasak nála a színészek. Engem ugyan nem a rossz alakítások inspirálnak, a The Duke of Burgundyban mégis csapnivalóan színészkedem egy darabig. Úgy értem, amikor Cynthia, aki ugyebár nem színésznő, az elején szerepet játszik, rettenetes vagyok, és pontosan ez volt a célom. Szerintem be is vált, mert akárhányszor látom, mit műveltem, szörnyen érzem magam, utálom a látványát. Egyébként Claude Chabrol Barátok című filmjét néztem meg. Stéphane Audran alakítása nagyban befolyásolt és maga a mű remek vizuális sorvezetőnek bizonyult. Peter ajánlott nekem Fassbinder-filmeket is, de nem vagyok Fassbinder-rajongó. Úgy gondolom, azok a filmek adnak szárnyakat, amiket imádsz. Én magam Stéphane Audrant figyeltem. Emlékszem, forgattunk, szoborszerű pózba vágtam magam a kanapén, majd hirtelen ledöbbentem: „Áááá!!! Ez nem olyan, mint valami '70-es évekbeli filmben?" Ezt akartam elérni. 

PRAE.HU: A művészfilmeket vagy a műfajfilmeket kedveli inkább, vagy ez nem számít Önnek?

Nem tudok választani. Nincs rosszabb a hazug, béna szerzői filmeknél, az ostoba, üres, kommersz szarokkal pedig csak az időnket pocsékoljuk. Ugyanakkor, ha nívósan, szívvel-lélekkel csinálnak egy zsánerfilmet, az ellen nincs kifogásom. Kevés műfaj van, amit nem kedvelek. Vevő vagyok a horrorokra, a sci-fikre, a vígjátékokra is. Az zavar a legjobban, amikor egy film készítői tesznek a műfajra. Ha olyan filmeket mutatnak a gyerekeknek, amik nem nekik valók. Vagy ha felnőtteknek csinálnak filmet, de közben a készítőket nem is érdekli, mibe fognak. Messziről bűzlik ez a hozzáállás. Le az ilyenekkel!

PRAE.HU: Mire gondol?

Egy film csak akkor jó, ha a stáb apait-anyait belead. Elég sznob dolog például szemrebbenés nélkül lenézni a vígjátékokat, és azt mondani, hogy „Az nem jó! Csak az képvisel minőséget, amiben sírnak." Igenis sokat ki lehet hozni a komédiákból. Peter sem olyan fajta rendező, aki kizárólag művészfilm-bolondoknak gyárt köldöknézős unalmakat.

PRAE.HU: Szerepet kapott az Infernóban, a harmadik Robert Langdon-történetben. (Az előző kettő: A Da Vinci-kód, Angyalok és démonok – Sz. Á.) Hol is forgatják pontosan?

A zömét Budapesten, néhány részét Olaszországban, és még valamit...

PRAE.HU: Törökországban, ugye?

Így van.

Jelenetkép a The Duke of Burgundy című filmből

PRAE.HU: Mielőtt vállalta volna a The Duke of Burgundyt, megnézte a Berberian Sound Studiót. Látta-e Peter első filmjét, a Varga Katalin balladáját, és ha igen, hogy tetszett?

Igen, és tetszett is. Totálisan különböző filmekről beszélünk, amelyek magukon viselik a rendező keze nyomát. Nagyon eredeti darab, lenyűgözőnek találtam a Varga Katalint játszó színésznőt. (Péter Hilda – Sz. Á.) Látszik, hogy intelligens személy keltette őt életre, olyan antihőst formált meg, aki hihetetlenül sérülékeny, velejéig romlott és evilági. Nagyon érdekes. Az igazából semmit nem jelent, hogy láttad-e az illető valamelyik korábbi filmjét. Csak jobban megismered a rendezőt, ha mellette vagy. És ha eközben sok új élménnyel gazdagodsz, annál jobb dolog nincs a világon. Remélem, hogy hamarosan újra összehoz minket a sors.

Borítókép: The Duke of Burgundy sajtótájékoztató a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon, április 11., Uránia. Fotó: Déri Miklós. (Forrás: Mozinet.)

The Duke of Burgundy 

Színes, feliratos brit filmdráma, 2014, 104 perc

Írta és rendezte: Peter Strickland

Zene: Cat's Eyes

Operatőr: Nic Knowland

Vágó: Fekete Mátyás

Szereplők: Sidse Babett Knudsen (Cynthia), Chiara D'Anna (Evelyn), Fatma Mohamed (az ács), Monica Swinn (Lorna), Tompa Eszter (Dr. Viridana)

Producer: Andrew Starke

Gyártó: Pioneer Pictures

A filmet forgalmazza: Mozinet

Országos bemutató: 2015. április 30. 

Korhatár: 18