Gerber Pál Bennem már rengeteg világ dőlt össze című kiállításának anyaga néhány elkeserítő tapasztalatomat hozta felszínre vigasztaló játékossággal. Nem hiszem, hogy Gerberrel hasonló problémáink lennének, mégis valahol találkozik az övé az enyémmel és mindenkiével a kiállítótérben. Munkáit szabadosság jellemzi, és nem csak a műfaji változatosság miatt, hanem mert művészete alkalmazkodó. Mondanivalója az összefüggésekben keresendő, például a kép és szöveg, a kép és kép, vagy a szöveg és szöveg kapcsolatában.

Még a helyszínen párhuzamot vontam Gerber művészete és kedvelt sorozatom, a Csengetett Mylord? között. Az általam túl sokat nézett sorozat talán már ártalommá is vált, mindenesetre szereplőit figyelve elgondolkoztam azon, hogy a film készítői mit is szerettek volna elérni. Megkedveltetni akarták velem a különböző jellemeket vagy inkább nevetség tárgyává tenni őket? Az sem világos számomra, hogy kinek az oldalán kellene állni. A „lentiek” vagy a „fentiek” pártját fogjam, illetve „lentiek” és „fentiek” közül kell kiválasztani a szimpatikusakat? Gerber tálalási módja, egymás mellé rendezett motívumai és szövegei, hasonlítanak az egymást leleplező alakokhoz. A világ hibáira humoros módon mutat rá, néha még munkái is hibás alkotói terméknek tűnnek. Kivitelezésében visszatükröz valamit a kiállított tárgy abból, amiről mesél. Egy rendezetlennek tűnő installáció és „odahajított” címe a lehető leghitelesebben mutat rá arra, hogy rendet kellene már tenni. Egy sehonnan le nem szakadt lepel keltheti nyugodtan leszakadt függöny látványát is egy kiállítótérben, a címként közölt állítás csak annyira lesz hamis az installáció esetén, mint egy leszakadt függönyt ábrázoló festmény esetében. Ahogy végigfut a szemünk a kiállítási anyagon, egyszerű játékosságot figyelhetünk meg műről műre, elegánsan és visszafogottan kivitelezett banális dolgok követik egymást, és mi követjük őket. A vázlatszerű képek a melléjük rendelt szövegnek köszönhetően műalkotás szintjére emelkedtek. Néhány munkáját figyelve arra jutottam, hogy elkészítésükhöz valószínűleg szakember segítségét is kikérhette, ezzel újabb sajátos összművészetet hozva létre. Az önálló és kissé terjedelmes szövegeire is érdemesebb időt fordítani, mint sem elsiklani mellettük. Kezdetben szórakoztatnak, aztán elgondolkoztathatnak, talán még el is szomorítanak minket, de lényegében jó hangulattal bíró gondolatok.

Beletörődést sejtetnek Gerber művei, és hálás szemléletmódot. Életkorát tekintve – amit most nem határozok meg – olyan időszakban kezdhette saját stílusát kialakítani, amikor az emberek már kevés elnyomásba ütköztek, de még gyakran találkoztak emberekkel, akik jelentős elnyomást tapasztaltak. Talán ezért érzek együttérzésre utaló tapintatos iróniát, elegáns humort, oldott komolyságot munkáiban. Maga korlátozza az egyébként szabad megnyilvánulás lehetőségét. A fekete-fehér felállás szinte már tendenciaként van jelen műalkotásaiban – vagy a szöveg, vagy a tárgy hordozza magában. A művész a korábbiakhoz képest több árnyalatot enged be a kiállítótérbe, de még így is visszafogott színvilág jellemzi ábrázolásmódját, a mondanivalóra továbbra is nagyobb hangsúlyt helyez.

Talált tárgyak is biztos szívesen válnak áldozatává, mert olyan minőségfejlesztő eljáráson eshetnek át, mely megmenti őket az értéktelenségtől. Nem is olyan bonyolult ez az eljárás, de úgy van ezzel is, mint azokkal az egyszerű dolgokkal, amiket csak leutánozni tudunk könnyen. Például vannak azok az ízléstelenül giccses digitális keretek, melyeknek színvonalas hasznosíthatósága elképzelhetetlennek tűnt számomra, amíg meg nem láttam egy rock koncertre szóló meghívót ilyen keretben; az együttes tagjai virágdíszes, csillagokkal tűzdelt keretből néztek ki rám megvetően, mely új értelmet adott a már beskatulyázott dolgoknak. És ez az, amihez Gerber is nagyon ért, a párosítás művészetéhez! Ez az, amihez annyian érteni szeretnénk, és egyszerű dolognak is tűnik, de sokunknak nincs igazán jó ötlete. Éppen ezértjavaslom mindenkinek, hogy ha teheti, nézze meg a kiállítást, mely már nem is olyan sokáig látogatható!

Gerbel Pál Bennem már rengeteg világ dőlt össze című kiállítása a debreceni Batthyány 24 Galériában látható 2015. április 30-ig.

Fotók:  Batthyány 24 Galéria