PRAE.HU: A Havanna, szeretlek szkeccsének egyik epizódja után újra Kubában forgatott. Mi fogta meg ebben az országban?

Körülbelül 15 éve rendszeresen járok Kubába. Mindig azt éreztem, hogy nagyon erős történelmi jelenlét van ebben az országban. Csak úgy árad az emberi melegség, sok barátságot kötöttem ott az évek folyamán. Akárhányszor járunk Kubában, mindig rejtély marad számunkra. Azt hiszem, hogy minden egyes alkalommal egy kicsit jobban értem a kubaiakat, aztán rá kell jönnöm, hogy mégsem. Korábban valamiféle mitikusság vette körül Kubát, ami engem nagyon érdekelt, ahogy az is, hogy ezt a mítoszt szembesítsem a valósággal.

PRAE.HU: A forgatókönyvet a kubai író, Leonardo Padura is jegyzi.

A könyveivel találkoztam először, melyek sokat segítettek Kuba megismerésében. Az ő feladata volt a Havanna, szeretlek összes forgatókönyvének a felülvizsgálata, ekkor volt szerencsém személyesen is megismerkedni vele. Javasoltam neki, hogy gondolkodjunk valami közös munkában. Például egy hazatérő emigráns történetén, aki rátalál a régi barátaira. Dolgoztunk ezen a koncepción, és gyorsan rájöttünk, hogy ez a történet nem fog beleférni abba a 15 percbe, amit a Havanna, szeretlek egyik szkeccse biztosított számunkra. Rövidfilm helyett nagyjátékfilmben gondolkodtunk a továbbiakban. Izgalmas volt vele dolgozni, sokat tanultam tőle. Ez az első forgatókönyve. Remekül tudtunk együttműködni: a dialógusokat ő írta, ez volt az ő feladata, a történet szerkezete, az érzelmi töltet és a hangulat megalkotása pedig az enyém. E munka során érzésem szerint barátokká is váltunk.

PRAE.HU: Külföldiként hogyan lehet Kubában forgatni? A hatóságokkal kell egyeztetni, beleszólhatnak valamibe?

Ahhoz, hogy megkapjuk a forgatási engedélyt, el akarták olvasni a forgatókönyvet. Csak ennyiben érdekelte őket a film, a szkript elolvasása után azonnal megadták az engedélyt. A kubai filmiroda segített a forgatásban, például technikusokat biztosítottak számunkra. Azt hiszem, nyitásnak voltunk a tanúi. A kubaiak ma már beszélhetnek olyan kérdésekről, témákról is, amikről pár éve még bajosabb lett volna, különösen külföldiekkel.

PRAE.HU: A kubai emberek hogyan reagáltak? Volt vagy lesz vetítve Kubában a film?

Eredetileg vetítették volna a Havannai Filmfesztiválon, de aztán kivették a programból, ráadásul egy olyan bizottság, ami nem is látta. Minden bizonnyal tartottak a filmtől, számítottak rá, hogy hatást fog gyakorolni. Májusban viszont mégis bemutatják Kubában a Francia Filmnapok keretein belül, erre már megkaptuk az engedélyt. Nagy izgalommal várom, hogyan reagál majd a publikum. Tapasztalataim szerint a film eddig minden közönségét megszólította nemzetiségtől függetlenül, és a kubaiakra szerintem még erősebben hat majd.

PRAE.HU: Az osztály című Arany Pálma-díjas filmje egy doku-dráma volt, amatőrök alakították benne saját magukat. Ezúttal hogyan választotta ki a színészeket?

A film szereplői jól ismert színészeknek számítanak Kubában. Nem jelentett problémát nekik a szerepük, nem is kellett igazán sokat dolgozniuk rajta, mivel művészeket alakítanak. Önmagukat adhatták, nem kellett a szerep mögé bújniuk. Mindegyikük számára volt valami személyes a karakter történetében, magukra és az életükre ismertek rá a szerepekben, involválódtak, kimutathatták az érzéseiket a figurákon keresztül.

PRAE.HU: Az osztály mellett ebben a filmben is rengeteg a dialógus, gyakorlatilag az egész mű csupa párbeszéd. Ez mind meg van írva előre, vagy improvizáció is van benne?

Ebben a filmben nagyon pontosan meg voltak írva a dialógok, Padura roppant érzékeny megfigyelője a kubai valóságnak, remekül ismeri a helyi nyelvet, mindez a könyveiben is megmutatkozik. Adtam annyi szabadságot a színészeknek, hogy lehetőségük legyen értelmezni vagy átértelmezni a szöveget, de nem érezték szükségét, hogy változtassanak. Néha viszont előfordult, hogy az érzelmeik felülírták az alakításukat. Például amikor Tania karaktere arról beszél, hogy a gyerekei teljesen elhanyagolják, az a felvételkor a színésznőt is olyannyira megrázta, hogy eltért a forgatókönyvben szereplő soroktól. Meghatotta, megérintette a nő története, és ahogy ő fogalmazott, az annyival erősebb és igazabb volt, hogy rögtön úgy döntöttem, meghagyom ilyennek a jelenetet.

PRAE.HU: Nekem úgy tűnik, hogy Az osztály több témája is visszatér ebben a filmben. Ilyen például az emigráns-lét és a generációs különbségek, valamint itt is különböző hátterű karakterek alkotnak társadalmi tablót.

Tulajdonképpen minden filmem ilyesmiről szól. A világunk, pontosabban a társadalmunk konstrukciójának összetettségét igyekszem bemutatni, ezen belül pedig az individuális egyén és a politika viszonyára koncentrálok. Az említett témák mind szerepelnek a filmjeimben, de a legfontosabb közös pont, a vezérfonal szerintem inkább az idealizmus. Ami talán épp ebben a filmben a legmeghatározóbb. Az osztályban a főszereplő tanár az idealista, hisz szembeszegül a merev iskolai rendszerrel, megpróbál egy másfajta kapcsolatot létrehozni a diákjaival. De a valóság bedarál. Az új filmemben minden karakter idealista, hisz egy olyan generációról van szó, akik fiatalon hittek a kubai forradalomban, de napjainkra kiábrándultak mindebből.

PRAE.HU: Ez a történet – egy művész rejtélyes okokból emigrál egy diktatúrából – más volt szocialista vagy kommunista országokban is játszódhatott volna, pl. Magyarországon.

Mióta itt vagyok, érzem, hogy sokkal jobban értik a filmet a magyarok, mint mások. A filmem arról szól, ahogy Kubát megbénította a rendszertől való félelem, és ezt az érzést a magyarok is megismerhették. Nélkülözhetetlenül fontos, hogy tudjunk emlékezni a múltra. Dolgozni kell rajta, hogy ne kerüljön minden a szemétre a múltunkból. Engem az érdekelt, hogyan zajlik a múlttal való szembenézés Kubában, hogyan élik ezt meg az emberek. A kubaiak ismerik a kelet-európai országok tapasztalatait az elmúlt 25 évből, és érzésem szerint szeretnék elkerülni ugyanazokat a hibákat, hogy az országuk ne váljon egyik napról a másikra a liberalizmus paradicsomává, ahogy az itt vagy Oroszországban történt. Ha úgy vesszük, a kubaiak szerencsések, hogy megkéstek a rendszerváltással és látják a mi rossz tapasztalatainkat.

PRAE.HU: Hogyan látja a jövőt Kuba számára?

Nem igazán vagyok otthon a helyi politikában, de beszélgetek a kubaiakkal. Reményt jelent nekik, hogy egyre inkább helyreállnak diplomáciai kapcsolataik az USA-val. Reménykednek a gazdasági helyzetük javulásában is,  hisz még mindig nagyon nehéz ott az élet, 25 dollár körüli a havi átlagbér, bár sokan ennél jóval többől élnek. Gyors gazdasági javulást szeretnének, de tartanak is attól, hogy mit hoznak majd ezek a változások. Félnek, hogy elveszítik azokat az értékeket, amiket a forradalom létrehozott, például az oktatás terén. Több közeli országban már a kisgyerekeket is dolgoztatják, Kubában viszont egyenruhában járnak iskolába, tanulnak és játszanak. Ennek például nem szabad megszűnnie. A kultúrával való viszonyuk is szoros, és talán demokratikusabb is, mint akár a mi országainkban. Erős a közösségi, összetartozási érzésük is. Sok nehézségen mentek keresztül közösen, segíteniük kellett egymást, aminek köszönhetően szorosabbá váltak a társadalmon belüli kapcsolatok. Érzik, hogy mindez egyik pillanatról a másikra eltűnhet, ha megkezdődik az amerikanizálódásuk, így aztán elég óvatosak ezen a területen.

Fotó: Bach Máté.

Havannai éjszaka (Retour a Ithaque)
Színes, feliratos, francia-kubai filmdráma, 95 perc, 2014

Rendező: Laurent Cantet
Forgatókönyvíró: Laurent Cantet, Leonardo Padura
Operatőr: Diego Dussuel
Producer: Laurent Baudens, Didar Domehri
Vágó: Robin Campillo

Bemutató dátuma: 2015. április 2. (Forgalmazó: Mozinet)

16 éven aluliaknak nem ajánlott!