Új szerkesztőpárosa van a József Attila Kör komoly múltra visszatekintő világirodalmi sorozatának. Bárány Tibor és Nádor Zsófia egy olyan koncepciót igyeztek kialakítani, ami nyit a populáris irodalom felé és szélesebb olvasóközönséget képes bevonzani, ehhez kapcsolódik az új szlogen is: szélessávú irodalom.  A sorozatot a Libri Kiadóval együttműködve tervezik továbbvinni, hisz mint ahogyan Nádor Zsófia említette, ez a koncepció nagyon is beleillik a kiadó profiljába. 

Bárány Tibor szerint a jó irodalom lényege valójában abban rejlik, amikor befejezzük a könyvet és elkezdünk arról beszélgetni. Ehhez azonban olyan művekre van szükség, amiket sokféle szemszögből, más-más hozzáállással lehet értelmezni, és ezek az értelmezések párbeszédet kezdhetnek egymással.    

Ilyen sokféleképpen értelmezhető és az utólagos töprengéshez jócskán alapanyagot szolgáltató könyv például Jessie Burton A babaház úrnője című regénye. Bárány Tibor a titokregény kifejezést használta rá, s ennek értelmében nem is beszélt sokat erről a könyvről, hiszen a lényeg a cselekmény fordulataiban és az olvasóra váró meglepetésekben rejlik. Annyit azért megtudhattunk róla, hogy a 17. századi Hollandiában játszódik, és központi szerepet kap benne egy babaház, amiben a babák és a körülöttük élők élete kísértetiesen hasonlítani kezd egymásra. Nádor Zsófia szerint egy látszólag egyszerű történetvezetésű regényről van szó, ami azonban fontos társadalmi kérdésekre reflektál, és ezáltal egy olyan irányt képvisel, amit a későbbiekben is tovább kívánnak majd vinni. 

Ugyanígy gondolkozik a szerkesztőpáros Stepan Spjut Stallo című műve által képviselt regénytípusról is. A szerző szeret a különféle zsánerekkel játszadozni, most magyarul is megjelent regénye a thriller és a fantasy elemeit ötvözi, a történetben ugyanis  trollok okoznak kalamajkát.  

Bár a program elején a házigazdák által előadott team slam produkció inkább csak hangulatoldó elemként szolgált, az est koncepciója az volt, hogy egy-egy műsorszám kapcsolódjon valamilyen formában a regényekhez. Láthattunk például egy Izalndon készített kiskfilmet, amiben Dunajcsik Mátyás verses mese formájában mondja el egy tündérróka történetét. Mindez értelemszerűen Stepan Spjut regényéhez volt köthető. 

Mint ahogyan Bárány Tibor is utalt rá, A babaház úrnőjében is akadnak olyan helyzetek, amikor ijesztőnek hatnak a benne szereplő játékok, ám valószínűleg Jessie Burton igencsak meglepődne, milyen babák társaságában mutattták be a regényét Magyarországon. Karafiáth Orsolya csinos kis összeállítással szolgált titokzatos sorsú, félelmetes vagy épp nevetséges, esetleg botránykeltő babákról. Szó esett arról a fóbiáról is, amikor valaki attól retteg, hogy egy játékbaba vagy egy robot egyszer csak életre kel, és Karafiáth nem titkoltan igyekezett bemutatójával ezt az érzést minél több jelenlévőből előcsalogatni. Megfejthetetlen talányok, elátkozott sorsok, kísérteties véletlen egybeesések, és így tovább - igazán széles tárháza van az ártalmatlannak látszó játékokhoz fűződő rémtörténeteknek. Ám legalább annyira horrorisztikus tud lenni az emberek viszonyulása is - például  a túlzott ragaszkodása - a kis mű-emberkékhez. Függetlenül attól, hogy végül is elolvassuk-e a regényt, vagy sem, egy biztos: ezentúl másként nézünk majd az otthonunkban található babákra. 

Az est folyamán a két műből Pálmai Anna olvasott fel részleteket.  

A helyszínen készült fotókat Pethő Anita készítette, a Babákról készült képek Karafiáth Orsolya gyűjteményéből valók.