A teremben a magyar irodalmi élet jelentős képviselői, írók, költők, kritikusok várták, hogy kezdetét vegye az ünneplés. Az első taktusokat a PIM főigazgatója, E. Csorba Csilla ütötte meg, aki köszöntőjében szépen, minden tolakodást kerülendő megadta a lökést a jó hangulathoz. Őt követte Bazsányi Sándor elegáns köszöntője, majd Mészáros Sándor vezetésével egy ötven percre tervezett, rendhagyó irodalmi beszélgetés vette kezdetét Sándor Iván Követés című, nagyszerű regényéről, s általában az életműről. A beszélgetéshez Mészáros mellett Szilágyi Zsófia, Gyáni Gábor, Bazsányi Sándor és Bombitz Attila kölcsönzött hangot.

Mészáros felvetette, hogy Sándor Iván miért ilyen későn fogott hozzá a Követéshez, amikor maga a témát több évtizede magában hordozta. Gyáni Gábor történészi látcsővel méregetve a kérdést kitért arra, hogy a második világháború utáni évek hoztak érdekes, figyelmet érdemlő memoárokat, műveket, ugyanakkor a nagy hatású, igazán értékes munkák az elmúlt évtizedekben láttak napvilágot. A trauma megértése, feldolgozása komoly időt igényel, tette hozzá. A történész rendelkezésére a tények, adatok szolgálnak útmutatóul, így bizonyos keretek közé fogják, míg az írók a fantáziájukat is igénybe vehetik, bár Gyáni megállapítása szerint sokszor a történész sem egyebet, mint fikciót ír. Bombitz Attila megállapításai Sándor Iván bátorságát hangsúlyozzák. Szerinte az írónak bátorság kellett ahhoz, hogy tulajdon élettörténetét regénnyé formálja, s a fikció segítségének igénybe vétele dacára is hűen elmesélje azt a történetet, ami mások, egy közösség története is tulajdonképpen.

A beszélgetés főleg a Követés körül folyt, mégis, Bazsányi Sándor külön megköszönte, amikor bekapcsolhatta az életmű jelentősége szempontjából semmiképp nem elhanyagolható regényt, a legutóbb megjelent A Vanderbilt-jacht hajóorvosa című könyvet, kapcsolatba hozva a Követéssel.

Szilágyi Zsófia, s általában a jelenlévők egyetértettek abban a manapság igen kiváltságos, s kevesekről elmondható megállapítással, hogy Sándor Iván mindenre és mindenkire figyel, legyen az pályatárs, régebbi szerző vagy akár a fiatal írógeneráció tagja, az esszéiben állandó reflektáltság, más szerzők és műveik bevonása található meg.

A beszélgetés előtt és után Darvas Ferenc zongorázott Fellini filmzenéket, finoman jelezve, hogy Sándor Iván még csak most lép egy picit az időskorba, s az író gondolkodása lendületéhez aligha választhatna vidámabb zenét.

E. Csorba Csilla a Petőfi Irodalmi Múzeum nevében átnyújtotta Sándor Ivánnak annak a Nyugat-szám borítójának a fénymásolatát, ami Sándor Iván születése évében jelent meg. Sándor Iván a közönség felé fordulva hosszú beszédet ígért, s a hosszú beszéd szépen el is bújt egy barátságos köszönömben!

Humor és elegancia az egyik valóban utolsó magyar polgártól, Sándor Ivántól.

Fotó: Herbert Aniko