A visszahúzódó Claire-nek (Anaïs Demoustier) volt egy varázslatos gyermekkori barátnője, az álomszép Laura (Isild Le Besco), akivel már-már az emberi (és gyermeki) kapcsolatok határait feszegető módon szerették egymást babusgatni. Laura, a ragyogó, sikeres, irigyelt és csodálva csodált barátnő azonban egy rút betegség következtében meghalt, kilépve férje, gyermeke és egyben barátnője életéből. Claire múltbéli tündérmeséje, s mindezzel a film idillikus bevezetőképei végleg összetörnek, amikor – morbid rendezői húzással élve – a kamera feltárja számunkra, hogy Laura – menyasszonyi ruhába öltözött mesealakként – fekszik kemény koporsójában. E szimbolikus hercegnő-karaktert már nem ébresztheti fel senki, a film további része azonban mégis a nő és a nőiesség ébredéséről szól, s mivel François Ozon ezúttal megint egy jobb kedélyű darabot kreált, a halál és a gyász okozta feszültség humoros feloldásra talál.

Az új barátnő a francia rendező adaptációinak sorába illeszkedik, történetét Ozon Ruth Rendelltől kölcsönözte, aki 1985-ben megjelent művében mesélte el a transzvesztitizmusára ráébredő férfi sztoriját. A filmötlet már a rendezői pálya korai szakaszában megszületett, megvalósításra mégis csak most került ez a kellemesen elszórakoztató, de okosan átgondolt és kiforrott filmeszközökkel tálalt gender mozi. Ozon új produkciójában nem művel mást, mint a saját háza táját söpörgeti, tudniillik előhúz zsebéből egy ismert és jól körbejárt témát, a szexuális devianciát, majd mindezzel együtt kibont egy olyan motívumot, a transzszexualitást, amit eddig még csak csírájában láthattunk tőle. S hogy miért is nagyszerű választás a nemek közötti átjárhatóság ábrázolása Ozon esetében? Mert összefoglalja mindazon mondanivalót, vagyis a nemek és a szexuális irányultságok közötti egyenlőség és elfogadás hajthatatlan propagálását, természetességének érzékeltetését, melyet eddig a rendező leginkább a homo- és biszexualitás filmképeibe tömörített. S mert a transzszexualitás a maga kompaktságával még az eddigieknél is több lehetőséget nyújt, hiszen a transzidentitás egyetemes is lehet, nem köti gúzsba bármely nemhez való vonzódás.

Látszólag inkonzekvens módon Ozon egy erősen maszkulin nemi jellegekkel ellátott színészt választott a női ruhákba beöltözni vágyó férfi szerepére, ám mivel állítólag Romain Duris, e sötét szőrzetű, erős csontozatú férfiember már kifejezetten szeretett volna női karaktert játszani a vásznon, ideális választásnak bizonyult David/Virginia megformálására. David a filmben közös gyermekük megnyugtatása végett bújik először elhunyt felesége, Laura ruháiba, hogy egyszerre legyen anyja és apja is az elárvult csecsemőnek. Anyai gondoskodásával egyetemben viszont régi vonzódása is erőre kap, s a női ruha viselése lassan szenvedélyévé válik, transzformációjához pedig a hajdani barátnő, Claire asszisztál a film folyamán. A lány, miután rajtakapja a férfit szőke parókában, selyemruhában, magassarkúban, kisebb mértékű megrökönyödés után rájön, hogy David egyáltalán nem perverz, de azért nem is nevezhető hétköznapinak.

Mivel az özveggyé vált férj eredetileg Laurát szerette volna helyettesíteni, és némi jóindulattal szólva „nőként” még birtokolja is a hölgy arcvonásait, Claire végtére új „barátnőt” szerez David, pontosabban Virginia személyében, kinek nevét pont ő maga ötli ki. A néző számára nem is az okoz döbbenetet, hogy Ozon női ruhába öltöztet egy férfit, hiszen ismerjük már módszereit. Sokkalta inkább arcon csap a hangsúlyos elcsajosodás, például abban a jelenetben, amikor Claire és Virginia Katy Perry Hot N Coldjára shoppingol nagy boldogan. Pár másodperces zavarunk – és valljuk be, hasonló felszabadultságunk – után jobbára tudatosul, hogy a rendező már megint felvállaltan, az irónia kedvéért használja a giccset, mint tette azt korábbi munkáiban is. Mindezen jóindulatú giccsparódiát tetézve Az új barátnő szemtelenül önironikus queer-történeti pillanatot teremt, ugyanis egy cameo-szerep erejéig maga Ozon (a homoszexuális rendező) ül le a sötétben mozizó Virginia mellé, hogy disznó módon megtapogassa annak formás combjait. François Ozon ezúttal tehát szó szerint, lazán elmókázva értelmezi és alkalmazza filmes önreflexiót.

Megkopott filmelméletek gender-tapasztalatai szerint mozgóképen a férfi nőnek öltöztetése komikus hatást kelt, a nő ellenben szexivé válik férfiruhában. Ozon ezt a sztereotípiát gyökerestül csavarja ki, szépen eljátszadozik vele, majd szándékosan összezavar a vonzóság tekintetében, a komikus elemeket pedig szétszórja a főkarakterek között. Ami a nővé válás kardinális problémáit illeti, bizton állítható, hogy nem kizárólag Davidnak kell igyekeznie. Claire szembeötlően eltörpül gyermekkori barátnője, Laura mellett, szívesen hord férfias stílusú ruhákat, automatizált házassága pedig egyáltalán nem hozza ki belőle feminin vonásait (még a szexben is ő van felül). Így hozzá, érte is szól az a Nicole Croisille dal, az Une femme avec toi, amit először transzvesztita előadásként hall Daviddal egy lokálban, s amelyet megejtő természetességgel énekel később a kómából „Csipkerózsikaként” ébredő Virginiának. David és Claire együtt haladnak a nővé válás útján, s közben – akárcsak a nők ruhadarabjaikat – egymásnak adogatják kölcsön nőiességüket. Amit feszülten vár a néző, ám nem meri beleélni magát, az kettejük szerelmének beteljesedése, mely sok zavarba ejtő mozzanata mellett – David képzelt melegségének elhessegetését követően – a leszbikusság meglebegtetésével komplikálja tovább a filmet. Hiszen miért is riad meg Claire a csipkés bugyiból kikandikáló pénisztől? Miért is akarja mindenáron Virginiaként visszakapni szerelmét? Ozon profin ejt át és kelt identitás-értelmezési káoszt, ennek érdekében megkínálja a nézői elmét némi meleg és leszbikus vízióval, álomjelenettel, mert jól tudja, mi jár a kívülálló fejekben.

A férfias és nőies David/Virginia Claire számára kettős gyógyír mely kivezeti gyászából, és egy új élet lehetőségét kínálja, de ugyanezt kapja David is a néha kisfiús, ám lassacskán nővé érő vörös-szeplős szépleánytól. Ezek ketten cselesen visszatükrözik és kiegészítik egymást, úgy táplálkoznak egymásból, mint azok az elszórt tükörjelenetek a filmben (Claire mozizása Laurával, majd Virginiával; Claire szexálma Laurával, valamint látomása a férje, Gilles és David közötti zuhanyzós aktusról; Laura és Virginia hajának fésülgetése; Laura halott és Virginia halálközeli állapota), melyek a másik nélkül nem lennének olyanok, amilyenek. Akármilyen formában is, de párosan szép az élet, hirdeti Ozon legújabb, szakszerűen (és nagyszerűen) adagolt szexuál-fricskája, mely ezúttal nem veszi olyan komolyan magát, mert a francia rendező ilyet is tud alkotni: előítéletmentességre nevel továbbra is, ám Az új barátnőben a szexuális másságot sem kerüli el a szeretetteljes karikírozás. A film főszereplője a nő és a nőiesség – ekkora hölgycentrizmusig talán még a 8 nőben sem merészkedett Ozon –, Az új barátnő szellemes felfogása értelmében azonban e nőiesség szőrös lábon, borostás arccal is érkezhet, elvégre mára ez már amúgyis trendi jelenségnek számít.

Az új barátnő / Une nouvelle amie
Színes, feliratos, francia filmdráma, 105 perc, 2015 Korhatár: 16 év
Rendező és forgatókönyvíró: François Ozon
Zeneszerző: Philippe Rombi
Operatőr: Pascal Marti
Producer: Eric Altmayer, Nicolas Altmayer
Vágó: Laure Gardette
Szereplők: Romain Duris, Anaïs Demoustier, Raphaël Personnaz, Isild Le Besco, Aurore Clément, Jean-Claude Bolle-Reddat, Bruno Pérard
Bemutató dátuma: 2015. március 19.
Forgalmazó: ADS Service Kft.