Thomaséknál meghatározó a vallásos nevelés, de legalábbis annak külsőségei. Vasárnaponként a család templomba jár, együtt imádkoznak az asztalnál, apja ebéd előtt a Bibliából idézi az egyiptomi tíz csapást – miközben nem tíz, de ezer csapást mér a családtagjaira. Bármin fel tud dühödni, és olyankor nincs megállás, többnyire a feleségét veszi elő és veri el kegyetlenül, de Thomas is tudja már, mi következik, ha a fakanalat fel kell vinnie a szobájába: hamarosan utánamegy az apja, és jól elfenekeli.

Az ábrándos Thomas füzetéhez, a Minden dolgok könyvéhez menekül. Mindent följegyez, hogy ne felejtse el. Hogy milyen hatalmas jégeső esett, fújt a szél, vagy hogy trópusi halak úsznak a csatornában. És azt is, milyen szép volt addig teljesen tökkelütöttnek gondolt nővére, Margot, amikor kést emelt újfent dühödt apja torkához… Thomas fél, és Thomast nem értik meg.

Thomas fél az apjától, de fél a szomszédban lakó boszorkánytól is. Van Amersfoort néniről azonban hamar kiderül, hogy egy kedves idős asszony, akinek gyönyörű Beethoven-hanglemezei vannak, és sokat tud a szomszédjában zajló életről. Van Amersfoort néni szeretné megoldani a család gondját: „tudd meg, nem is a békák, nem a szúnyogok, még csak nem is a bubópestis a legjobb csapás. Hanem mi magunk. Mi, nők és gyerekek. Ellenünk egyetlen fáraónak sincs esélye” – szól Van Amersfoort néni hitvallása. A nők ebben a regényben összefognak, és hadrendbe állnak az erőszak ellen. Van Amersfoort néni, Margot, vagy Thomas anyja, illetve Pie néni, a nagynénje és annak barátnői tüntetőleg eljönnek Thomasékhoz, felolvasóklubot alakítanak, amelyből az apát egy az egyben kihagyják. Mert immár tudják, hogy a rettegést a félelem indukálja, s a hatalom a félelemből táplálkozik. Elnyomórendszerek, rettegett szülők ellen a legjobb védelmi fegyver a félelem nélküli ellenállás. Ha az elnyomó hatalom nem érzékeli a félelmet, veszett ügye van. Van Amersfoort néni is erre szeretné Thomast megtanítani, mégpedig az irodalom és a megnyugtató zene segítségével. Annie M. G. Schmitt verseit, az Emil és a detektíveket és még egy sor más könyvet olvastat, s Beethovent hallgattat Thomasszal, s a fiú ráeszmél, hogy igenis vannak lehetőségei az apjával szembeni ellenállásnak. A történet itt pozitív véget ér, bár nem tudjuk, meddig tart ki a győzelem.

Zenehallgatás közben Thomasnak időnként megjelenik az Úr Jézus, gondolatban vele vitatja meg családja bajos dolgait. A verések hatására azonban az Úr Jézus fokozatosan átlényegül, maga az Úristen el is tűnik, Jézus visszajut a mennybe, ahol az angyalokkal beszélget. Hogy van Thomas? – kérdik az angyalok. Nem lesz vele semmi baj, válaszolja Jézus.

Ha kicsit didaktikus is, azért fontos könyv. Olyan sokat beszélünk a családon belüli erőszakról – és olyan keveset. Talán annak, aki egy ilyen erőszaknak az áldozata, erőt meríthet ebből a könyvből, aki nem, az pedig segíthet megérteni azoknak a viselkedését, akik áldozatok.

A fordítás dicséretet érdemel (fordító: Wekerle Szabolcs), az már kiadói felelősség, hogy néhány helyen nyomdai elütések zavarják az erre kényes olvasót. Összességében mindenképp ajánlott a megcélzott (nyolc–tízéves) korosztálynak.